Keresztények ne. Ki milyen vallást vall? Mi vezetett rá?

Üdv, én szabad gondolkodó vagyok, azért fogalmazok így, mert egyetlen vallás elkötelezett híve sem vagyok, leginkább tanulmányozom őket, és mindegyikhez amely számomra tud értéket közvetíteni valamelyest vonzódok, tehát ha nem is teljes "értékű" hívőként, de úgy mond merítek a hétköznapokban belőlük. Sajnos számomra a kereszténység és az iszlám vallások amelyek a legunszimpatikusabbak, méghozzá azért, mert egyoldalú igazságról beszélnek, és a szent irataikban leírtak szerint, ha valaki nem követi őket, akkor büntetést fog kapni, meg ítélkeznek felette, meg szükséges esetén, a szóban forgó könyvek istenei akár le is mészárolnak gyermeket, nőt, férfit, ha azt az "igazság" úgy követeli. Számomra nincs helye az életemben az ilyen igazságnak, sokáig tanulmányoztam a keresztény iratokat, mi éveken keresztül magam is jártam gyülekezetbe, de a tudás vágy tovább vitt, és olyan dolgok nyíltak meg előttem, amelyek előtte nem. Szóval minden olyan vallást elutasítok, ami szükség esetén lemészárolja az ellenszegülőket, és ítélkezik az emberek felett. Én a tapasztalatban hiszek, azaz a reinkarnációban, ha úgy tetszik, abban, hogy az emberek tapasztalatokat gyűjtenek, amelyeket egy következő életbe tovább visznek, el is árulom számomra miért tűnik sokkal igazságosabbnak azok a vallások, amelyek hasonló felfogást képviselnek, az emberek meghalnak fiatalon, idősen, betegen, egészségesen, etnikumként, vagy azon kívül, és még ezernyi dolgot lehetne sorolni, két ember élete egy 2 éves és egy 70 évesé nem állítható rá egy mérlegre, amit igazságnak akarunk nevezni, főleg a mainstream kontroll vallások, azt hirdetik, hogy Isten majd megítéli az embereket, vagy ha úgy tetszik akkor majd Jézus, döntéseik a szívül állapota alapján, na már most, egy két éves gyerek nincs tudatában a döntéseivel, nincs olyan tapasztalata, amit szembe lehetne állítani egy 70 éves emberével, aki úgymond "bűnt" követhetett el, élt, érzett, tapasztalt, fájdalmat, szeretet, békességet, magány, a két személy élete nem ítélhető meg semmilyen igazság mérlegén, az egyik döntéseket hozott, míg a másiknak nem adatott meg, az egyik szenvedett, míg a másik még lehet csak tapasztalni sem tapasztalta, ha ezt még is erős rosszindulattal félre is tennénk, és azt mondanánk, hogy a szív előre elárulja az embereket, hogy hogy éltek volna, akkor viszont nincs értelme az életnek, és az önálló döntéseknek, ha úgy tetszik a szabad akaratnak, mert így is úgy is az ember azzá válik, amit már a felsőbb entitás mielőtt csecsemő volna előre tud. Tehát véleményem szerint nem lehet igazságos az olyan rendszer, ami eképpen ítéli meg az embert, nem is hiszek benne, és a jó indulat és békesség nevében el is utasítom messze menőkig.

Azt gondolom ha az embert valójában érdekel az igazság akkor meg kell tapasztalnia rengeteg mindent, hiszen ha becsukom az ajtót az első után, akkor könnyen elfogulttá, és részrehajlóvá válhatunk, és azt gondolhatjuk az igazságot képviseljük, miközben csak egy dologban hiszünk, hallottam én már sok cifra példát ilyenkor, hogy elég az egy igazságot megtalálni és lelepleződik a hamisítvány, talán így is lenne, ha volna egy univerzális igazság, de az emberek, a népcsoportok, és a sokszínű vallások a jó példák rá, hogy valódi értékek mindenhol találhatók. A természeti vallásokra térnék még ki, hiszen igazán csodálatos, és az emberiség hajnaláig visszavezethető múltja van. Ha szigorúak akarunk lenni, ezt akár bizonyítékokkal is alálehet támasztani, hogy az első vallások a természeti vallások voltak, a nap, a hold, a természet imádata, a civilizált városok aztán sokféleképpen alakították a törzsektől átvett, eltanult, vagy akár saját intuícióik által kialakított vallásaikat, amelyek óriási mértékben járultak hozzá a ma ismert fent maradt vallásokhoz, és itt jegyezném meg, hogy a kontroll vallásokkal ellentétben, én nem ítélkezem senki felett, és meg bántani sem akarok senkit, mindenkinek magán ügye miben hisz, én leírtam röviden, egyszerűen, hogy látom ezt a kérdést.

Az ateisták általában azért nem hisznek, mert

1: nem hajlamosak a hitre, inkább tudni szeretnének,

2: viszont hajlamosak gondolkodni, ezért aztán mindenhonnan kilóg a lóláb. Nem csak az isteneknél, hanem a különféle ezoterikus elképzeléseknél és a reinkarnációnál is előjönnek a problémák.

Én Krisztus követője vagyok,de nem vallásos.

Két eklézsiának(egyháznak) vagyok tagja,de egyik eklézsiának sem engedem,hogy meghatározza mit,és hogyan higyjek.Annak mikéntjét Isten Lelkétől várom,és kapom.

SDA,UCC.

Apám családja vallását gyakorló família volt, így a családi béke megőrzése érdekében, gyerekkoromban rendszeresen kellett templomba, hittanórára járnom és ministrálnom. Anyámnak pedig volt egy halom könyve, mindenféle témában, köztük olyanok, amik a reinkarnációról, a túlvilágról, a szellemekről szóltak. Ezek a gyerekkori hatások, és az erre való fogékonyságom vezetett arra, hogy egyáltalán foglalkozzak a vallással. Ahogy nagyobb lettem, olvasgattam ugyan a Bibliát, de egyrészt túl sok kérdés maradt nyitva, másrészt túl földhözragadtnak, túlságosan emberinek éreztem. Túlságosan beletenyerelt már az ember a kereszténységbe, eltorzította, eredeti értelme és mondanivalója szerintem már kibogozhatatlan, vagy talán már a kezdeti időkben is az volt. Szerintem a buddhisták, és a hinduk úgy általában közelebb járnak az igazsághoz.

Azóta elolvastam egynéhány vallásos művet, még a Lavey-féle sátán egyházával is szemezgettem. Persze, lelkileg kielégítő válaszokat ez sem ad.

Az általános vallásos hitem az évek során változott, bár alaptételeiben most már többé-kevésbé egységesnek mondható.

Hiszek egyfajta istenségben, bár ez nem egy megszemélyesített lény, hanem inkább a világmindenség felfoghatatlan "energiája", ami egyébként tudatos, és képes kialakítani önmagából szintén tudatos lényeket. Isten mibenléte annyiban érdekel, amennyiben az ember és a valóság természetével kapcsolatban feltett kérdések óhatatlanul is érintik az istenség fogalmát. Inkább az emberi tudat és az "én" mélyebb rétegei, annak lehetőségei, a lélek, az érzékelés, a tér és az idő mibenléte, a gondolatok és érzelmek természete, kapcsolatuk a fizikai és nem fizikai valósággal foglalkoztat. Hiszek abban, hogy a tudomány működik, abban a keretrendszerben, amiben működnie kell - ahogy a Newtoni klasszikus mechanika is működik a maga szintjén, ugyanakkor a keretrendszert elhagyva "lefelé" vagy "felfelé" már problémás az alkalmazhatósága. Hiszek abban is, hogy a tudomány előbb-utóbb el fogja ismerni, hogy a tudat hatást tud gyakorolni az anyagra, sőt azt is, a tudat teremti az anyagot (az érzékszervek és az idegrendszer csak a fizikai érzékelő mechanizmus, a fizikai valóságra specializálódva).

Egy másik válaszomban említettem, hogy igazából nem vallásnak nevezem, amit gyakorlok.

Mivel elfogadom Krisztust mint megváltó királyomat, ezért kereszténynek neveztetem, de Jézus Istenének a nevében gyakorlom az Istennek járó imádatot.

Úgy ismernek mint Jehova Tanúja.

Mi vezetett rá?

A Biblia Isten szava, amiben megtaláltam a válaszokat.