Istennek megfelelni. Vagy egyszerűen csak bolond vagyok?

Van aki érzékeli Istent, van aki nem. Te érzékeled és ez egyáltalán nem baj.

Én is hülyeségnek tartom az embereknek való megfelelést.Találtál valami értéket ebben a felszínes világban.De azért nem kell túl szigorúnak lenni magadhoz.

Szerintem benned is van valamennyi perfekcionizmus, ami nem jó dolog. "Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik." Nagyon igaz. Biztosabban hagyatkozhatnál Istenre, és lazábban vehetnéd az életet. Isten nem ítélkező, és nem törvénykező, hanem kegyelmes. Nem azt adja, amit megérdemlünk, hanem sokkal jobbat.

A pazarlás tényleg nem jó, pl. Jézus is összeszedette a maradék ételdarabokat, miután csodálatosan megszaporította a kenyereket és halakat. Tudta, hogy Istennek munkába kerül, hogy táplálékot adjon nekünk. A pazarlás lekicsinylése annak az erőfeszítésnek, amit Isten tesz értünk, szóval kerülendő.

A bűntudat pedig kizárólag sátántól van, ő akarja, hogy a múltbeli hibáink miatt ostorozzuk magunkat. Te sem szeretnéd, hogy a gyereked állandóan rosszul érezze magát, ha valamit nem tökéletesen tett, főleg, ha nem szándékos volt a "bűne". (Gyerekek esetén még nem beszélhetünk igazi bűnről). Isten nem hibáztat, és nem utasít el. Ha olvasol a Bibliában, hogy a tanítványai mennyi hibát vétettek, és Jézus soha nem mondta nekik, hogy ez már sok volt! Vagy ott van a tékozló fiú története a Lukács 15:11-32-ben. A gyerek a bűn legdurvább bugyraiban élve eltékozolta az apja vagyonát, az apa pedig futva szaladt elé, és örült neki, hogy életben találta. A kegyelme olyan, mint egy védőháló a kötéltáncos alatt. ha elszúrod, újra próbálkozhatsz, ő megbocsát. Jézus már kifizette az árat a bűneink miatt. Mi csak hálásak lehetünk ezért, és ebből fakadóan tudunk változni, és jobbá válni. Istennek vannak elvárásai, de az elvárásai a mi érdekünket szolgálják, pl. te is elvárnád a 2 éves gyerekedtől, hogy fogja meg a kezedet a forgalmas utcán. Egyszerűen ő még túl kicsi, hogy megértse, milyen fájdalmas vagy halálos lehet, ha nekimegy egy autó. Már egy másik posztra beírtam, de újból ide kívánkozik Dr. Linda Mintle könyvéből, a Letting Go of Worry-ből, hogy Isten hogyan viszonyul hozzánk, emberekhez:

1. Semmi sem választhat el engem a szeretetétől (Rómaiak 8:35-39)

2. Hordozni fog életem minden napján (5 Mózes 1:31; Ézsaiás 46:3-4)

3. Dédelget és megbecsül engem (Ézsaiás 43:4)

4. Gyönyörködik bennem (Zsoltárok 149:4)

5. Elhalmoz a kegyelmével (Efezusiak 1:7-8)

6. Nem emlékszik a bűneimre és gonoszságomra (Zsidók 8:12)

7. Megbízható (Zsoltárok 9:10; 33:20-22)

8. Megtartja minden ígéretét nekem (Józsué 21:43-45)

9. Csak a legnagyobb jót akarja nekem (Zsoltárok 31:19)

10. Sosem fog hazudni nekem (Titusz 1:2)

Túl szép, hogy igaz legyen? Én is sokszor így gondolom, de szerencsére Isten nem változik meg attól, hogy én rosszabbnak gondolom, mint amilyen!

"Viszont ha hibázok, bűntudatom lesz, hogy rosszat tettem."

Szerintem nincs baj veled, amit érzékelsz, az a lelkiismereted, amit Isten oltott beléd. Az a fontos, hogy ne emészd magad a hibáid miatt. Bűnt csak szándékosan lehet elkövetni. Ha elcsábultál valamire, amiről tudtad, hogy igazából nem kell, az ilyen értelemben bűn, ha csak elszámoltad magad és véletlen valamit pluszban vettél, az nem, max. a gondatlanság miatt. De Isten a bűnt is megbocsátja. Megbántad, a jóra törekszel, ez elég.

Az, akinek te megfelelni akarsz a te saját isteni kiléted az Én Vagyok, az Isten egyszülött Fia/Leánya, a Krisztus benned, nem egy valaki rajtad kívül. És vajon bolond az, aki önmagának akar megfelelni?

A hajlamok, vagy jellemvonások, melyeket itt felsoroltál nagyszerű eszközök melyeket te magaddal hoztál, hogy megfelelhess saját isteni kilétednek, nem valaki másnak rajtad kívül. De ne legyen ez hadakozás, hanem egy örömteli elismerés – isteni kiléted elismerése.

"Nem a vallások által "kialakított" Isten képben, hanem valaki másban. Ezt nem tudnám elmagyarázni, az a lényeg, hogy érzem valaki támogat és egy csomószor segített már."

Ez mind szép,és jó.Csak akkor az Istennel kapcsolatos félelmeidet csak beléd ültette valaki,vagy valakik...és még mindig dolgozik benned alattomban.

"Viszont ha hibázok, bűntudatom lesz, hogy rosszat tettem. (pl. megveszek olyan dolgokat amikre nincs szükségem --> pazarlás --> rossz dolog)"

Ok...szerinted Isten tud neked mutatni egy tökéletes embert,aki nem szokott hibázni?

Ha hibázol,tanulj belőle,és legközelebb ne tedd/vagy tedd...de ne félj a hibázástól.A bűntudattal csak azt éred el,hogy nem fogod tudni szeretni magad,és itt a csapda,amit elzár a szeretettől:Ugyanis nem tudod szeretni felebarátodat sem,ha nem szereted magadat.És ezzel máris arra az útra lépsz,amit nem Isten felé vezet...