Mégis mire alapozza a hitgyüli, és más keresztények ezeket a pokolról szóló tanításokat?

Nagyon jó kérdés, hogy Asperrimus honnan veszi ezeket, hiszen ő hitgyülisként a sola scriputrát vallja. Itt pedig egy olyan tanítással hozakodott elő, amiről a Szentírás semmit nem ír (csak azt hogy lesz majd fogaknak csikorgatása).

A Szent Hagyománynak van ide vonatkozó tanítása, amit ő viszont elvileg tagad.

1) A pokolról (a Szent Hagyomány szerint) nem sokat tudunk, de annyit biztosan, hogy nem kellemes hely. Hiszen azért van, hogy ne legyen kellemes hely.

2) Nem mindenki egyformán szenved, a kevésbé bűnösök enyhébben, a nagyon bűnösök jobban.

3) Az ottani szenvedés lelki szenvedés (magány, kétségbeesés, félelem, rettegés, szorongás, miegymás) nem testi kínok, hiszen a lelkek kerülnek oda, nem a testek.

4) Pontos ismeretünk nem lehet a pokolról, hiszen földi érzékszerveinkkel nem tapasztalhatjuk meg, földi elménkkel nem alkothatunk róla fogalmat. Csak körülírásokkal, szimbólumokkal, szépirodalmi hasonlatokkal tudunk rá utalni.

Marha egyszerű, ha létezik is pokol, akkor az nem tud szörnyűbb lenni a Földinél. Hisz, a Földön is létezik lelki fájdalom, amikor nem szeretnek viszont, elveszítjük a szeretteinket, vagy ami rosszabb szenvedni látjuk őket, vagy eltűnnek és nem tudjuk sem azt, hogy jól vannak e, sem azt, hogy rosszul. Ilyenkor a lélek önmagát gyötri a kétségbeesésben. És persze ott van a lelkiismeret furdalás is.

A pokolról egyet tudok elmondani, ahogy a mennyországról is. Mindkettő pontosan ugyan olyan, mint a Föld. 1-1 kivétellel. A pokolban nincs több remény, a mennyországban nincs több félelem. Onnan ismered fel, hogy épp hol vagy, hogy az egyik hiányozni fog.

---

Van egy régi magyar hagyomány, mely szerint Jézus is megjárta a poklot, hisz ember volt félig, és e miatt még neki is alá kellett szállnia. Ám onnan ő úgy szabadult meg, hogy 3 napig reménykedett, és mivel nem vesztette el reményét, a pokol kilökte magából.

---

Azt nem tudom én sem megmondani, mennyi az igaz mindebből, de ha választani lehet a nagy szabad akarat közepette, én ezt a verziót választom.

---

Anonymus

(3. voltam)

A zsidóságnak nem volt kiforrott képe a túlvilágról és a halál utáni dolgokról. Az Ószövetségben is több elképzelés él egymás mellett.

(Egyébként ez a mai napig így van a zsidó vallásban, ahány irányzat, annyi elképzelés, a teljes megsemmisüléstől az örök életig minden van.)

A kereszténység fogalmaz meg ezzel kapcsolatban határozott véleményt. A keresztény hagyomány szerint az ószövetségi időkben mindenki a pokolra került, a jók is, csak ők nem szenvedtek. Keresztelő Szent János a többi ószövetségi igaznak prédikált a pokolban:

[link]

Krisztus, nem csak mint ember, hanem mint szabadító Isten szállt le a pokolra, ahol legyőzte a halált, a pokolban lévő lelkek közül az arra érdemeseket kiszabadította, és fölküldte a mennybe. A húsvéti feltámadás ikonja a pokolraszállás ikonja:

[link]

A Biblia nem tanít ilyet.

Már csak azét sem, mert ez ellenkezik az élet forrásának, Istennek a személyiségével, és szeretetével, igazságosságával, hatalmával, bölcsességével.

Az ember a helytelensége elkövetésekor,egy "büntetést szabott ki, ami így hangzik:

amely napon eszel, meghalsz...

vissza térsz a porba... mert onnan vétettél....

Ebből látható, hogy az ember nem az égből származik, és azt is, hogy az embert az életre való méltatlansága miatt azzal a büntetéssel sújtja, hogy vissza tér a nem létezésbe.

az élet ajándék, nem büntetés, és ezért a Teremtő soha nem tenné meg hogy élőket kínozzon, ezt inkább Sátán szereti, hogy a húst testet gyötörje...

ahogy olvashatunk is erről Jézus idejében történt eseteket arról, miket tettek az emberekkel a démonok,

a bűnért ahogy olvasható halállal fizetünk, további büntetés nincs, az élők tudják hogy meghalnak, a halottak nem tudnak semmit...- mondta a teremtő

a Biblia írja, hogy Jézus is 3. napig a pokolban volt.

Miért is?.......