Mi van, ha az evangélium írói érdekeltek voltak Jézus kivégzésében, s a leírt szöveget előre megtervezték, egy esetleges vallásalapítás reményében?

Kedves kérdező Lukács evangélistát felmenteném az összeesküvés vádja alól, mert csak Krisztus halála után indult nyomozni utána. Tehát nem lehetett előre kitervelő.

Szíria orvos volt, Pál apostol egyik társa. Utazása közben Pál apostol megemlíti "velünk van Lukács".

A hagyomány úgy tartja földi maradványait Padovában, koponyáját Prágában őrzik. A csontokból az derült ki hogy a férfi szíriai volt.

Nem volt Krisztus tanítvány. Nyomozó volt.

300 évvel Jézus halála után beszélhetünk ezekről. Addig nyomuk sincs a történelemben! Constantinus császár egy zseni volt, az biztos! (Vagy az ismeretlen segítői.) Jézus kivégzésében nem voltak érdekeltek az evangéliumok "írói", ahogy helyesen fogalmaztál, mert olyanok írták, akik jóval később születtek. És mindegy, mit gondoltok...

A "okt. 30. 10:56" válaszadónak üzenem, hogy befizetek 500 Ft-t a Wikipédiába, és átírom az egész hitvallását, ha neki ez a tudás forrása...

Gondolkodjatok!

Nem azt írtam, hogy a hit rossz!

Elég személyes a Lukács evangélium bevezetése:

11Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, 2ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, 3jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, 4hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

Persze lehet mindenben kételkedni, ebben is lehet.

Dongaben nem tűnik nagyon tudománnyosnak az a indoklásod, mindegy mit gondoltok.

Ide másolok egy nem Wikipédia szöveget:

60 körül Szent Péter mellett Rómában (1Pét 5,13), 61-ben Pállal van. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál a Kolosszeieknek és a Filemonnak írt levelében mint mellette lévő munkatársról emlékezik meg róla. Ezek után Rómából keletre ment, mert Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert ,,jó szolgálatot tenne nekem''. Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál.

A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról''. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50--60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.

Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat. Ezért találhatunk apró részleteket Márknál -- és csak nála! -- amelyek csak szemtanútól származhatnak. Pl. hogy Kafarnaumban az egész város ott tolongott az ajtó előtt (Mk 1,33), vagy hogy Jézus a hajó végében egy párnán aludt (4,38).

Ha ezt az evangéliumot a másik hárommal összehasonlítjuk, Máté logikusabb rendszert alkotott, Lukács pontosabb időrendet követ, János pedig mintha ki akarná egészíteni az előtte készült három művet. Máté ugyanis 40 körül, Márk 50--60 között, Lukács 62 körül, János pedig a század végén, 90--100 között írt.

Dongaben fejtsd ki tudományos nézeteidet.

"300 évvel Jézus halála után beszélhetünk ezekről. Addig nyomuk sincs a történelemben!"

Josefus Flavius azt írja A zsidók története című munkájában. (XX.9.1)

"Tehát a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és eléje állította

Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek, s még néhány más embert; törvénysértéssel vádolta őket és végül mindet megköveztette." (Révay József fordítása)

Egyébként Jézusról és Keresztelő Jánosról is ír, csak a Jézusról szóló részt egyesek nem tartják hitelesnek, vagy csak a magját ismerik el, de egyes részeit betoldások tekintik. Az idézett részt viszont nem szokták megkérdőjelezni.

A keresztények üldözéséről ír Tacitus: Évkönyvek[Annales]XV.44 (ford. Borzsák István)

"Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválo­ga­tot­tabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christi­a­­nusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pon­tius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból elő­tört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban [Rómában] is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és ami­kor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb bünte­tést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett elpusztulniuk."

Ifjabb Plinius 96. levél (ford. Borzsák István):

"Uram, alapelvnek tekintettem, hogy minden kétes ügyet eléd terjesszek. Mert hiszen ki tudna jobban eligazítani bizonytalanságomban, vagy segíteni tájékozatlanságomban? Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek, vagy akár nyomoztassak. Igen fennakadtam például azon, hogy tekintettel kell-e lenni a vádlottak életkorára, vagy pedig egészen zsenge korúak és már meglett emberek között nem kell-e különbséget tenni; vádelejtéssel járhat-e a beismerés; vagy olyan személy számára, aki valaha keresz­tény volt, ne legyen-e enyhítő körülmény, ha megtagadja hitét; és vajon magát a keresz­tény nevet kell-e büntetni, akkor is, ha az illető semmi bűnt sem követett el, vagy pedig a keresztény névhez hozzátapadó bűnöket? Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő módon jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik keresztényeknek vallották magukat, másodszor és harmadszor is megkérdeztem, de büntetéssel fenyegettem meg őket. Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést. Másokat, akik ugyanebben a tébolyban szenvedtek, csak bűnösöknek bélyegeztem, és Rómába szállíttattam, mivel római polgárok voltak. Majd a törvényszéki eljárás miatt, már amint történni szokott, mások ellen is felmerült ez a vád, úgyhogy több eset került elém. Kaptam egy névtelen feljelentést, amelyen sok név szerepelt. Akik kijelentették, hogy nem keresztények, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azonkívül káromolták Krisztust – márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kénysze­rít­hetők –, azokat elbocsátottam. Mások, akik a névsorban szerepeltek, bevallották, hogy keresztények, de ezt hamarosan visszavonták: csak voltak, de már nem azok; egyesek három, mások még több, sőt egyik-másik már húsz esztendeje nem. Ezek mind áldozattal tisztelték képmásodat és az istenek szobrait, és káromolták Krisztust. A jelentések sze­rint azonban az a legnagyobb vétjük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az isten­nek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztett­re, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szolgálóleányból – ezeket ők diakonisszáknak nevezik – még kín­valla­tás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek a vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragálya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani, és meg lehet szüntetni."

SUETONIUS Császárok élete: (Néro 16.)

"Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre:" (Kis Ferencné ford.)

Kedves Konstant!

Erre nyilván nincs "tudományos" nézet, mert ha lenne akkor nem volna vita tárgya...:)

Az evangéliumok keletkezésénél pont az a zavaró, hogy mindenhová odaírják, hogy "X év körül". Az első valóban hiteles írások a 4. századból valók, és ez elég zavaró.

Persze, hogy voltak Ó-keresztények, és üldözték is őket, ahogy más vallás gyakorlóit is. Jézus életét, csodatetteit, önfeláldozását viszont csak akkor írták le, amikor már az akkori hatalomnak is jól jött... Addig egy katakomba béli falfestmény sem említi az evangélium íróit...

Az eredeti kérdésre próbáltam válaszolni, és sajnálom, ha kicsit elfajult a vta, de vallás kérdésnél ez elkerülhetetlen.

Szigorúan SAJÁT véleményem:

Az evangéliumok vajójában a 4. században íródtak császári rendeletre, mert a keresztény hívők ekkorra már olyan nagy tábort alkottak, ami a rendszer szétszakításához bőven elég lett volna.

Ezt meg kellett lépnie az akkori hatalomnak, hogy fennmaradjanak.

Még egyszer írom: "Saját" véleményem!