Ez olvasható a 2János 1:10 Ha valaki hozzátok megy, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek. " A kérdésem az hogy melyik ez a tanítás?

János apostol utasítást adott arra vonatkozólag, hogyan járjanak el az akkori keresztények azokkal szemben, akik tagadták Jézus létét, és egyben krisztusi és megváltói voltát

A Biblia más helyeken kimutatja, hogy ezt a verset tágabb értelemben is kell alkalmazni.

Egy időben a korinthusi keresztények között volt egy férfi, aki erkölcstelen életet folytatott, és Pál apostol azt írta nekik: „Ne keveredjetek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó vagy szitkozódó vagy részeges vagy zsaroló. Sőt az ilyen személlyel együtt se egyetek”

Tehát minden, ami erkölcsi módon is ellene megy a Biblia tanításának, és kitart az mellett.

Minden ami ellenkezik Isten szavával és Jézus tanításával.

Szia

János a 2. levelében sok olyasmiről ír, csak rövidebben, amiről már említést tett az első levelében. Beszél az igazságról – amely megmarad azokban, akik csakugyan ismerik azt –, valamint Istennek a ki nem érdemelt kedvességéről és a békéjéről. Örvendezik, hogy némelyek továbbra is „az igazságban járnak”. Ezek a testvérek szeretik egymást, és megtartják Isten parancsolatait. De ámítók mentek ki a világba (ők részét alkotják az antikrisztusnak), akik tagadják, hogy Isten Fia testben jött el. (erről itt olvashatsz: 2Ján 7; 1Ján 4:3.) A 2János 10, 11-ben az apostol kiegészíti az első levelében írtakat, és rámutat, hogyan bánjanak a gyülekezet tagjai azokkal, akik túlmennek azon, amit Krisztus tanított, és a saját, illetve emberek tanításait helyezik előtérbe. János azt a parancsot adta, hogy ne köszöntsék az ilyeneket, és ne is fogadják őket az otthonukba.

"valamint Istennek a ki nem érdemelt kedvességéről" - mit jelent?

muszály az elején...

A görög khaʹrisz több mint 150-szer fordul elő a Görög Iratokban, és a szövegkörnyezettől függően többféleképpen fordítják.

A legtöbb magyar bibliafordítás többnyire a „kegyelem” szóval adja vissza a khaʹriszt. Ám a „kegyelem” szó, melynek számos jelentése van, az olvasók többségének nem adja vissza azokat az árnyalatokat, melyek a görög szóban rejlenek. Szemléltetésül: A János 1:14-ben, ahol a Károli-fordítás azt mondja, hogy „az Íge testté lett. . . teljes vala kegyelemmel és igazsággal”, vajon mit kell érteni a „kegyelem” szó alatt? Talán azt jelenti, hogy ’jóindulat’ vagy ’kegy’, esetleg valami mást?

Joseph H. Thayer a lexikonjában ezt írja: „A [khaʹrisz] szó azt a gondolatot hordozza, hogy a kedvesség olyasmit adományoz valakinek, amire az illető nem szolgált rá.

pl.

Egy munkás jogosult arra, amiért megdolgozott, vagyis a fizetségért; számít a fizetésére, mint ami jogosan megilleti, mint ami egy fajta adósság, amivel tartoznak neki, így amikor kifizetik neki, az nem ajándék, és nem valamilyen különleges ki nem érdemelt kedvesség a Róma 4:4 szerint. Ámde az, hogy a halálra ítélt bűnösök (mindannyian ilyennek születünk) megszabaduljanak ez alól az ítélet alól, és igazságossá legyenek nyilvánítva, valóban kedvesség, amelyet egyáltalán nem érdemelnek meg. Róma 3:23, 24; 5:17.

Isten az egész emberiség iránti ki nem érdemelt kedvességét egy különleges módon azzal bizonyította, hogy a váltság által megszabadította azt az ítélet alól szeretett Fiának, Krisztus Jézusnak a vére révén. Efézus 1:7; 2:4–7.

Nyilván János apostol előzőleg ott járt, és átadta a Jézustól hallott tanítást nekik is. Ezután jöttek tévtanítók, és János így figyelmeztette a tanítványokat erre.

De a házba fogadás és a köszöntés az akkori kultúrában mást jelentett. Valószínűleg az akkori szokás szerint, ha valakit befogadtak a házukba az egyfajta testvérként való elfogadást jelentett, a köszöntés pedig valami olyat, hogy "Isten veled van". MA nem gondolom, hogy a házba fogadás és köszönés ilyen tartalmat hordoz, ezért nem hinném, hogy szó szerint nem szabad olyan embert vendégül látni vagy köszönteni, aki valami hamis vallást képvisel, de azt jó valahogy tisztelettudóan a tudomására hozni, hogy nem a testvérünk, és nem gondoljuk, hogy Istennek tetsző, amiket vall.