A Szentháromság hivök mièrt pártolják egymást akkor is ha nincs igazuk?

" Szentháromság hívők"..mikor fejezitek már ezt be? Bezzeg ha valaki azt meri mondani,hogy Jehovista...

Szóval jó lesz az keresztények-nek is. Bár tudom,azt nehéz lenne leírni,mert rajtatok kívül senki se az...

Na de a kérdésre is válaszolva,ügyes,de nem eléggé. Mert ha meg hallgatnának rád,és innentől kezdve nem "pártolnák" egymást,akkor meg valamelyik társad kitenné a következő kérdést,hogy: " A háromság szószólói között miért nincs egységes tanítás,és szeretet?". Akármit csinálnak,az titeket úgyis zavarni fog,egyszer az zavar,ha nem értenek egyet,egyszer meg az,ha azt meri írni egyik a másiknak,hogy " a Szentlélek szólt belőled,dicsőség Istennek". (csak mert ezen egy társad tényleg kiakadt nemrég,holott ebben igazán nem tudom,mi volt a rossz..

Bocs, de a jehovista kis j, ahogy a christianosból szláv oldalágon átszármazott keresztény szó is, még akkor is, ha krisztusinak fordítják, bár fordítható felkentnek is, kis k-val, de ez részletkérdés.

Az eredeti kérdésre válaszolva, ha bármely elvek mentén két részre szakad egy csoport, akkor az azonos táborba tartozók akkor is támogatják egymást, ha egyébként más dolgokban homlokegyenest különbözik a véleményük. Aki normális. Persze mindig akadnak begyepesedett, merev emberek, akik még a közös cél érdekében sem képesek eltekinteni a különbségektől, és akkor is harcolnak, ha össze kellene fogniuk.

Ha teszem fel a Bibliát ócsárolók, és a Bibliát tisztelők hadakoznak, akkor nem ilyen hangsúlyos az ellentét a jehovisták, és a jézusisták között, kivéve az említett csalitosba hajló lelkű vallásos embereket. Ezek ugyanis senkivel sem képesek együttműködni, mert vallási kérdést csinálnak még abból is, hogy kivel hajlandóak közös levegőt szívni. Persze ebben nem Jézust követik. Jézusról elképzelhetetlennek tartom, hogy egy földi embert csak jónak, vagy csak rossznak lásson, de azt is, hogy állandóan a hibákra figyeljen, és azokat emlegesse, a jó dolgok figyelembevétele nélkül, pedig ha valaki igen, akkor Ő tudja, hogy mi a különbség köztünk és a tökéletes között. Jézus egész biztosan nem nyomkodná a pirosat alanyi jogon, hiszen ki tudná jobban Nála, hogy mindenki az ellentáborban kezdte, és aki ma ott van, az talán holnap már nem ott lesz, különösen, ha nem vadítják el nagyon a kritikusok. Persze nem Farkas Testvérről beszélek, neki Jézus is nyomkodná a pirosat. Mellesleg nem hiszem, hogy az állandóan kritizáló, és rosszalló emberek a jó oldalon vannak, mindegy melyik zászlót lengetik. Nem baj, ha valaki él az értékelés jogával, én is élek. Felfele is, lefele is. Kéket nem szoktam nyomni. Az azonban probléma, ha valaki már akkor is lehúzza a másikat, ha azt mondja, 'szép napunk van'. 'Micsoda??? Te nevezted ezt szép napnak? Ez felháborító!'

A jehovisták, és a többiek legalább azt tisztelhetnék egymásban az emberi méltóságon kívül, hogy Isten-keresők, legalábbis akkor, ha tényleg őszinték. Az más kérdés, hogy szubjektív szempontból nekem mi a véleményem az Isten kereséséről, miben hiszek, és ez hogyan viszonyul a másik ember hitéhez. Isten akkor is értékeli ha valaki Őt keresi, ha az tévedésben van, és nem haragszik meg rá, hanem ki akarja hozni a tévedéséből. Ha én tévedek, akkor engem, ha te tévedsz, akkor téged, ha ő téved, akkor őt, ha mi tévedünk, akkor minket, ha ti tévedtek, akkor titeket, ha ők tévednek, akkor őket. De Isten megtehette volna, mégsem azt a módszert választotta, hogy lenyomja a torkunkon, amit nem akarunk megenni. Éppen ezért nem Istent szolgálja az az ember, aki bele akarja tukmálni a saját hitét a másik emberbe. Még ha sikerülne is, az eredmény a másik ember leuralása lenne, nem pedig bibliai hit. Verbális erőszak, nem pedig örök életnek beszéde. A hívő embernek meg kell elégednie azzal, hogy elmondja, amit a meggyőződése diktál, a döntést mindig a másik emberre kell hagyni, mert ez Isten akarata. Ha valaki dönt, a döntését tiszteletben kell tartani, mert Isten is tiszteletben tartja. Nem kell tisztelni egymás meggyőződését, de az emberi méltóságát igen, illetve azt, hogy az ember mit választ. Én sem tisztelem mások meggyőződését, de tisztelem a meggyőződésükhöz való jogukat. Erre a kérdésre alkalmazva, nagy előrelépés lenne, ha a jehovisták és egyebek tisztelnék egymás meggyőződéshez való jogát mindaddig, amíg az nem fenyegeti a másik ember szabadságát.

Az igazság egy személy, nem pedig egy gondolatmenet. Istent nem érdekli, hogy kinek van igaza. Istent sokkal jobban érdekli, hogy ki nyitott az Ő Személyére, minthogy ki áll közelebb ezidő szerint a szellemi valóság megértéséhez. Az ember nincs, és soha nem is volt statikus állapotban. Krisztus a Kőszikla, azaz a Logosz. De ha csak addig eljut az ember, hogy a Logosz nem azonos a Graphéval, akkor nagyobb tisztelettel fog viseltetni a Biblia felé, mert felismeri a korlátait, és Istenre fog támaszkodni az Írások tanulmányozása során, és nem ő maga akarja megfejteni, de nem bízza más emberre sem. A Logosz szellem és élet, ám a Biblia maga nem hordozója sem a szellemnek, sem pedig az életnek, éppen ezért mondja Pál, hogy a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. Közeledni mindig Isten személyéhez kell, nem pedig egy tanításhoz, valláshoz, közösséghez. Aki ezt megérti, és aszerint cselekszik, ahhoz Isten is közeledni fog, akkor is, ha jelenleg nincs igaza. Éppen ezért van szüksége Istenre, Aki az istentelent megigazítja. De aki ragaszkodik az igazához, az nincs abban az állapotban, ahol Isten elérhetné.

Amúgy hatalmas tévedésnek tartom a Holic csoport, és hasonlók vezető- és intézményellenességét, Isten ugyanis mindig embereket használt fel a tömegek elérésére, és a már elért emberek tanítására, terelgetésére és csak keveseket tanított közvetlenül, és ők sem maguk döntöttek így, hanem Isten választotta ki őket erre, ők pedig engedelmeskedtek Istennek. Ami azonban minden valódi keresztény számára elérhető, az a kenet(1Jn 2,20), ami tanít(1Jn 2,27), amikor olvassuk a Bibliát, amikor hallgatjuk a prédikációt, amikor a munkahelyünkön vagyunk, amikor hallgatjuk a híreket. Ez a kenet eligazít az élet minden területén, a kérdés csak az, hogy az ember figyel-e rá, vagy nem. Persze az is kérdés, hogy megvan-e már, vagy előbb még meg kell kapni Istentől? Ezt a kérdést nem szabad elhirtelenkedni, mert a kenet hiányát nem képes betölteni a hitünk, miszerint megvan. Lehet, hogy valakinek az a meggyőződése, hogy jól tud énekelni, a reakciók mégsem a meggyőződése szerintiek lesznek, hanem az énekhangja szerintiek. De a rendőrt sem érdekli, hogy hogyan tudok vezetni, hanem mindig azt firtatja először, hogy fel vagyok-e rá jogosítva, illetve, hogy vezetőképes állapotban vagyok-e. Ha már meggyőződött róla, hogy igen, csak utána fog kritikákat megfogalmazni a vezetési stílusommal kapcsolatban.

Akit érdekel az ominózus vita, ami ezt a kérdést szülte, itt megtalálhatja: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__8..

Főleg Edgar79 (aki most a kérdést feltette) 283-as bejegyzését ajánlom elolvasásra. Amiket ott összehord, az már kritikán aluli...

Kedves Edgar, először is te nem vagy elfogulatlan, hanem egyértelműen a tanukat véded, a tanúk hibáit elnézve. Amikor a partnered egy semmiség miatt (konkrétan azért, mert a "betojok" szót merte használni) azt mondta a másikra, hogy köze nincs a kereszténységhez, te kiálltál mellette és nekünk estél, hogy trágár szavakat használunk, meg szellemi inkvizítorok vagyunk és stb. baromságok. Ez egyértelműen mutatja, hol foglalsz állást.

Másrészt pedig érdekes módon én éppen fordítva látom: mi végig normálisan érvelünk az Őrtorony tanításai ellen, ti meg néhány mondatos válaszokkal jösztök, amiben itélkeztek, vádaskodtok, vergődtők, mártírkodtok, de hogy beismernétek egyszer is a tévedéseiteket, na olyan nincs. Ugye ellenérvek megint nulla, egyszerűen vicc, amit műveltek. Volt olyan, amikor még én is egyetértettem nagyrészt a tanúkkal, mert hülye voltam. De annyi biztos, hogy én nem csináltam ezt akkor sem, mint ti, hanem érveltem. Állítom neked, hogy ezerszer jobban tudnék érvelni most is a Szentháromság ellen, mint bármelyikőtök. Kilométer hosszan tudtam magamból ontani a háromságellenes érveket, amik belátom, azóta javarészt hülyeségek és szalmabáb-érvek voltak. Viszont nem csináltam azt, amit ti, nem azzal ment el a kommentjeim nagyrésze, hogy tereljek, személyeskedjek és támadjam a vitapartnereimet. Amikor pedig olyan érvekkel találtam szembe magam, amiket nem tudtam cáfolni, elismertem a tévelygést. Nektek ez nem megy, mert fontosabb az Őrtorony dogmatika, mint a Biblia.

Meg lehet ezen sértődni, meg lehet visszatámadni a stílusunkkal, mert ez egyénenként különböző, ettől viszont az igazság igazság marad. Mit is mondott Pál a más evangéliumot hirdetőkre? Hogy átkozottak legyenek! Szóval tőlünk se várjátok el, hogy minden egyes terelésetekre, félremagyarázásaitokra hideg vérrel reagáljunk. Pláne amikor már vagy huszadjára is képtelenek vagytok egy egyszerű kérdés megválaszolására is. Az pedig, hogy mindenki ellenetek van, annak egyszerű az oka: ti csak egy kissebb szekta vagytok, durva eretnekségeket vallotok, egy vitában pedig evidens, hogy azok lesznek többen, akik elfogadják a keresztény alaptanításokat. Ilyen a Szentháromság kérdése is, gyakorlatilag minden keresztény felekezet elfogadja az unitáriusokon meg a Jehova tanúin kívül. Csakhogy unitáriusok nem jönnek ide védeni az eretnek nézeteiket, így egyedül maradtok. Tehát maradtok ti vs. gyakorlatilag mindenki. Szóval nem kell ezen csodálkozni, hogy senki nem ért egyet veletek és ennek hangot is ad.