Lényegében az ateisták esélyt sem adnak Istennek?

"Miért pont Istennel vagytok ennyire szigorúak?"

Mindennel szemben kritikus vagyok, azt fogdom el, ami bizonyítató.

"mert ő nem azt akarja, hogy biztosak legyünk létezésében, hanem azt hogy bízzunk benne, és hit által jussunk el hozzá."

Érthetetlen számomra, hogy egy mindenható entitás, aki állítólag szeretné, hogy tudjunk róla és aki könnyedén bizonyíthatná is a létezését mindenki számára, miért nem teszi ezt? Miért vágyik egy ilyen lény kizárólag a leghiszékenyebb emberek imádatára?

Persze, ha feltételezzük, hogy az egészet nem Isten, hanem emberek találták ki, nagyrészt az iskolázatlan tömegek számára, akkor mindjárt világos, hogy miért a leghiszékenyebbekre mennek rá.

"Vegyük a legtipikusabbat a tárgyilagos ajándékozás formájában."

Egyáltalán nem kell venni az ajándékozást.

Már pusztán a nézéséből is tudom, hogy szeret. De ott vannak a cselekedetei is.

Az egész lénye, minden apró mozdulata, azt bizonyítja, hogy szeret.

De már az furcsa, hogy ezt valakinek magyarázni kell.

"1. Meggyőződésed szerint Isten nem létezik, tehát olyan környezet alapján vontad le következtetésed mely szerint nem szeret, amiben nincs is Isten.

Ez logikai bukta."

Nincs itt logikai buktató ha nem akarsz bele erőszakolni. Sőt még akkor is max a fantáziádban van logikai buktató.

Alapból ha már megvizsgálod a világot és logikailag átgondolod, hogy ezzel össze egyeztethető-e egy szerető istenség akkor az adott istenbe való hitt nélkül is tudtad igazolni hogy nincsen.

Egyébként lényegében ugyan ezt teszi rengeteg ember Zeusszal is. Adott róla egy elképzelés és látják, hogy a világ nem olyan amilyenben Zeusz létezne.

"Ez esetben ésszerűnek látom az életed során téged ért negatív, és pozitív események mérlegelését."

Miért az életem során? Nem csak én vagyok a világon.

" Megjegyezném, hogy magát a létezésed is neki köszönheted, így ez már eleve elégséges lenne ahhoz, hogy mérlegünk nyelvét az Isteni szeretet irányába billentse. Hisz ellenkező esetben még csak mérleg sem lenne."

Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy van egy istenség és ő teremtette a világot sem lesz jó cselekedet az, hogy létrehozta az embereket. A teremtés magában nem jó.

Ha tegyük fel létezik egy akármilyen isten aki teremt rengeteg embert, mert szereti nézni a szenvedésüket és folyamatosan kínozza őket és árt nekik akkor az az istenség jót tett azáltal, hogy megteremtette az embereket?

Tehát az egész teremtés csak egy önkényes cselekedet ami nem lesz jó és nem is lesz rossz.

@7:

"Legyetek a szeretteitekkel is ugyan ennyire szigorúak. Ha a párod vagy a gyereked azt mondja, hogy szeret, akkor válaszoljátok azt neki, hogy nem hiszem! Mutass rá kézzelfogható racionális bizonyítékot!"

A párom meg gyerekem létezésére van bizonyíték. És itt egyelőre a puszta létezésre keresünk bizonyítékot, ami mondjuk csöppet kézzel foghatóbb és egyszerűbb, mint a nem kicsit kevésbé anyagiasítható szeretetre. (Bár amúgy a szeretetre is mutatnak mellesleg.)

"Gyakori érvelési hiba ateisták részéről, ha sarokba szorítva érzik magukat elkezdik csúsztatni a beszélgetést más irányba. Ne haragudj Mojjo, de ez az Isten megbüntetett minket, vagy miért büntetett nem témája az általam megfogalmazott kérdéskörnek."

Igen érdekes lenne, ha egy ennyire egyszerűen kezelhető kérdéskörnél sarokba szorítva érezném magam :) De amúgy igazad van, az a kérdéskör valóban offtopic. Annyiban találtam mégis valónak ide, hogy hasonló logikai bukfenc, mint amit itt látunk.

"nem éppen az újdonság erejével robbantál be ismét a valláskritikába"

Nagyjából minden létező téma lerágott csont itt. Konkrétan ezért is tűntem el a kategóriából.

"Meglátásom szerint az ateisták többsége elismerné Isten létezését, amennyiben létezne rá bármilyen racionális kézzelfogható bizonyíték."

>Melyik istennek!?

Ha a kereszténység istenéről van szó, neki már adtam esélyt. Huszonéves koromban kész hívő pályafutásom volt: tartottam istentiszteletet, bibliakört. A Bibliát többször, több fordításban végigolvastam. Rengeteg keresztény hanganyagot hallgattam előadásokon vettem részt, stb.

Nem sorolom tovább.

Ennyi ellenére egyértelművé vált, hogy a kereszténység nem nekem való, és teljesen alaptalan.

"Na már most, ha létezik Isten, akkor tervének oka alapján, eleve nem is lehetne sziklaszilárd bizonyítékot feltárni létezésére, mert ő nem azt akarja, hogy biztosak legyünk létezésében, hanem azt hogy bízzunk benne, és hit által jussunk el hozzá."

>Szerintem meg ezt inkább a hívők mondják, mert ők is belátták, hogy az istenüket nem lehet bizonyítani. Ott van a Biblia, vagy elhiszed, vagy nem. Erről szól az egész, főleg protestáns körökben.

Nincs bizonyíték arra, hogy ha létezik (valamilyen) Isten, akkor úgy gondolkodik, mint a vallások.

Lehet, hogy ha van Isten, kész bizonyítékot adni, de a természettudomány még nem érett meg arra, hogy azt tudja megfelelően kezelni.

Meg az is lehet, hogy Isten közömbös az emberiség iránt, és nem is kíván velünk kapcsolatba lépni (deizmus).

Meg az is lehet, hogy nincs Isten (ateizmus).

Több lehetőséget látok.

"Tehát akkor lényegében az ateisták esélyt sem adnak Istennek, mert az ő létezésére feltárható teljes bizonyosságot adó bizonyítékok, az ő akaratának okán lehetetlenek."

>Agnosztikus ateistaként adok esélyt Istennek, de akkor egyértelmű bizonyítékot várok.

Az viszont külön téma, hogy ha létezik Isten, egyetértenék-e az elveivel, hogy és szolgálnám-e őt.

És egy kérdés még. Mi lesz, ha adunk egy esélyt, honnan tudjuk, hogy azt az esélyt helyesen adtuk meg?

Mert mondjuk, ha adunk egy esélyt valaminek - kb bárminek -, akkor utana ki szokott derülni, hogy helyesen adtuk-e. Itt viszont mi fog történni? Mert akárhogy nézem, annyi, hogy elhiszünk valamit, amire utána ugyanúgy nem lesz semmivel sem több bizonyíték, semmilyen szinten nem fog változni semmi sem - csak épp hiszünk és ennyi.

Még az igen kevéssé kézzel fogható szeretetnél is más a felállás. Van egy lány, nem tudom, tényleg jó ötlet-e vele a kapcsolat, tényleg szeret-e. Belemegyek a kapcsolatba és szavakkal, tettekkel - nem csak ajándék, érintések, gesztusok, hozzám való viszonyulás - mutatja, hogy szeret, mert adtam egy esélyt és olyan helyzetbe hoztam magunkat, hogy ezeket jobban mutathatja. Van változás, történik valami, kiderül valami. Az ellenkezője is kiderülhet persze. Itt viszont csak a nagy semmi.

Szóval mi ez az esélyadásosdi itt?