Meggyűlöltem Istent. Nincs szeretet a szìvemben. Változhat mèg?

"Takarodj innen a szektás térítéseddel! Te lehet hogy már beszopódtál egy ilyen "szeretetteljes közösségbe"! Tudom már nincs kiszállás! ezt már elbuktad!!! De másokat ne rángass bele a mocskaidba!"

Ne duhongj es ne vetitsd ki tapasztalataidat a vilagra....mert errol irogattal....ja es a kepmutatasod az imaval kapcsolatban.... primitiv emberekre jellemzo ez.....Persze az imma segithet, szivesen imadkozom erted ha kered.:) Az hogy vegy visza az arcodbol csak a stilusodra vonatkozott...marha tudod egyaltalan mi az...mert ilyen hozzaalasal sehol se leszel befuto...:)

,,mert ilyen hozzaalasal sehol se leszel befuto...:)"

:D fúúú ezt most nagyon benézted!

sok sikert csuhi! :D

FAIL! :D

Kedves kérdező!

Tudom, hogy mit érzel, min mész keresztül. Többször is átestem ezen, mert életem több területén is megfeneklett az életem: család, barátok, munkahely, "élő hitű közösség", ahol megtértem, szerelem.

Képzeld el, hogy bő 3 év leforgása alatt "elmebeteg szektás lúzer" leszel a családtagjaid szemében, és mivel te nem vagy vevő erre a nézetre, feladod a próbálkozást - már 2 és fél éve nem tartod egyikőjükkel sem a kapcsolatot ezért. :/

Plusz minden barátod, akivel végigküzdötted az életük nehézségeit, mindig ott voltál a számukra, amikor szükségük volt rád, segítettél nekik, ahogy tudtál, de mikor te kerültél szorult helyzetbe, mindannyian elfordultak tőled, megszakították veled a kapcsolatot, és elmenőben még beléd is törölték a lábukat. :(

Egyhuzamban a negyedik munkahelyedet veszítetted el a hited (?) és szerető hittestvéreid miatt. Most álláskeresőként nem visz rá a lélek, hogy munkát keress, mert már tudod, mi vár rád, és belefáradtál a küzdésbe. :/

Képzeld el, hogy másfél év után kiderül a szerelmedről, akiről azt hitted, hogy a legjobb barátod is, és amúgy közös jövőt terveztetek, hogy minden titkodat, legbensőbb magánügyeidet, s a "múltadat" a hátad mögött mindvégig kiteregette, negatív színűre átköltögetve, nagy nyilvánosság elé: minden barátodnak és ellenségednek, s életed minden résztvevőjének. :D

És végül, de nem utolsó sorban, az "élőhitű" közösség, ahol megtértél, és új életet nyertél Krisztus Urunk kegyelme által, ami az új családod lett gyakorlatilag, 2 év után kirekeszt, és elüldöz a soraiból, kijelentve, hogy kamukeresztény sátánimádó rossz nő vagy, az Egyház ellensége. :D

Ezeket nem azért írtam, hogy panasznapot tartsak, vagy versenyre hívjalak ki, melyikünknek van több oka és joga gyűlölni mindent, mindenkit, saját magát és az életet, s haragudni Istenre, hanem szeretném, ha világos lenne előtted: 100%-ig megértelek, és többszörös tapasztalatom alapján tudok hozzászolni a jelenlegi helyzetedhez.

Minden egyes alkalommal iszonyú dühös voltam Istenre, amiért hagyta, hogy mattot adjon nekem az élet, és ezek történjenek velem.

Volt, hogy 8 hónapig nem is nagyon szóltam Hozzá, ha igen, azt is csak szőrmentén, kerülve a "kényes témákat", mert úgy éreztem, ha egyszer kicsit is megnyitom a csapot, a sok csalódás, keserűség, veszteség, düh, szégyen, frusztráltság, sikertelenség, magány, tehetetlenség érzés miatti haragomnak szabad utat engednék, és ez cunamiként söpörne el mindent és mindenkit. Féltem, hogy olyat találnék mondani az Örökkévalónak haragomban, amivel úgy megsérteném, hogy nem lenne választása, mint tüzes nyilával agyonsulytani engem ott helyben.

És ez volt a legeslegrosszabb, amit tehettem, hogy mindezeket elfojtottam magamban. Miközben belül a lelkemben egy atomreaktor dolgozott, teljes pusztulással fenyegetve a világot és engem, folyamatosan attól rettegtem, hogy bárki bármelyik pillanatban megnyomhat egy piros gombot a sok közül, és akkor nem állok jót magamért. Ezért hónapokra bezárkóztam otthon. A munkahelyen kívül nem mentem emberek közé, hogy minél inkább csökkentsem a "szupervulkán kitörésének kockázatát".

Közben otthon hatalmas küzdelmeket folytattam az addig felépült hitem minden egyes cseppjének megtartásáért. Napi 3-8 órán keresztül olvastam, tanulmányoztam a Bibliát, prédikációkat, tanításokat hallgattam, olvastam, imádkoztam és hálát adtam mindenkiért, aki elárult és kitaposta a belemet, s azokért a közösségekért, ahol nem látnak szívesen. Hiszen ezt írja a Biblia, nem? :)

Szóval igazi szuperkeresztény voltam otthon, a négy fal között, úgy, hogy nem álltam szóba az Úrral. :D

(Pedig Ő a Megváltó. Az én megváltóm, aki szenvedett és kínhalált halt értem. Egyedül értem. :( )

És ez volt a legnagyobb hiba, amit csak elkövethettem, most így utólag látom már: hogy mikor kaptam egyik tördöfést a másik után, keményen megpróbáltam állva maradni.

Nem panaszkodtam, nem öntöttem ki a szívem teljes tartalmát az Úrnak, csak magamban nehezteltem Rá mindezekért.

Pedig kellett volna. Igenis, Rá kellett volna zúdítanom mindent, ami bennem felgyülemlett!!! Ez lett volna az egyetlen helyes lépés a helyzetemben. Már így utólag belátom, hogy az Úr sokkal előbb be tudta volna gyógyítani a lelkemen tátongó sebeket, és rendet rakni az életemben, ha bízom Benne, és elhiszem azt a tényt, hogy Ő szeret engem, és a legjobbat akarja a számomra. Hogy Ő maga a változhatatlan szeretet, jóság, igazság, kegyesség, megbocsájtás. Egy igazi Apa. A legjobb minta-apa az egész világmindenségben. Az én apukám.

Óriási hiba volt nem megnyílni Neki.

Óriási hiba volt nem rázúdítani szívem minden fájdalmát és indulatát - biztosan kibírta volna. :)

Órási hiba volt magamba fojtani mindezt, és hagyni, hogy ez elfojtott düh 1 év alatt fehérre színezze jópár hajszálamat, elvegye a sugárzó mosolyomat, ami a védjegyem volt, s kb 7-8 évet öregítsen rajtam (most legalább annyinak nézek ki, amennyi vagyok :D).

Óriási hiba volt bő évet elvesztegetnem az életemből a gyűlöletre, haragra, keserűségre.

Órási hiba volt nem bízni Benne, hogy ő minden rosszat jóra fog fordítani az életemben, s még ebben a testben megérhetem, hogy dupláját kapom Tőle vissza mindannak, amit a sátán elvett tőle, az örök életben pedig százszorosát! :)

Kedves kérdező, a legtöbb amit tehetsz ebben a helyzetben, amiben éppen vagy, hogy teljesen őszintén és kontrollálatlanul "rázúdítasz" mindent, ami benned van, a Mindenható Apukádra. Ne félj, nem fog bántani, sem megharagudni rád! Szerető Apukád Ő, aki nem azért szeret téged, mert annyira megérdemled, hanem mert Ö maga a szeretet. Ő már akkor úgy döntött, hogy a gyerekének akar téged, amikor még tervben sem voltál. ;) S mivel az Örökkévaló Isten nem az a természet, hogy meggondolja magát (nem ember Ő!), ezért biztonságban érezheted magad a bili kiborítása közben, és utána is. :)

Hidd el, de inkább tapasztald meg, ahogy én, és sok hívő testvérünk is, a pohárnyi trutyi kiöntése után Apukánk igyekezni fog csupa széppel és jóval újratölteni a poharadat! :)

Remélem tudtam segíteni. Ha így van, már azért megérte végigszenvednem az elmúlt 3 évemet! ;)

sok sikert csuhi! :D

Ugyer nem az eszedrol vagy hiores?? :))))

Miel nem vagyok pap...ha meg csak gunyolodni tudsz csak primitivsegedet bizonyitod....:))))))

FAIL ahogy szavaidal eljek :)