Hogyan igazolhatunk meg? Kegyelemből, hit által, a jó cselekedetek, bűntelen élet is szükséges?

Szia

Érdekes dolgokat írtál a kérdésed alatt. Olyan érzésem volt, mintha egy kirakós játék darabjait keverted volna össze :-)

A kérdésedre: igen, kegyelemből, mert nem tudjuk kiérdemelni (Éfézis 1:7); igen a Krisztusba vetett hitünk által(Zsidók 11:6); igen a krisztusi jó cselekedetek is kell hozzá(Jakab 2:17,18,26); de - bűntelenül nem tudunk élni(1János 1:18). Isten, nem is várja ezt el tőlünk, mivel erre képtelenek lennénk jelenleg.

De mit vár el tőlünk Isten?

Jézus mindenki másnál jobban tudta, hogy mit vár el az Atyja az emberektől. Azt mondta a Máté 11:27-ben:

"Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri jobban a Fiút, mint az Atya, és az Atyát sem ismeri jobban senki, mint a Fiú, és mint azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt." , vagyis krisztustól kell tanulnunk.

Amikor megkérdezték tőle, mi a legnagyobb parancsolat, ezt válaszolta: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” Márk 12:30

Jakab, aki Krisztus egyik tanítványa volt, ezt a tanácsot adja még ehhez: "Ha tehát valamelyikőtöknek bölcsességre van szüksége, kitartóan kérje azt Istentől – mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek –, és megadatik neki." (1:5)

Légy kitartó, és megadja neked Isten szíved kéréseit :-)

Péterrel értek egyet.

Az tény, hogy a megváltás ajándék, így kegyelemből, vagy ki nem érdemelt kedvességből kaptuk. Ugyan is nem szolgáltunk rá, nem érdemelnénk meg.

Azonban ezt nem szabad magától értetődőnek venni, mint ha Istennek kötelessége lett volna megoldásról gondoskodnia. Így a hálánkat valamivel ki kell fejezni, és ez az ami tettekre indítja az embert.

Ám nem mindegy mit teszünk. A szeretetünket, hálánkat úgy fejezzük ki, hogy összhangban élünk Isten erkölcsi mértékeivel, és helyes imádatot mutatunk be neki, a ránk bízott kérését, feladatot pedig elvégezzük.

A hagyományos keresztény gondolkodás sok esetben ellentmond Krisztus tanításának, az Evangéliumoknak, a józan észnek és az alapvető erkölcsi értékeknek is.

Mindez azért van mert nem ismerik Jézust, nem rangsorolnak a Bibliában, annak minden egyes szavát egyenrangúnak veszik, így aztán mindent ki tudnak olvasni a Bibliából, meg annak az ellenkezőjét is, az érdekeiknek megfelelően.

De hát gondolkodó ember sokáig értelmetlen dolgokban nem tud hinni, ezért nagyon is helyes az, ha érteni szeretnéd azt, amiben hinni szeretnél! Az értelmet és a hitet nem szabad szembe állítani, a hitünket át kell, hogy járja a józan ész. Jézus mindig is az értelünk használatára ösztönözte a tanítványait, és ha ez nem ment nekik, akkor nem egyszer "lecseszte" őket, "hogy még ti sem értitek!?".

""A Szentírásban rangsorolni kell! Csak azokban a sorokban él a Szentlélek lángja, amelyek hozzáigazíthatók az evangéliumaimhoz! A keresztények közötti meg nem értés egyik legsúlyosabb forrása az, hogy nem evangéliumaimhoz igazítjátok a Biblia többi részét, hanem azonos szintűnek tartjátok minden sorát. Pedig könnyen beláthatnátok, hogy így a Bibliából mindent ki lehet olvasni, és az ellenkezőjét is! Tehát érdemben használhatatlan! Arra kérlek benneteket, hogy az evangéliumaimat olvassátok nagy buzgósággal, és a Szentírás többi részével csak annyiban foglalkozzatok, amennyiben össze tudjátok egyezteti evangéliumaimmal." (Jézus/A Hang: 21/2092) "

"Két szentírási rész magyarázatát kérem:

1. A tékozló fiú történetében mi volt Jézusnak a lényeges üzenete?

2. Mit jelent az, hogy „tükör által, homályban látunk.”

Nagyon örülök kérdéseidnek, mert e kérdésekre adott helyes válaszom, az egész teológiátok lényegét érinti.

1. A tékozló fiú történetében, lényegében, a fiú apjának képében, annak a mennyei Atyának képét rajzoltam meg, aki mérhetetlen szeretettel és részvéttel van a megtért bűnös iránt.

Ti a mennyei Atyát olyan IGAZSÁGOS BÍRÓNAK ismeritek, akinek kezébe, szeme elé kerülni, félelmetes dolog. Ez részben igaz. Azért igaz részben, mert aki bűneivel nem törődve kerül eléje, az látva jóságos szeretetének sugárzását, ez annyira bántja, hogy egyenesen inkább a poklok poklát választja, csak ne kelljen olyan lelkileg összeroncsolt állapotában e szeretetfényben lennie. Tehát nem olyan értelemben IGAZSÁGOS BÍRÓ a mennyei Atya, hogy bárkit is büntetni akarna gonoszságáért, hanem olyan értelemben, hogy mindenki önbíráskodásra kényszerül az Ő szeretetének felismerése folytán.

A tékozló fiú apjában tehát azt akartam tudomásotokra juttatni, hogy nincs büntető Isten. Csak szerető Isten van, akinek mérhetetlenül fáj az, ha egy gyermeke azzal bünteti önmagát, hogy rosszat tesz.

Meg kell mondanom, hogy az Általam elétek festett atya-képet Istenről a mai napig sem fogadtátok el. Inkább kitaláltátok a megváltó és kiengesztelő kereszthalálom gondolatát, csak ne kelljen olyan gondolkodás-átalakítást végeznetek, melyet természetszerűen követnie kell olyan magatartásnak, mely az Általam bemutatott ÚT vállalásával egyenlő.

E magatartásotoknak mérhetetlen sok káros következménye van. A legnagyobb e sok közül az, hogy így képesek vagytok felmenteni magatokat az igazi megtérés alól, s minden ez irányú kötelezettséget rám hárítotok. Mintha számotokra és az Isten számára elég lenne egyetlen keresztény módon megélt élet az emberiség történelmében, az Enyém. Mintha nektek, a ti üdvösségetek eléréséhez elég lenne az, hogy csupán elhiggyétek azt a történeti igazságot, hogy Engem valamikor, mert szeretetből Atyám iránt és irántatok, mindent vállaltam, keresztre feszítettek.

Ez bizony több mint szégyen, mert ezzel éppen a lényeget, Engem, mint UTAT tagadtatok meg, s lett a ti úgynevezett MEGVÁLTOTT életetek karikatúrája és nevetség tárgya az Én életutamnak, a meg nem váltott, tehát a nem keresztény világ szemében. Mindez annak következménye, hogy nem ismertek sem Engem, sem az Atyát.

PEDIG ÉN ŐT a tékozló fiú atyjában bemutattam nektek.

2. A „tükör által, homályban látás” tartalma szintén hasonló horderejű, mint a tékozló fiú története. Míg ez utóbbi félremagyarázásával lehetővé vált számotokra, hogy Engem, mint UTAT ne kelljen vállalnotok, addig a „tükör által homályban látás” helytelen felfogása alapján Engem, mint IGAZSÁGOT is képesek vagytok megkerülni. Így valójában az ÉLETRŐL mondotok le, mert ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. E három úgy összetartozik, mint a SZENTHÁROMSÁG. Úgy mondotok le az Általam meghirdetett ÉLET-ről, a szívbékéről és boldogságról, hogy ezt áttoljátok az időtlen világba. Holott én éppen onnan hoztam közétek azzal a szándékkal, hogy az, mint MAG, bennetek szárba szökkenjen, fává nőjön és gyümölcsöt teremjen. Utópiának tartjátok azt, amit Én egyetlen, és megvalósítandó IGAZSÁGNAK hirdettem nektek, és éltem elétek.

A különböző vallási felekezetek által megfogalmazott hitvallások hittételei, dogmái, mind olyan IGAZSÁGOT fogalmaznak meg, melyeket megfellebbezhetetlennek tartva, égettek el máglyán embereket, öltök halomra más felekezethez tartozókat, sőt hirdetitek, hogy nemcsak ti gyilkoljátok ezeket, de Én is, mert pokolra valónak mondom azokat, akik nem úgy látnak teológiai igazságokat, mint ti.

Az eddigi legnagyobb teológusotoknak, aquinói Tamásnak egy alkalommal bepillantást engedtem az örök igazságok birodalmába. Eredménye az lett, hogy ez az általatok legnagyobbnak tartott teológus ettől kezdve nem vett tollat kezébe, nem volt hajlandó egyetlen örök és megváltoztathatatlan igazságot sem leírni, sőt amit eddig írt, azt mind értéktelen holminak tekintette.

Bizony, béke csak akkor lesz majd a különböző felekezetek között, ha alázattal bevalljátok, hogy éppen azért, mert „tükör által, homályban” láttok, állandóan ki vagytok téve tévedéseknek. Csak akkor lesz béke, ha elfogadjátok, hogy Magamra mutatva nem dogmatikai igazságot mondtam, mikor Magamat IGAZSÁG-nak neveztem, hanem erkölcsi igazságot. Vagyis azt, hogy egyetlen IGAZSÁGOT hirdetek. SZERETNETEK KELL EGYMÁST! Ennek a SZERETÉSNEK a tartalmát már többször megfogalmaztam, a HANG különböző köteteiben. Most csak annyit erről, amennyit az evangéliumokban tömören mondtam: „Amit nem akarsz magadnak, azt ne akard másnak”. „Amit magadnak akarsz, azt kínáld fel másnak is”. De csak KÍNÁLD, és ne erőltesd.

Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL.

Jézus: A HANG könyv 366

"KÉT SZENTÍRÁSI RÉSZ MAGYARÁZATA.

$Lukács 16:22 és $Máté 12:32 magyarázata.

Kedves Barátom!

Az általad említett evangéliumi részek nem mondanak ellent a reinkarnációnak.

Lukács 16:22-ben példabeszédben mondottam el, hogy a pokolból nem lehet átmenni közvetlenül a mennyországba, sem a mennyországból a pokolba. De azt nem mondtam, hogy nem lehet a Földre jönni odaátról. Csak annyit mondtam, hogy az adott esetben nem lenne értelme annak, hogy bárki is hatékonyabban tudna működni, ha most eljönne, mint Mózes és a próféták. Magamról nem is beszélve!

Máté 12:32-ben pedig azt mondottam el, hogy sem ezen, sem a másvilágon nincs bocsánata annak, aki megátalkodottan nem akar megtérni.

A Szentlélek elleni bűn nem valami cselekedet, hanem olyan megátalkodott állapot, amelyet Isten sem tud soha megváltoztatni senkiben az illető akarata ellenére! De azt nem mondottam, hogy az egyszer megátalkodott lélek semmiképpen sem szüntetheti meg megátalkodottságát.

Azt ajánlom, hogy ne foglalkozz a reinkarnáció kérdésével akkor, ha e nélkül is értelmet megnyugtató választ tudsz találni a benned felmerülő kérdésekre.

Ami egészen bizonyos az az, hogy minden földi halandónak újjá kell születnie, ha üdvözülni akar (János 3:3), és az is bizonyos, hogy minden korban szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet, és kevesen találják meg azt. Ugyanakkor tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta (Máté 7:13-14).

Te említed még a Jelenések könyvét is. Az a jelképhalmaz, amelyet e könyv tartalmaz, csak azoknak nyílik fel hiteles módon, akik az evangéliumaimban tisztán látnak.

Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL!"

Jézus; A HANG könyv 366