Hogy tud ennyi tanult ember hinni a vallásban?

Előbb van mindig az a rész, hogy valaki "akar" valamit, aztán jön, hogy hiszi. Hiszi, mert eleve hinni akarja. Igazából szerelmes is azért lesz az ember, mert az akar lenni, aztán talál valakit, akire ezt az önmagából fakadó dolgot ráhúzhatja. Aki eldönti fejben, hogy idióta lányba nem akar szerelmes lenni, az nem lesz ilyen lányokba szerelmes, csak az, aki valójában akarja. Hinni is azért hisz, mert eleve eldöntötte, hogy akar. Csak és márpedig.

Kérdés: Mért akar valaki csak azért is ragaszkodni pl. a kereszténységhez?

Talán hovatartozás? Felmenők, példaképek feltétel nélküli követése? Politikai álláspont? Lelki támasz? Szorongás a haláltól? Ezt nem én fogom megmondani...

Nézd kérdező, a legtöbb ember elkezdi kapizsgálni, hogy valami van az anyagon túl, ami transzcendens, ami nem leírható fizikával, kémiával.

Mivel legtöbbjük nem tud mást, illetve nem akar keresgélni, nincs rá elég ideje/energia/késztetése, oda fordul, ami a legkönnyebben elérhető: ahhoz a valláshoz, ami a kultúrkörében a leginkább megszokott.

Van egy másik rétege a tudósoknak, akik hagyománytiszteletből válnak "vallásossá". Nem véletlen az idézőjel, mert ez nem jelent igazi elköteleződést/hitet, inkább csak ismerkednek a vallással.

Hogy a fenébe zárná ki egymást a kettő? Egyszerűen nem tudom hova tenni a kérdést. Teszem azt valaki egyiptológia szakon végzett, és mondjuk Egyiptomban végez régészeti kutatásokat. Ez egy tanult ember. Mi zárja ki, hogy hinni tudjon (főleg, hogy nem a vallásban hisznek, de ezt már leírták).

Ha pedig a természettudományok elkötelezettje, aki a tapasztalatokra hagyatkozik, akkor is mi zárja ki a hitet? Bármelyik hívőt megkérdezed, az fogja mondani, volt ilyen tapasztalata, ami miatt hisz.

Ráadásul a metafizikát nem lehet annyival elintézni, hogy nem tudom megmérni, mert pontosan az ezen túli valóságról szól.

A vallás - anyagi szempontból - kétféle emberre tud hatni. A teljesen nincstelennek, akinek fogalma sincs arról, milyen, ha a napi megélhetésén túl másra is telik, sokat jelenthet az ájtatosság. Bár enni nem nagyon van mit, de majd a másvilágon, főleg az utolsó ítélet után ő lehet gazdagabb, mint a kőgazdag fődesúr.

A másik embertípus furcsamód épp az ennek ellentétében álló gazdag földesúr, vallástól, világrendtől függetlenül. Az ilyenek számára aprópénz az, hogy a vagyonukból a jobbágyok számára komolynak tűnő összeget adjanak egy kolostor építésére vagy épp egy sokadik, földet amúgy sem öröklő fiukat papi vagy szerzetesi pályára adják. De az állítólag szerény egyház a hozzájárulásukért cserébe imádkozik, Isten segítségét kéri és ami még fontosabb: nem gördít akadályt a további gazdagodásuk elébe.

Éppen ezért alakult úgy, hogy itt, Európában a polgári forradalmak motorja a középosztály volt. Azok, akiknek meg kellett dolgozniuk a jó életszínvonalért, de az egyszer megszerzett vagy születési előjogon kapott több ezer négyzetkilométernyi földbirtokok nem jártak nekik, nem nagyon akartak behódolni az ájtatos senkiknek.

Ma Magyarországon nincsenek valódi polgárok. A XX. században többször is kiirtották a polgárságot. Azok, akik ma a létminimumnál magasabban élnek, vagy proli szülők '90-es években nagyrészt törvénytelenül megalapozott vagyonon felkapaszkodott csemetéi, vagy a NER által 2010. óta felemelt ún. nemzethy fődesurak. Az előbbieknél a szülőktől jön az, hogy butaságuk bizonyítékaként hisznek a vallásokban, az utóbbiaknál pedig arról van szó, hogy újabban nemzethy-keresztyénnek köll kenni, hogy gyüjjön a nagy lóvé, mer' az a divat.

"Hogy tud ennyi tanult ember hinni a vallásban?"

Például az anatómia, az élettan, az alkalmazott biológia, alkalmazott kémia és társai segítettek könnyen megérteni, hogy az evolúció mekkora nagy kamu. Szóval a kérdés az, hogy miért hisz sok tanult ember az evolúcióban, miközben kamu. De erre a válasz is megvan: mert nem kérnek Istenből.

Amúgy nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban, Istenben