Akik régen hívők voltak: hogyan léptetek túl azon, amikor kiderült, hogy a jóságos, gondviselő Isten, akiben hittetek, nem létezik?

Mire ateista lettem addigra már rég nem gondoltam jónak a keresztény istent.

Előtte pedig nem az befolyásolta a cselekedeteimet, hogy vigyáz-e rám vagy sem. Erre nem nagyon gondoltam ezért nem is volt nagy változás ezen a téren.

A jóságos, gondviselő Istenben soha nem hittem. Ennél jobban ismertem már általános iskolában is a kereszténységet. A kekeckedő, féltékeny, bosszúálló Istenben hittem, aki a saját fiát is képes volt megkínoztatni, mert csak így tudja a szeretetét kimutatni az emberek felé, és akinek elég egy kis botlás, és már küld is a pokolra.

Nagy megkönnyebbülés volt, amikor egyértelművé vált, hogy nem létezik.

Micsoda troll, gonosz válaszok és megnyilvánulások, gyűlölettel tele!

És ilyen világban élünk és ilyen emberek sokaságában.