Őszintén emberek ti nem éreztettek sajnálatot Jézus iránt amit miattunk el szenvedett nagyon nagy áldozatot vállalva miértünk a szenvedései által úgy fizikailag mint lelkileg egyaránt?

#19!

Nem nagyon jön át az érvelésed, mivel csak bemásoltad a szövegkörnyezetet.

Ki hozta fel Jób esetében eleve a témát?

„És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot?”

Mit mondott Isten, milyen Jób?

„Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.”

Mi volt erre a sátán reakciója? Azt mondta, hogy sanyargasd meg, vegyél el tőle mindent? Nem! Ész érve volt, egy logika, mivel Jób tudta, hogy minden, amije van, az Istentől kapta, ezért hálás, ezért szereti az Istent. De ha elvenné, akkor hálátlan lenne. Mi történt? Elvette az Isten? Nem, hanem kiadta a sátánnak, hogy vegyen el tőle mindent. A sátán hű angyala lévén teljesítette az Isten parancsát.

„Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.”

Nem Isten volt a rosszfiú, hanem ezt a tisztet átadta a sátánnak. Ez olyan, mintha azt mondanám az egyik emberemnek, hogy verjen meg téged. Akkor én ártatlan vagyok a te megverésedben? Gondolkozz egy kicsit.

„A Róma 9.21-ben nem minden emberről beszél és kizárólag az ószövetségről ... Ma kissé más a helyzet.”

Annyira tévedsz, hogy Pál a jövő időről beszél:

21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

22. Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek

Egyáltalán honnan a fenéből gondolnád, hogy az ószövetségről beszél Pál? Az ószövetség istene más, mint az újszövetségé? Ki az a fazekas? Az ószövetség istene? Nagyon átlátszó, és gondolkodásmentes az érvelésed. Csak azt fújod, amivel kimosták az agyadat. Olyan vagy, mint akiről Pál is írt, hogy mint a csecsemő, csak tejjel lehet etetni. Isten a világ ura, minden hatalom Istentől való. A sátán hatalmat az Istentől kapott. Nem megengedte neki, hanem adott. A sátán parancsot teljesít, ha a rosszat szidjátok, szidjátok Isten akaratát is.

#22!

A korlátozott istenkép... Isten nem korlátolt. Ez üres kifogás.

"Istennek eléggé korlátozottak az eszközei abban, hogy ebben az életben kimutassa szeretetét. Jézus kínhalálának gyümölcseit csak halálunk után élvezhetjük esetleg."

még jó hogy a vallásod szerint "mindenható"

ezek csak kifogások amibe az kapaszkodik akinek ég a háza

Az áldozatot nem "miattunk" vállalta.Semmiféle logikát nem látok abban,hogy pl.miattam meghalt volna.Ő felvállalta önmagát és Istenét olyan emberek között,akik ezt nem tudták elviselni mert olyan sötétségben és tudatlanságban éltek,ezért jobbnak látták megszabadulni tőle.

"azokat sajnáld akik nem álltak be az egyházak sorába és kínhalált haltak (na belőlük nem egy volt de még nem is csak egymillió)

őket lehet sajnálni hisz ártatlanul kellett meghalniuk mert nem értettek egyet az aktuális vallási terrorral"

Jézus pont egy ilyen ember volt...

"Jézus pont egy ilyen ember volt..."

érdekes, tehát egy vallási felekezet ami kiirtott minden más vallást megalakulása előtt a saját megváltóját megölte?

a jézusodnak köszönhetjük a sötét középkort is de ilyen apróságokkal ne foglalkozz hisz az a hited sértené

Nem tudom, de ezt olvastam.

A bűnhődés alapelv harmadik része: Jézus a vérével fizetett az első bűnért, és az emberiség összes bűnéért azzal, hogy a kereszten halt meg.

A szabadulás nem valósulhat meg anélkül, hogy ne hinnénk ebben a véráldozatban. Ezt olvashatjuk Szent Péter első levelében: "Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán." (Szent Péter:1/18-19).

2 keresztény író véleménye. Az egyik protestáns, a másik pedig római katolikus.

A W. H. Tarto "A kereszténység igazsága" című könyvében: "...és most a bűnhődés alapelvét nézve egy bizonyos határig azt jelentette, hogy Jézus halála áldozat volt az első bűnért, amely oka volt az Úr és az ember közötti rossz kapcsolat jóvátételének. És attól függetlenül, hogy ez a dolog nincs említve világosan a kereszténységben, mégis rámutatott az a mondat, hogy Jézus mi miattunk lett keresztre feszítve.".

F. G. D. Grot "A katolikus tanításai" című könyvében: "Jézus az Úr és az ember a vállára vette a bűneinket azzal, hogy a kereszten halt meg azért, hogy az isteni igazsággal jóvátegye azt, ami el lett követve. Tehát ő volt a közbenjáró az Úr és az ember között.".

Ebben az elvben tisztán láthatjuk az Isten irgalmasságának a megtagadását, ugyanis véráldozatot kérni az emberiség bűnéért az irgalmatlanságra utal.

Ahogyan valakit büntetni más bűnéért, akár akarattal akár akaratlanul, a bűnös részéről nagy kegyetlenségnek számít. A keresztény tudósok arra hivatkoznak válaszként, hogy Jézus direkt akart meghalni, hogy kifizesse az emberiség bűneiért az árat.

(1) Történelmi szempontból nem igaz az, hogy Jézus direkt halt meg teljes akarattal az emberek bűneiért, ugyanis a Biblia mondja nekünk, hogy Jézus nem akart meghalni a kereszten, és amikor megtudta, hogy a barátai meg akarják ölni, azt mondta, hogy a lelke szétszakad a szomorúságtól a halál miatt. Ezután megkérte az apostolait arra, hogy maradjanak mellette hogy megvédjék az ellenségtől.

Fohászkodott az Úrhoz: "Abba, atyám! - fohászkodott, te mindent megtehetsz. Fedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te." (Márk:14/36)

(2) Igen nehéz elhinni azt, hogy egy férfinak a kínlódása és halála eltörli az emberiség bűneit. Az ehhez legközelebbi példa az, hogy egy orvos levágta a saját fejét azért, hogy meggyógyítsa a betegeinek a fejfájásait. Vagyis nehéz elfogadni az áldozathozatalt cél nélkül.

(3) Maga az ötlet, hogy vért kell áldozni az Úr haragvása csökkentéséért a régi legendákból származik, amelyekben az van, hogy az Isten nem más mint ördögi erő, amely mindenre képes. Nem fogjuk fel a kapcsolatot a vér és a bűn között. A bűn eltörléséért nem vér kell, hanem bűnbánat és azután harcolni a rosszság indítványai ellen, és több szeretet az emberiség iránt, és az Isten parancsait véghez vinni, ahogyan azt elmondta nekünk az ő küldöttei által.

Ez a bűhódés elv a szentháromság első személyéből egy vérszomjas bűnözőt csinált. Mindez azért van, hogy a második személyből nagy áldozathozót csináljon.

A kívülálló azt látja, hogy a második személy áldozata nincs a helyén ahogyan az első személy vérszomjassága sincs.

Arther Weegal azt mondja a második alapelvről a: "A pogányság a kereszténységünkben" című könyvében: "Már lehetetlen, hogy ilyen elvet elfogadjunk, melyben az van, hogy áldozatot kell hozni érthetetlen okért, ugyanis teljesen eltorzítja a hatalmas, a megbocsátó és az irgalmas Isten képét egyaránt.

Dr. Corden azt mondja: "Ennek az elvnek a lényege az volt, hogy Jézus érezze a nagy kínzást, amit az Úr előírt neki."

Ez a gondolat elég ahhoz, hogy rossz érzést keltsen a modern észben, sőt olyan csúnya elvnek is lehet nevezni, amely az ősi ember rossz természetében van, hogy másokat jó kínozni.

Az igazság az, hogy pogány és hitetlen alapjai vannak ennek az elvnek, sőt lehet hogy maga az elv a pogányság és a hitetlenség egyik hatása volt.

A kereszténység szabadulási terve nem csak nem logikus, hanem Jézus mondásaival sincs alátámasztva.

Lehet, hogy Jézus azt mondta, hogy az emberiség bűneiért kínlódott, de azt akarta azzal, hogy kibírta a kínzói rosszságát azért, hogy kivigye őket a sötétségből a világosságba.

És nem azt akarta, hogy mások bűneit magára vállalja. Azt se mondta, hogy csak az fog megszabadulni a tűztől, aki hisz a tiszta vérében.

Jézus azért jött, hogy az emberiséget megmentse a tudatlanságtól és a bűntől az égi parancsokkal és az élete jó útmutatásával, és nem azzal, hogy a kereszten fog meghalni és a vérét áldozatként odaadni.

Amikor eljött hozzá egy fiatal ember és megkérdezte tőle: "Mester mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre? Így felelt neki: Miért kérdezel a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat." (Máté:19/16-17)

Tehát az Isten parancsait megtartani lesz az út az örök életre. És megkaphatjuk a megszabadulást azzal, hogy Istenben hiszünk és jót cselekszünk. És azzal, hogy a rossz ellen harcolunk. És nem azzal, hogy Jézust elfogadjuk mint megszabadító és a vérében hiszünk.

A bűnhődés elve nem igaz mert:

(1) Az ember nem a bűnnel születik,

(2) Az Úr nem kér árat a bűnösük bűneiért,

(3) Maga az az elv, hogy más bűnhődjön másért magában foglalja az embertelenség és a kegyetlenség jeleit.

A bűneinkkel nem az Istennek csinálunk rosszat, hanem magunknak. A bűneink alól kibújni viszont nem mások áldozatával lehet - akár az ő akaratával vagy nem -, hanem a becsületes megbánással, a rossztól távol lenni és a jó utat követni.

Úgy tanultuk, hogy miután Ádám bűnt követett el Istennel szemben, azután meg is bánta. Majd Isten kezébe tette a sorsát, s így az megbocsátott neki.

Az emberek közül senki nem örökölte az apja bűnét s senkinek nem volt szüksége Jézus kínlódására és halálára, hogy megkaphassa a megbocsátást. Az igazság viszont az, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, és a bűnhődés elve az Isten igazságát és irgalmasságát eltagadja.

A bűnök megbocsátása nem más kínlódásával vagy halálával történik - akár emberével vagy prófétáéval -, hanem az Isten irgalmasságával és a sok jó munkával:

"...és hogy senki nem cipeli egy másiknak a terhét, és hogy az embernek az lesz csak osztályrésze, amiért buzgólkodott. És hogy a buzgalma látszik majd." (53:38-40)

"Aki az igaz útra vezettetik, az a maga hasznára vezettetik. Aki pedig tévelyeg, az a maga kárára tévelyeg. És senki nem cipeli másiknak a terhét. És nem bűntettünk soha úgy, hogy előtte ne küldtünk volna egy küldöttet." (17:15)