Miért ennyire bődületesen unalmas ateistának lenni?

Bizony az életben előfordul, hogy valamiről végleg le kell mondanunk. Pl. ha valaki csúnyának születik és nem talál párt magának. Vagy amikor nem lehet gyermeke. Vagy valaki gyógyíthatatlan beteg. Lehet ezzel-azzal kárpótolni magunkat, de valljuk be, az nem ugyanaz. De az ateizmus úgy általában a lét értelmetlenségére nem tud és nem is akar választ adni. Racionális válasz következetesen ebből fakadóan csak az önzés és az élvezetek hajszolása. Valamint a képmutatás, az álságos, pozitív látszatban való tetszelgés.

Egy hívő számára az önismeret Istenhez és a felebarátok szívéhez vezet közelebb. Egy ateista számára az önismeret csak felületes önsajnálat, és az önző célokhoz vezet közelebb.

Bizony az életben előfordul, hogy valamiről végleg le kell mondanunk. Pl. ha valaki csúnyának születik és nem talál párt magának. Vagy amikor nem lehet gyermeke. Vagy valaki gyógyíthatatlan beteg."

>Pontosan az ilyen dolgok miatt mondom azt, hogy ha kiderülne, hogy létezik egy olyan Isten, amilyet némelyek elképzelnek, akkor sem szimpatizálnék vele. Az olyan Isten jósága ugyanis, aki például az egyik embernek egészséget ad, míg a másikat hagyja meghalni agydaganatban (mint az én 9 éves távoli rokonomat), kétségbe vonható.

"Lehet ezzel-azzal kárpótolni magunkat, de valljuk be, az nem ugyanaz."

>Ebben egyetértek veled.

"De az ateizmus úgy általában a lét értelmetlenségére nem tud és nem is akar választ adni."

>Az ateisták nem követik el azt a hibát, mint a hívők, hogy "a rések istene" elvet alkalmazzák. Az élet eredetét a modern természettudomány kutatja, és úgy néz ki, hogy a végeredményben nem lesz benne Isten, és úgy néz ki, hogy az életnek nincs kifejezetten oka. Az életnek az ember maga adhat értelmet (ha akar), ha azonban a speciális relativitáselméletből következő determinisztikus világképet nézzük, akkor a szabad akarat csak illúzió.

"Racionális válasz következetesen ebből fakadóan csak az önzés és az élvezetek hajszolása."

>Az, hogy az ateista világképet önzőnek állítod be, már régen rossz. Az ateizmus csak arról szól, hogy nem hisznek Istenben, ettől függetlenül ugyanolyan emberek mint bárki. Köztük is vannak önzők és önzetlenek, ahogyan a keresztények között is vannak önzők és önzetlen emberek.

Az ugyanis, hogy valaki jó ember-e vagy sem, nem attól függ, hogy valaki istenhívő-e vagy sem.

"Valamint a képmutatás, az álságos, pozitív látszatban való tetszelgés."

>Természetesen az ateisták között is vannak ilyenek, de úgy gondolom, hogy a képmutás számos esetben a vallásokra is igaz, akik önmagukat az igazság és erkölcsös élet birtokosainak, Isten szócsövének állítják be, aztán bizonyos hívek élete szöges ellentétben áll azzal, amit hisznek.

Az evangéliumokban Jézus a legnagyobb kritikáit a vallási vezetőkre szórta.

Idézzük ezt fel (részlet):

"Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?" (Mát 23,27-33)

Jézus hitetlen emberekre ilyeneket sosem mondott!

"Egy hívő számára az önismeret Istenhez és a felebarátok szívéhez vezet közelebb. Egy ateista számára az önismeret csak felületes önsajnálat, és az önző célokhoz vezet közelebb."

>Nos, a fentiek alapján ez a kijelentés helytelen.

Üdv,

egy agnosztikus ateista

"Racionális válasz következetesen ebből fakadóan csak az önzés és az élvezetek hajszolása."

Önző vagyok és hajszolom az élvezeteket. Mindent magamért teszek.

De nekem az okoz boldogságot ha segíthetek a környezetemben lévőknek és különösen az, hogy ha a szeretteim boldogok. Tehát azért dolgozom, hogy boldoggá tegyem őket.

Ez rossz dolog lenne?

#22:

Persze hogy vannak elvetemült keresztény hívők, és tisztességes ateisták. Ez nem kérdés.

Viszont a tisztességes ateista következetlen az elveihez, az elvetemült keresztény pedig hűtlen a hitéhez.

A kereszténység küldetésének valóban a képmutató keresztények ártanak leginkább, csak itt most az ateizmus van terítéken.

Miért lennék következetlen az elveimhez?

Melyik elvem ne engedné vagy pontosabban ne támogatná mások segítését?

Az általad vázoltak alapján az életet úgy lehet élvezni, ha közben kihasználsz és ártasz másoknak. De ez a felfogás csak téged jellemez.

Az mondjuk egy érdekes kérdés lehetne, hogy ez a téves és káros felfogásod a hitedből vagy gyerekességből fakad-e.

#24

Egy Luther Mártonnak tulajdonított mondás szerint ha jól emlékszem "az Egyház legkisebb bűne is nagyobb, mint az Állam legnagyobb bűne".

Szerintem ezt az elvet át lehet vinni az ateisták és a keresztények megítélésére is. Az ateizmus egy gyűjtőnév azokra, akik nem hisznek Istenben. Lehet hozzá filozófiát társítani, de ez akkor is csak egy gyűjtőnév, ebből fakadóan az ateisták is sokfélék.

A kereszténység viszont azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a mindenható Istennel van kapcsolatban, ő tudja az igazságot, az erkölcsös életet. Ezzel szemben náluk a képmutatás nem megy ritkaságszámba.

Már Szent Pál is arról beszélt a korintusi híveknek, hogy olyan paráznaság van köztük, amilyen még a pogányok között sincs.

Nem hinném tehát, hogy az ateizmust kellene terítékre tenni. A kereszténységnek a maga sorait kellene rendezni, ugyanis nincs olyan helyzetben, hogy másokat ítéljen meg.

"Olyan szinten nem történik semmi, hogy ez a pangás már fáj."

Nem azt kell várni, hogy történjen valami. Csinálj valamit, és akkor nem fogsz unatkozni.

#26:

Mint már említettem, úgy fair ha a hithű keresztényt hasonlítjuk össze a jó ateistával. Nem az egyik csoportból a hitványt a másik csoport példamutatójával.

#28

Ha hithű keresztényt hasonlítunk össze a jó ateistával, akkor nincs különbség a lényeges dolgokban.

Viszomt az ateista értelemszerűen nem tartja be az olyan vallási előírásokat, mint pl. az Úr napjának a megszentelése. Nem csinál gondot abból, ha házasság előtt fekszik le a párjával, és nincs lelkiismeret furdalása azért sem, mert Harry Potter könyveket olvas, amit bizonyos vallási körökben nem néznek jó szemmel a varázslós téma miatt.

#25:

Nem kell ezt feltétlen magadra venni, és megbántódni rajta.

Lehet persze segíteni másokat ateistaként is. A Biblia szerint ez önmagában nem elég. Mert aki pl. világi dicsőséget keres ezáltal, hiába fáradozik.

Vagy aki olyan keveset segít, ami a képességeihez mérten elenyésző, az se nagy érdem. Pl. aki jómódú és filléreket adakozik. Vagy aki csak a szeretteivel nagylelkű.

De aki mondjuk teljesen önzetlen és ateista létére nagy áldozatokat is hoz, az se fog belőle hosszú távon profitálni, mert a világ gonosz, hálátlan és ki fogják használni. Meg fog keseredni. Erre a keresztényeket Jézus felkészítette. Az ateisták erre sajnos nincsenek felkészülve.