Istennél létezik olyan szó, hogy képmutatás?

"Nem képmutatás Istennek az efféle cselekedet, hogy nem szívből keresik őt, hanem utolsó mentsvárként a kilátástalanságban?"

Nem, mivel az újjászületés és a szeretetben növekedés úgyis egységes(ít). Tök mind1 miért tértél meg.

De szerintem ezek nélkül sem lenne képmutatás, mivel sok ember még akkor sem keresi Istent, ha nincs más lehetősége

" amikor a szíve tele van fájdalommal, gyűlölettel és régi sérelmekkel."

Miért lenne képmutatás? Ilyenekre gyógymód Istenbe vetett hitet, és ilyenek miatt is lett Jézus elküldve hozzánk.

Ezért járok gyülekezetbe, ha semmi gondom nem lenne, és semmi bűnöm nem volna (ami ugye lehetetlen) nem járnék Istentiszteletre.

Azért fordul az istenhez valaki mert baja van. Ha nem lenne valakinek semmilyen baja (halhatatlan, romolhatatlan stb) akkor nincs szuksege istenre.

Önzetlen istenszeretet nincs es nem is lenne jó ha lenne de értelme se volna.

Nem jó dolog az önzetlen istenszeretetet elérendő célként feltüntetni. Miért lenne az jó?

Az istennek nincs szüksége arra hogy szeressék.

Az emberi kapcsolatok relációit nem lehet kivetiteni az istenre mert az hamis képet ad.

És ha valaki halhatatlan, romolhatatlan és önmagában boldog lenne annak nem lenne szüksége istenre semmilyen módon.

Jézus egyébként ilyen, az egy más kérdés hogy mivel az ő lényege is a szeretet ezért nem alapitott külön univerzumot, de megtehette volna.

Gyümölcséről ismerni meg a fát.

Mivel minden ember a bűnbeesés óta elválasztottságban él Istentől, nem ismeri Őt, s a bűn miatt nem is lehet Istennel közösségben. De Isten az embert a Vele való közösségre teremtette, s ezért hűségesen vár minden egyes emberre, hogy Hozzá forduljon, és kapcsolatot létesíthessen vele.

Minden egyes ember a bűnbeesés miatt bűnben fogan és céltévesztésben éli az életét. Mivel folyamatosan bűnt vet, bűnt is arat. Az aratás pedig olykor igen fájdalmas tud lenni, és sok csalódással, veszteséggel járhat. Ekkor kezd derengeni az ember előtt, hogy valami nem ok a világgal, illetve, valamit nagyon nem jól csinál, hogy idáig jutott a helyzet. Ezeket a felpillantásokat használja fel az Úr, hogy megszólítsa, megérintse az embereket, bemutatkozzon nekik, és magához hívja őket, hogy végleges megoldást nyújtson a problémáikra.

Így nem hogy képmutatás lenne, de egy ritka képmutatás nélküli pillanat az, mikor az ember az összetört szíve okán fordul Istenhez. Mivel pont ez Isten terve.

De egyébként a hit választás kérdése, jönnek az informàciok, akár istenről, én pedig eldöntöm hogy hiszek e azoknak, vagy hogy hiszek e istennek, istenben.

Ha te képmutatásnak nevezed azt hogy a bajban keresi valaki istent akkor egy hamis lelkiismereti nyomást helyezel rá, ami ellen harcolnia kell ha szabad akar maradni [attól a befolyástól].

Az hogy ha valaki jó időben szembe megy a saját lelkiismeretével az megint más kérdés.

Nem hívőként mondom,hogy elég bugyuta a levezetésed. Először is,szerinted képmutatás,hogy az orvosokat csak betegen látogatjuk? Nyugodtan vihetnénk nekik egy kiló epret bármikor,nem?

Másodszor: ha te hívő vagy,akkor tudnod kéne,hogy Jézus azt mondta, "gyertek hozzám,kik megfáradtatok..." vagy valami ilyesmi. Szóval ha a vallásod fő karaktere maga kéri a -kihangsúlyozom- MEGFÁRADT embereket,hogy menjenek hozzá és nyugalmat ad nekik,akkor te kinek képzeled magad,hogy megosztod az embereket és megszabnád,hogy ki mehessen az istenedhez? Most akkor vagy legyél jó kis hívő,vagy ne,de ha az akarsz lenni,akkor legalább ne akarj az istenednek is megmagyarázni,hogy miért ne fogadjon tárt karokkal bárkit. Mondjuk pont emiatt a mentalitás miatt nem támogatnám nagyon én sem,hogy egy megtört ember a kereszténységhez meneküljön,de ha szerencsétlen abban talál nyugalmat,mikor épp mondjuk az öngyilkosság szélén áll,akkor ki vagy te,hogy belerúgj? Ha meg ennyire képmutatásnak tartod,akkor szedd össze magad és segíts rajtuk te,hogy ne kelljen képmutatásból az istenedhez fordulniuk. Többet elérnél lelki sérült emberek segítésével,mint ezzel az értelmetlen sikoltozással,amit itt leművelsz,legalább valami hasznosat csinálnál.