Nem hívők. Szerintetek a hit/vallás ha törkeszik az ember hogy aszerint éljen az boldoggá vagy boldogtalanabbá teszi? Hogyan látjátok?

Annak idején mélyen hívő keresztény voltam, most agnosztikus vagyok. Szóval van rálátásom erre az egészre.

Az én véleményem az, hogy mindenkinek más az útja. Én elfogadom azt, hogy valaki hívőként lehet boldog, ha hajlamos a vallásra. Azonban szerintem ez a gondolkodás visszafelé már nem igazán működik (tisztelet persze a kivételnek, az okosabb hívőknek, szóval az alábbiakban nem róluk fogok beszélni).

Ha a hívők elismernék, hogy vallás nélkül is lehet teljes életet élni, akkor felmerülne a kérdés, hogy mi szükség a vallásra? Akkor be kellene látni, hogy az egész a halálfélelem, meg amiatt van, mert gyengének érzik magukat lelkileg, és szükségük van erre az apafigurára, akit ők Istennek hívnak.

Az persze külön téma lenne, hogy az istentiszteletük mennyire igazi. Jézus azt mondta az imájában, hogy "legyen meg a te akararod." Vajon a hívők körében mennyien értik, hogy ez mit jelent? Ki tudja, hogy közülük mennyien mennek templomba/gyülekezetekbe, hogy kérjék az istenséget, hogy váltsa valóra a kívánságaikat.

A konkrét kérdésre válaszolva, én összességében nem voltam boldog a kereszténységben. Persze, felekezetfüggő is a dolog, mert vannak rosszabb, és jobb felekezetek. Ki tudja, mennyien lehetnek még, akik úgy vannak most, mint én akkor, de valami miatt nem mernek/nem tudnak eljönni onnan.

Végeredményben viszont azt gondolom, hogy a hívők és a nem hívők között is kb. ugyanannyi boldog esz boldogtalan ember van.

Az élet szerintem arról is szól, hogy az ember talja meg az útját, ahol boldog lehet. Ez valakinek lehet a vallás, másnak meg nem.

Nekem van olyan hívö ismerösöm akit a legértelmesebbnek tartok az ismeröseim között, viszont olyan hivö ismerösöm is van, aki roszabb az ördögnél, és mèg csak jól sem érzi magàt.

Összességèben: azt látom, hogy van akinek sikerül tartàst, célt adnia(bár nem vagyok róla meggyözödve, hogy ezek az emberek vallás nèlkül ellennének veszve), és van olyan aki csak megpróbált célt találni benne, de nem jött össze. Én szemèly szerint nem vagyok vallásos, de ùgy gondolom, hogy sok embernek segíthet a mindennapi életben elhelyeznie magát az életbe, célt adni a hétköznapoknak. Amég nem az “aki nincs velünk az ellenünk van” filozófia uralkodik, addig mindenki abban hisz amiben akar, engem sosem zavart.

erről a kérdésről van szó? 29, 31, 33 ?

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

"Ismerek olyat akinek szüksége van rá. Esetében ez jó."

En meg olyat ismerek, aki vallasoskodott egy darabig, nem volt jo neki, abbahagyta, jobb lett neki. Nem altalanos, de ilyen is van. Ahogy 1 irta, mindenki mas, nem vagyunk egyformak.