Mit tanácsoltok?

Kedves kérdező. Először is szeretnélek megnyugtatni, nem vagy egyedül ebben a cipőben, nagyon sokan laknak kis városban, faluban, közösségben, ahol kevés, vagy egyáltalán nincs a hívő embernek társa a hitében. Ettől nem kell elkeseredni, hiszen előbb, utóbb, úgy is találkozol majd, emberekkel, akikkel osztozhattok a hiteteken. Addig meg örvendj a jelengeli állapotodnak, és adj hálát, amid viszont van.

Sajnos sokan bele esnek abba a csapdába, hogy Isten felé elvárásokkal vannak. A jelszó "most már hívő vagyok, így aztán bizonyos jogok, és javak megilletnek"

Ha Isten megáldja az embert, és ez láthatóvá válik a javakban, hát nagy öröm, de ha az ember szörnyű nyomorban él, akkor is tartania kell a hitét. Jézusnak a tanítványai, nem éppen fényűző, és kellemes nyugdíjas korokat éltek meg, hanem kínhalált haltak a hitükért, kevesüket kivéve.

Off. Nem tudom, mi ez a "engem majd lepontoznak" láz, mostanság néhány ember körében. Ide is vonatkozik, az, amit fentebb leírtam, hogy a keresztény embert általában a hitéért üldözik, megvetik. Néha azt hiszem, sok ember azt hiszi, hogy a kereszténynek lenni, vidámpark, móka és kacagás, aztán szépen nyugdíjasan, a karosszékban az unokák között kalácsot majszolgatva lehet búcsúzni az élettől, majd jön a csodálatos feltámadás. Hahó, ez nem így működik, legalábbis legtöbbször nem. Ha már valaki azt előre jegyzi, hogy "jajj már megint lefognak pontozni, vagy éppen replikál, hogy "nem értem miért pontoztak le, pedig őszintén válaszoltam" ezek az emberek a közelében sincsenek az Isten hitnek. Mit gondoltok, ha ezeket, ennyire sérelmesnek veszitek, képtelenek vagytok szó nélkül hagyni, mi lenne, ha kapnátok két nagy nyaklevest az utcán valakitől, vagy még rosszabb?

Mindenben a hála a kulcszsó. A hála mindennél fontosabb, amit Istennek kell mutatni. Hála az életért, az ételért, az italért, a fedélért, ha ezek mind megadattak. És könyörögni, és imádkozni, ha nem, de hálával lenni a gyötrelemben is. A szeretet, mely Isten jóvoltából adatik nekünk, nem ismer képmutatást, csalárdságot, magányt, elesettséget, haragot, és gyűlöletet.

Mi lenne, ha szerveznél egy ifi csoportot? Ha a papotok nyitott rá, akkor az ő vezetésével, ha nem, akkor nélküle. Oda elhívhatnád azokat a fiatalokat, akik csak a családjuk miatt járnak templomba, és hátha megerősödnének a hitben ők is. Én is ezt tenném, de a mi falunkban még olyan fiatal sincs, aki szülői késztetésre jár csak.

Esetleg környező településeken hátha vannak keresztény programok, érdeklődhetnél a plébániákon, oda el tudnál járni busszal.

Nagyjából rávilágítottál arra, miért zúdulnak a hívő emberek tömegesen a szektákba. A nagy egyházak kimerültek, elöregedtek, megszokássá, hagyománnyá váltak csupán, a papíron létező hívek nagy részének köze nincs a vallásossághoz.

A szekták viszont erős és kemény identitást, a valahová tartozás élményét adják, ahol szoros közösségben lehet része az ember valaminek, amiben hisz. Az ember igényli ezt.

A tendenciák nem hinném, hogy megfordulnának ezen a területen, valószínűleg kénytelen leszel ökumenikus rendezvényekre, illetve más felekezetek gyűléseire eljárni. De nem árt óvatosnak lenni.

"A szekták viszont erős és kemény identitást, a valahová tartozás élményét adják"

A élmény szót emelném ki ebből. Élményt adnak, mást semmit. De a mai kor emberének pont ez kell. Egy lelki-wellness, ahol simogatják a kis lelkét, ráadásul a szekták egyfajta kiválasztottság tudatot is adnak, ami szintén nagyszerű táptalaj az egoista társadalmunkban.

Falun nem azért van kevesebb lehetőség egy fiatalnak, mert oda nem jut el eléggé az Egyház üzenete. Ez egy mindennapi probléma, sajnos vidéken kevesebb a lehetőség. Nálunk itt Pest mellett több fiatal, friss házas és családos jár templomba, mint a 60+-os korosztály.