Ateisták! ki lenne az a személy akinek keresztényhitre térése miatt, átértékelnéd magadban Isten létével kapcsolatban a dolgokat?

Engem is kereszténynek neveltek, rendszeresen jártam templomba (nem csak szüleimmel, tehát nem azért mert rám erőszakolták volna), nagyon hittem hogy van Isten, szerettem a hittan órákat is, ...

Azonban nem számítana, hogy ki lesz hívő én maradnék ateista.

Különösen amíg azt várnák el, hogy higgyünk. Rendkívül sok fölösleges kárt és szomorúságot tudd okozni az istenhit. Egy normális istenből nem is nézném ki hogy elvárna ilyet.

Az ilyenfajta gondolkodás alapvetően téves.

Az érvelésben is hiba a tekintélyelvűség, mert az nem bizonyít semmit, hogy valaki ezt mondja, teszi, egyrészt hazudhat, másrészt tévedhet, így nem számít bizonyításnak Isten létére, ha akárki hinni kezd benne.

Ha belegondolsz, muszlim például több van, mint keresztény, így ha számítana valamit, Allahban kellene hinni a többi embernek is.

Sokan vannak pedig, akikre hat a tekintély, erre épülnek a reklámok, hogy híres és szimpatikus személyek javasolnak valamit és az emberek hajlandók elfogadni, legalább is kipróbálni, de rám alig hat az ilyesmi, kardinális kérdésekben meg pláne.

12

És ez hangra, beszédre is igaz?

Hallgasd meg Böjte Csaba katolikus papot.

(Azutan ne gyere avval a lapos dologgal hogy vakhitű vagy valláskárosult).

Ha a magukat kereszténynek mondók töbsége krisztusi él,a vallás nem krisztusi elemeit háttérbe szorítanák és alapvetően jó példát mutatnának bigottság és felsőbbrensűség nélkül,akkor közelebb kerülnék ahhoz hogy kereszténynek tudjam valaha is vallani magam.

Csak hogy ne legyen férreértés, tudom,hogy az hogy mit jelent az hogy krisztusi az nem jelenti mindenki számára ugyanazt. Számomra ez leginkább a mások iránti alázatban,elfogadásban,szerénységben,önmegtartóztatásbanű és a szolidaritás kimutatásában jelenne meg.

Sajnos azt látom, hogy vallás leghangosabb szószólóinál, de az általam ismert hivőknél is ennek gyakran még az írmagját sem látni,miközben más, szerintem káros elemei előtérbe kerülnek.

Ezek és más okok miatt jutottam oda,hogy bár vallásos nevelést kaptam (katólikus) nem tartom magam kereszténynek és elhatárolódom a vallásoktól.

"Ha a magukat kereszténynek mondók töbsége krisztusi él,a vallás nem krisztusi elemeit háttérbe szorítanák és alapvetően jó példát mutatnának bigottság és felsőbbrensűség nélkül,akkor közelebb kerülnék ahhoz hogy kereszténynek tudjam valaha is vallani magam."

Ez tudod önmeghasonulás. Mástól várod el hogy jó példát mutassanak és mivel mások nem jártak jó példával, elhatarolódsz a vallástól. Tehát elméletben tudod hogy a Krusztusi élet a cél, de mivel a többiek nem ezért, te sem.

Azért meghasonlott ez a döntésed, mert az elv és a gyakorlat homlokegyenest másfelé megy benned.

Kedves 16-os!

Bocsi hogyha félreérthető voltam.

A gondolatmenetem lényege az volt, hogy a kereszténység nincs vákumban, az egy közösség, és ez a közösség hozzájárul ahhoz,hogy a vallás mely elemei kerülnek hangsúly a, és "megóvja az egyént az eretnekségektől"amire szerintem a maguk módján vallásosak fogékonyak addig a pontig, hogy sokuk már nehezen nevezhetőek kereszténynek.

Ahhoz hogy valaha is keresztény legyek nem elég és manapság már nem is feltétlenül szükséges a hit.

Egy valamit viszont félreértessz.

A vallástalanság és a "Krisztusi élet" közel sem összeegyeztethetetlen, megjelenik szerintem például a szekuláris humanizmusban is.

Én nem vallási hanem más szempontból vélem azt fontosnak, és ez az egyetlen igazi kapcsolódási

pontom a kereszténységgel, de pont ez kezd végleg kiveszni a vallásból.

A vallást magát ismerem, mert vallásos nevelést kaptam.

Ugyanakkor nem hiszek.

Én azt vettem észre,hogy az hogy valaki kereszténynek vallja e magát vagy sem, az nem feltétlenül hit kérdése, sokkal inkább a helyi és globális közösségről szól.

Ebben szerintem benne van az is, hogy a vallásosok többsége nem megtér, hanem beleszületett és a hitet a "kereszténység felvétele után" kell megtalálnia és ha van ilyenkor egy erő, ami őket elloki (pl állszentség és képmutatás) akkor fogyni fognak a hívők. És szerintem ez zajlik jelenleg.

A hit az később is ki tud alakulni, de szerintem ahhoz azt valamennyire akarni is kell, viszont a valláshoz való viszonyon nehezebb változtatni a helyzet alakulása nélkül.

Hívő voltál szerettél hittanra járni.

Most azt írod ateista vagy. Ez bizony önmeghasonulas nem lehet kifogásolni az idő mulását.

Kevés bolt a hit benned. Most s hotet valami mellekesnek mondod.

Nem. A hit a mindennapok legfontosabb kelléke. Ezt erősíti a vallás. Hiszem hogy jó értékes amit csinálok akkor is ha semmi visszajelzesem nincs. Krisztus biztat minket hitre amikkel elérhetjük akaratunkat.

Nem az akarat győz, hanem ami az akaratot fűti a hit.

Ha pedig te a boldogságot a keresztény gyülekezettől teszed függővé, akkor ki kell ábrándítsalak, mert te egyedül Istennek, Krisztus által tartozol kizárólag felelőséggel, amit Krisztus mondott ott kellett volna döntened nem ott amit a keresztény közösség tett.

A boldogságod sem kívülről fog érkezni, azok múlandóak, azokat újra és újra üldözni kell, de ami Isten imádatában van az a boldogságod soha nem múlik el mert belevésted szívedbe.

Hogy tisztázzam:

Nem tartom magam vallásosnak,sose tudtam hinni,a hittant kifejezetten nem szerettem és nem is tulajdonítok nagy jelentősséget ennek és nem vágyok keresztény lenni.Ha a közönség jobb lenne, akkor talán, teljes szekularizáció és vallásszabadság mellett akkor sem.

Rengeteg olyan embert ismerek, aki elmondta,hogy nem hisz, de mégis kereszténynek vallja magát.

Ha az általam leírt módon megváltozik a vallás, akkor talán akár lennék "kulturálisan keresztény".

Ha nincs más ösztönző arra, hogy vallásosnak mondjam magam, mint a hit, akkor senki nem tud rávenni arra, hogy vallásosnak valljam magam, egészen addig,míg a főbb állításait igaznak nem tartom, amit jelen helyzetben nem tartok valószínűnek.

Mivel ateista vagyok,így nem gondolom hogy Istennek felelősséggel tartozom,mert nem gondolom hogy létezik.

Remélem eloszlattam minden félreértést.