Hogyan kerüljük el a halált?

A Biblia szerint nem lehet élni, mert van egy csomó könyv, ami bele sem került. Illetve bármelyik lehet isteni kinyilatkoztatás, hiszen "egyszer már és örökre" a bölcsek megcenzúrázták. Mivel ez is csak emberi gyarlóság, tehát úgy élj ahogy neked jó. Akár a mennyországba kerül a lelked, szellemed, energiád, akár a pokolba, mindkettőt Isten teremtette és hozzá jutsz - csak ez a tested és agyad már nem fogja érzékelni.

Ha a klónozás titkai közül az ember megfejtei az isteni alkotás kódjait, akkor simán a földi porból újra teremthető leszel és esetleg emlékezel is, hogy a halálod előtt mi csináltál - no erre kel már csak várni.

Ezt a két részes dokumentumfilmet ajánlom figyelmedbe:

http://www.youtube.com/watch?v=-QjrMCZWmHw

Szia

Ha ezt tudod: "A biblia szerint a bűnbeesés előtt az ember nem ismerte a halált, és eljön az idő, hogy egykor ismét úgy lesz..." - és meg is győződtél róla, akkor tudod, mi a válasz a Kérdésedre. Milliók várják ezt.

Tanulj hárfázni, mert a Mennyországban csak azt csinálhatod majd. :-D

Ahogy a dal mondja: "Csak egy parti, csak egy parti, de jó lapokat hozzá nem garantál senki."

Az élet komolyságát az adja meg, hogy véges. Ezért súlya van, hogy mit teszünk. Ezért nem mindegy, hogy mivel töltjük az időt, amit ajándékba kapunk. Ezért te is vedd komolyan a döntéseidet. A végességünket meg fogadd el. Vagy válaszd azt a vigaszt, amit a vallások adnak.

A buddhista válasz valami olyasmi, hogy mi itt Nyugaton túlságosan individualisták vagyunk, és elfelejtjük, hogy milyen szinten össze vagyunk kapcsolva másokkal, és más lényekkel, és ezáltal mások bennünk élnek tovább és mi is tovább élünk másokban, a tanítások átadása révén, illetve anyagaink más lények alkotóelemei voltak és lesznek.

„A Gyémánt szútra azt tanítja, hogy vessük el a családunktól, a barátainktól, a munkatársainktól és a bolygótól való elkülönültségünk gondolatát. Ezek a tanítások arra sarkallnak bennünket, hogy megtapasztaljuk a kölcsönös létezés kézzelfoghatóságát, méghozzá ebben a pillanatban, és átéljük, hogy az identitásunk sokkal kiterjedtebb annál, mint amit feltételezünk.” Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete

Ez meg itt egy másik világkép, ami szintén adhat egyfajta biztos alapot, egyfajta szabadságot:

"A számtalan villódzó naprendszerbe szétporciózott Világmindenség egyik félreeső szegletében volt egyszer egy égitest, amelyen bizonyos okos állatok kitalálták a megismerést. Ez volt a legelbizakodottabb és leghazugabb pillanata a „világtörténelemnek": de éppenséggel nem volt több egy pillanatnál. A természet néhány lélegzetvétele után megdermedt a bolygó, s az okos állatok egytől-egyig elpusztultak. így szólhatna valamely mese, de kitalálója még ezzel a fabulával sem illusztrálhatná kellőképpen, milyen szánalmasnak, árnyékszerűnek és tünékenynek, mennyire céltalannak és nem szükségszerűnek mutatkozik a természet egészén belül az emberi intellektus. Örökkévalóságokon át nem létezett, és semmi sem fog történni, ha ismét szertefoszlik. Ezen intellektusnak ugyanis semmiféle olyan missziója nincs, amely az emberéleten túlmutatna. Teljességgel emberi, s egyedül nemzője és birtokosa tekint rá olyan pátosszal, mintha ő lenne a világ tengelye, amely körül forog. De ha szót tudnánk érteni a szúnyoggal, megtudhatnánk, hogy ez apró rovar ugyanevvel a pátosszal úszik a levegőben, s önmagát véli e világ repülő középpontjának. Semmi sem olyan hitvány és csekély a természetben, hogy a megismerés erejének már egy kicsiny leheletétől ne fúvódnék fel rögtön, mint valami tömlő; s amiképp minden teherhordó bámulókat akar, úgy az emberek közt a legbüszkébb, a filozófus is úgy véli, hogy teleszkopikusan mindenfelől az ő tevékenységére és gondolkodására szegeződik a világegyetem valamennyi szeme."

FRIEDRICH NIETZSCHE: A NEM-MORÁLISAN FÖLFOGOTT IGAZSÁGRÓL ÉS HAZUGSÁGRÓL