Ki, miért nem hisz Istenben?

#50 Az lehet, hogy az oldal szabályzata tiltja, de úgy tűnik, hogy Jézusnak nincs vele baja :o)

Kedves kérdező, nekem nem úgy tűnik, hogy őszintén érdekelne a kérdésedre a válasz, inkább olyan mintha csak csalinak használnád a kérdésed ahhoz, hogy itt terjeszthesd az igét. Ha már ilyen nagy fába vágtad a fejszéd, azzal legalább megtisztelhetnél bennünket, hogy elolvasod a válaszainkat és abból rögtön látni, hogy a meggyőzésünkre tett próbálkozásaid (finoman szólva) gyengécskék.

Azt javaslom, hogy békélj meg vele: nem mindenki hisz abban, amiben te. Ettől még élhetünk együtt és közösen építhetjük, szépíthetjük a világot a sokszínűségünkkel.

Kedves Kérdező!

Egy "tőzsgyökeres" ateistától olvastam:

"Ha bizonyosságom lenne arról (vagyis tudná azt), hogy Isten létezik, akkor hinnék benne!"

Nos... te hogyan értelmezed ezt a kijelentést? 🤔

Csak kérdem. És hát... engem érdekelne a válaszod.

Az ERŐ legyen veled!

Utolsó, hogy lehet hinni egy olyanban, akiről tudom biztosan hogy létezik és hozzám szólt. Onnantól az nem hit.

Zsid 11 - Szentírás:

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés"

Hogy a Joda mester értse a kicsi zöld agyával:

"remélt dolog" - valaki valamit ígér és reméled megkapod, de lehet nem. Pl. reménykedhetsz egy nő szerelméért, de az is benne van a pakliban nem kapod meg. És itt jön be a bizalom, hogy beleveted minden erődet, hogy a reményed valóra váljon. Ezért kellene mindenkinek elég bizalmat befektetnie ebbe. Pl. vannak a templomba járók, akik kipipálják, hogy voltak misén, kötelességüket megtették. De sok nem igazán reméli, hogy van Isten, nem vetnek bele elég bizalmat. Érted?

Mert tipikus emberi kitalációnak tűnik. A természet ennél sokka izgalmasabb és összetettebb!

Minden ősi kultúrát érdekelt a misztikum, a természet jelenségei és, hogy ezek miként alakulnak ki, vagy miként befolyásolják az életünket. A Napot, a villámokat, a betegségeket, minden ismeretlen jelenséget nagy hatalmú, tudattal rendelkező lények hatásának gondolták a régebbi korokban élő emberek. Aztán ahogy megismertük a világot eljutottunk arra a szintre, hogy már csak az ősrobbanás kialakulásába tudunk belelátni ilyeneket. Ami utána jött az szinte tökéletesen megmagyarázható a természet törvényinek engedelmeskedő anyag következményeként. Én levontam a tanulságot és ezért nem hiszek ilyenekben.

Max, ha nagyon nagy bajba kerülök. Akkor még ebbe az irreális elképzelésbe is belekapaszkodok és imádkozok valamilyen istenséghez. Hátha bejön alapon...

Kedves Máté!

Majdnem, hogy jól mondod "...tipikus emberi kitalációnak tűnik." És csak azért "majdnem"... mert hogy az is.

Látott-e már valaki olyat, hogy növények, állatok, akik beszélni sem tudnak... hogy azok közül bármelyik is hinne és/vagy imádkozna Istenhez?

Isten... az egy szó. (De lehet fogalomnak is nevezni.) Ergo... csak olyas valakik képesek bármifèle fogalmat alkotni, akik rendelkeznek a nyelvi eszköztár alapvető tudásával és fogalom-alkotás képességével. Aztán képesek bármi fogalomhoz TÁRGYAT (vagyis alanyt) rendelni. Erre pedig tudomásom szerint csak az ember-létben születettek alkalmasok csak.

Ergo... emberi kitaláció. Mint minden egyes szavunk, amelyekkel fogalmat alkotunk már sok ezer éve.

Utolsó bekezdésedhez...

Létezik olyan tanítás, amelyik azt mondja:

- Úgymond "békeidőben" kell, vagyis ajánlatos imádkozni. (Aki hisz az ima erejében) Nem pedig akkor, amikor beütött a baj! Mert olyankor cseleledni kell!

Na és ilyenkor érezheted azt, hogy "NEM hallgattatik meg!". Ami csak ott sántít, hogy

NEM JÓ helyen... (nem a templomban!) és NEM JÓ időben (nem előtte meg utána) imádkoztál.😌

Kedves Kérdező!

Még mindig érdekel a korábban feltett kérdésemre a válaszod.

Az ERŐ legyen veletek!