Kinek mi a véleménye a Hit Gyülekezet-ről? Jó hely? Az emberek testvérként szeretik és tisztelik egymást?

Én megelégszem azzal, hogy egyszer válaszoljak egy kérdésre, és egyszer reagáljak egy megszólításra, vagy rosszindulatú megjegyzésre. Mint mondtam, a GYK vallási topikja olyan, mint bármely fórum. Ha ezen változtatni szeretnél, akkor legyél következetes, és mindenkit torkolj le, aki úgy használja, mint egy fórumot. Kezdd magaddal! Amíg ezt nem teszed, addig innen nézve csupán személyes ellenszenv motivál, amikor nekem szóvá teszed. Sokan gondolják, hogy amikor kiírnak egy kérdést, az az ő személyes revírjük, ahonnan bárkit elüldözhetnek. Ez nem így van. A kiírt kérdés önálló életet él, nem marad a kérdező jogtulajdona.

Ami az oldalak teleírását illeti, hasonló, mint a hozzászólásom antipatikus volta. Ha nem tetszik, ugord át. Ha elromlott az egered görgető gombja, fillérekért vehetsz másikat. Eddigi tapasztalataim szerint azok problémáznak a hosszabb lére eresztett hozzászólásaimon, akik nem tudnak érveket felhozni az érveimmel szemben és/vagy problémát okoz nekik az olvasás és/vagy szívük várakozásával ellentétben újra szembesülniük kell az oldalon való jelenlétemmel.

1. Kibírom, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó. Amit nehezen viselek, az az, amikor valaki önjelöltként elkezd engem tolmácsolni, és sem nem érti, amit mondok, sem nem tudja, hogy nem érti, és nem is érdekli, hogy érti-e, olyan mondandót igyekszik a számba adni, amit én nem mondok, nem mondtam és nem is fogok mondani. Mellesleg, ha nem olvasod el, amit írok, mi alapján formálsz véleményt?

2. A rosszindulatról az jut eszembe, hogy nem én törtem pálcát fölötted, hanem te fölöttem. Én mindenkinek adok további lehetőséget. Itt is volt rá példa, hogy valaki elrúgta a pöttyöst nálam, de idővel újra megkérdeztem, hogy nem akarna-e inkább fegyverszünetet. Nem akart, és most sem akar.

3. Áruld már el, hogy a fenti hozzászólásaimban mi az az annyira szarkasztikus elem, ami a szemedben negligálja mindazt, amit írtam, és elfedi minden érvemet.

4. A Bibliában nem ismeretlen a csípős gúny. A Zsoltárok könyve ezt mondja Istenről:

"Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás('ikkés' azaz 'csavarodott', 'fonák', 'torz', 'elfordult', 'hamis', 'csalárd')vagy." (Zst 18,26-27)

Vagyis Isten megengedi magának, hogy az egyik emberrel így bánjon, a másikkal pedig másképpen. Isten nem személyválogató, mégsem egyformán bánik az emberekkel. A bánásmódjának a kulcsa az egyén Őhozzá való viszonyulása:

"Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen." (Lk 1,52-53)

"Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad."(Jk 4,6)

Mellesleg vannak olyan dolgok leírva a Bibliában, amelyek erősen karcolják az általad fájlalt stílust. Felérnek egy provokációval. Például:

"Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől." (Péld 1,24-33)

"Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken." (1Kir 18,27)

"Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? amely semmit sem használ! Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel. Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?" (Ézs 44,10-20)

"És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!" (Jer 6,14-17)

"A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket." (Zst 2,2-4)

"Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik." (Zst 37,10-15)

"Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennök!" (Zst 115,4-8)

Ha Jézus szolgálatát megnézed, Ő sem kímélte a képmutatókat. Akkor gyógyíthatott volna, amikor csak akart. De szinte lejön a szövegből, hogy kereste az alkalmat, hogy szombaton gyógyítson. Jézus nagyon is tisztában volt azzal, hogy a vallásos embereknek mennyire csípi a szemét a szombati gyógyítás. Mégsem tette át másnapra a békesség kedvéért. Nem. Az igazságnak a műve lesz a békesség (Zst 85,11; Ézs 32, 17), minden más békesség hamis békesség (Ézs 48,22). Nem tudom hogyan képzeled el azt, amikor Jézus korbácsot font egy kötélből, és azzal kergette ki az oda nem való embereket a Templomból. Ez vajon mennyire fér össze a krisztusi cselekedetekről alkotott fogalmaiddal? Vagy azok a kemény beszédek, amelyeket a farizeusok szemébe mondott, vagy azok a próféciák, amiket Korazinnak, Betszaidának, Kafarnaumnak mondott?