Ha van Isten, akkor miért teremt fogyatékosokat?

Mi a helyzet a karmával? Én úgy tudom ezt elfogadni, hogy a betegség/egészség, szegénység/gazdagság, stb. mind-mind az egyén tetteinek következménye, amelyek életeken átível(het)nek.

Tehát hiába remek ember valaki most, ebben az életében / megnyilvánulásában, előző életeinek/életének karmáinak következtében lehet beteg / fogyatékos.

27/L

"Ha az Isten jó, miért bocsát rengeteg szenvedést és fájdalmat a gyermekeire?"

Ez kétségtelenül nagy és nehéz kérdés. De megoldást talál az elvben, hogy a szenvedésnek nagy erkölcsi erői vannak. Megtisztít, nemesít, kiábrándít a földből, figyelmeztet a saját gyengeségünkre, esendőségünkre s az Isten nagyságára, komollyá és magunkbaszállóvá tesz, érzékelteti az örök szenvedés borzalmasságát, amelynek az teszi ki magát, aki Istent felejti s végül alkalmat ad a vezeklésre elkövetett bűneinkért.

"Mit vétettem én, hogy az Isten csapásokkal sújt?"

Először is a fentiekből kitetszik, hogy a szenvedésnek nem csupán büntetés, hanem oktatás és felemelés jellege is van. Másodszor: a legkevesebb ember mondhatja magáról, hogy ő nem tartozik elégtétellel a megbántott Isten fölségének. Hogy némely ember teljesen ártatlannak képzeli magát, rendesen csak onnan ered, hogy nagyon is eltompította a saját lelkiismeretét s talán még a súlyos bűnöket sem tekinti komoly dolognak. "Mit vétettem én?" - kérdezi akárhány nagy öntelten s nem emlékszik arra, hogy esetleg számos esetben elmulasztotta vallásos kötelességeit, megszólta s becsületében megkárosította felebarátját, másnak bűnre adott alkalmat, vagy súlyosan vétett gondolatban, szóban, cselekedetben a 6. parancs ellen stb. S akkor még neki áll feljebb, hogy "mit vétett ő?"

"Ha Isten Igazságos, miért engedi sokszor az ártatlanokat és jókat szenvedni, a gonoszokat pedig uralkodni?"

Mert Isten nem ezen a földön akar végső igazságot tenni az emberek között, hanem odatúl. A jókat éppen azért engedi szenvedni, mert érdemet szereznek az örök életre, ahogy Krisztus maga, a legjobb és legártatlanabb, szintén szenvedett a gonoszok részéről s szörnyű kínok közt meghalt a kereszten az emberekért. Viszont a gonoszokat sokszor engedi, hadd élvezzék ki bűneik gyönyörét, mert úgyis minden emberi borzalomnál rettentőbb, elképzelhetetlen szenvedések várják őket odatúl. Az Isten örök; ő ráér igazságot tenni: felemelni s megdicsőíteni az ártatlant és megalázni, megsemmisíteni a gonoszt.

"Hogy lehet Isten az égben, ha szó nélkül tűri azokat az égbekiáltó igazságtalanságokat, gyilkosságokat, Isten-káromlásokat, amelyek nap-nap mellett történnek?"

Erre már a fenti kérdésnél megadtuk a választ. Azonkívül ezt is felelhetjük: Isten épp azért engedi meg sokszor a gonoszság látszólagos diadalát a földön, hagy az ő híveinek alkalmat adjon a hősiesség legmagasabb fokának gyakorlására, a vértanúi és hitvallói helytállásra s így Krisztus Urunk tökéletes követésére. Ne felejtsük: az Úr Jézus, a Szűzanya s az apostolok is mind szenvedtek s látszólag vereséget szenvedtek a gonoszok részéről. Vajon ki mondhatná, hogy az ő szenvedésűk s megaláztatásuk nem jelentett magasabbrendű, nagyszerű diadalt?

A jóknak a kereszt s a Golgota a feltámadás útja!

" "Ha az Isten jó, miért bocsát rengeteg szenvedést és fájdalmat a gyermekeire?"

Ez kétségtelenül nagy és nehéz kérdés. De megoldást talál az elvben, hogy a szenvedésnek nagy erkölcsi erői vannak. Megtisztít, nemesít, kiábrándít a földből, figyelmeztet a saját gyengeségünkre, esendőségünkre s az Isten nagyságára, komollyá és magunkbaszállóvá tesz, érzékelteti az örök szenvedés borzalmasságát, amelynek az teszi ki magát, aki Istent felejti s végül alkalmat ad a vezeklésre elkövetett bűneinkért. "

Legnagyobb szenvedésekből születnek a legnagyobb devianciák.Sorozatgyilkosok, iskola mészárlások stb. Hosszú a lista.

Ez egy elég relatív dolog lehet.

a fogyatékos szemszögéből meg te vagy a "visszamaradott", főleg amikor nézi, hogy idegeskedsz, meg félsz, elmélázva, hogy mi okod van rá!?

Természetesen nem Te, kedves kérdező, csak úgy általánosságban.

Egyébként a végső okot Isten tudja csak, én megközelíteném, ha lehet.

Először is Isten saját képére teremtette az embert, tehát örök életűre, és "teremtőképesre". Ilyen tudás birtokában pedig fel tehetjük a kérdést, hogy vajon meg hal e igazából valaki is?! mert szerintem senki nem hal. Szóval arról van szó, amit a 00:49 es hölgy válaszoló felvezetett. Gondolkozzunk, megéri nagyon. :)

üdv

25/F

A 00.49-hez: Keresztény kontextusban a karma nem játszik, mert a keresztény vallás szerint egyszer él az ember, és utána feltámad.

A fogyatékosságok egy része az ember meggondolatlansága, figyelmetlensége, bűnei miatt keletkezik. Isten nem gyógyítja meg őket, mert akkor az emberek felbátorodnának. Következmények nélküli világ lenne.

Más része a gonosz műve. Gondold meg, sokkal erősebben tudnának az ördögök kísérteni, és nagyobb erőkkel tudnák kísérteni az embert. Szúrd ki a szemed! Ugorj ki az ablakból! Vágd fel az ereidet! Úgyis meg fog gyógyulni.

Akkor milyen lehetőségek vannak? Egyrészt az emberek segíthetnek egymáson, és van, akit sikerül újra meggyógyítani, hogy ép legyen. Másrészt Isten is segít: kompenzációval.

Ma 18.33-kor írónak:

"Keresztény kontextusban a karma nem játszik, mert a keresztény vallás szerint egyszer él az ember, és utána feltámad."

Eredetileg a kereszténységben is benne volt a karma, sőt, még most is benne van. Ki mint vet, úgy arat... vagyis azt kapod, amit magad is adsz A reinkarnációra utaló nyomokat sem sikerült teljes mértékben eltüntetni. Csak nyitottan kell olvasni a Bibliát és nem vakon elhinni, amit a "nagyok" akarnak elhitetni velünk.

A mostani kereszténység már eléggé felhígult, kifordult önmagából.

Félreértést elkerülendő: NEM Jézussal van bajom, hanem a mai kiforgatott tanításaival.

27/L

Kedves Kortársam!

A karma nem volt benne a kereszténységben. A ki mint vet, úgy arat is a halál utáni élettel együtt érvényes. A többi hasonló érvet is megcáfolták egy hitvédő oldalon. Ha meglátom, idehozom, ígérem.

A Bibliát nem lehetett cenzúrázni, mert mind a zsidók, mind az ókeresztények féltékenyen vigyáztak minden szóra.

Kedves Kortársam!

Olvasgasd a kereszténység hitvédő oldalakat! Soha nem volt lélekvándorlás és karma a Bibliában, azt csak a hinduk képzelték bele.