Működhet úgy egy kapcsolat ahol a férfi nem gyakorolja a vallását, nem hívő?

a szeretetközösség létre jöhet és az működik.

de... a hivő fél komoly döntéseket kell hozzon, sokszor egyedül...

ha beteg a gyermeke, akkor csak ő fog imadkozni

ha fárad a hitben, akkor a másik nem fogja tudni bátorítani, komoly lelki kérdéseket majd csak a hittestvéreivel tud megbeszélni

ha szolgálatot akar vállalni, akkor a társa nem bitos h értékelni fogja

ha vendég jön hozzájuk, beszélgethetnek-e szabadon a hitről is, vagy az zavarja a társát?

megérti-e majd a társa, hogy a hivő ember azonosul Isten fő céljával, azzal, hogy megmentse az embereket?

ha a hivő ember "missziózik"(pl. beszélget a szomszéddal, segít a házban, vagy tanít rendszeresen az isentiszteleten, anyagilag is támogatja a közösséget, vallásos énekeket énekel az utcán stb stb ) akkor a nem hívő társa támogatni fogja?

szóval egy aktív, szolgálatot vállaló hívő ember a társában a "hittestvért" is keresi, mert jól jön a szövetséges, a támogatás.