Ha a kereszténység azt hirdeti hogy Isten minden embert szeret, akkor miért olyan gyűlölködő a homoszexuálisokkal szemben?

Utolsó: már nem azért, de akkor Isten egy... köcsög.

Szóval te azt vallod, hogy csak azért mert Istennek nem tetszik amit csinálok (pl. ha a b*zulok, vasárnap dolgozom vagy sonkát eszem nagypénteken) akkor a pokolra küld? Ez neked igazságos? Te is beláthatod, hogy ezek más embereknek nem ártanak, Istennek meg pláne nem, ha egyszer mindenható és halhatatlan.

Szóval hagyjuk ezt az "Isten szeret mindenkit" szöveget. Ha pl. egy államfő simán agyonlövet valakit mert nem tetszik a pofája, akkor zsarnoknak nevezzük és elítéljük, mert visszaél a hatalmával. Na a te istened az állításod szerint pont ugyanezt csinálja, sőt, nemcsak megöli őket, hanem még az örökkévalóságon keresztül kínozza is. Ez neked a szeretet vallása? Mi akadálya lenne annak, hogy beengedje a b*zikat, más vallásúakat stb. a mennybe?

Az, hogy "mert azt mondtam" nem érv még egy istennek sem.

Az meg csak hab a tortán, hogy a homoszexualitást is nyilván ő teremtette... Túl üres volt a pokol vagy mi?

Komolyan, akkor már inkább imádnám a Nagy Cthulhu-t, ennél még ő is irgalmasabb isten.

Sajnálom, hogy ha fölbosszantottalak korábbi soraimmal és őszintén sajnálom, hogy ennyire borúlátó vagy, de ahogy korábban írtam, Isten nem lehet irgalmasabb, mint amilyen igaz.

Ha egyszer Isten bűnnek nevezte a homoszexualitást, akkor önmagának mondana ellent, ha mégis tolerálná és - mondjuk mától - nem minősítené bűnnek.

Ebből is következik, hogy a homoszexualitást nem Isten teremtette.

Már megbocsáss, de a te az én vagy akár az egész lakott világ fölháborodhat ezen, ez akkor is olyan tény marad, mint a gravitáció, vagyis ha a földhöz vered magadat, akkor sem fognak fölfelé pottyanni a dolgok.

Talán elkerülte a figyelmed, hogy Isten keménysége mellett megemlítettem, hogy jelen időben azt a korszakot éljük, amikor ebből a nyavalyából is meg lehet gyógyulni.

Azon még nem gondolkoztál, hogy te elvárnád Istentől, hogy tolerálja a homoszexualitást, de az fölháborít téged, hogy Ő bűnnek ítéli ezt a cselekedetet.

Ha érdekel Isten véleménye és hiszel benne, akkor vagy nagyon bátor vagy, vagy nagyon vakmerő. Ha nem hiszel benne, akkor viszont nem értem, hogy miért dúl föl a véleménye.

Azért szeretném megjegyezni, hogy a homoszexualitás abszolút nem egy súlycsoport a vasárnapi melóval és a nagypénteki sonkával. Különösen úgy, hogy sem a vasárnap, sem pedig a nagypénteki sonka nem szerepel a bibliában, mivel ezek egy bizonyos felekezet tanításai. Viszont a homoszexualitás igen.

Képzeld el, hogy tulajdonképpen ez olyan, mint egy ország életében az alkotmány és a törvények, amelyeket, ha figyelmen kívül hagynak az ott élő, vagy bevándorló emberek számolniuk kell bizonyos szankciókkal.

Ha ez földi dimenzióban létezik, márpedig létezik, akkor nem értem, hogy mi a fölháborodás oka. A mennynek, ugyan így létezik alkotmánya és ha te úgy döntesz, hogy ez téged nem érdekel, akkor az a te döntésed.

Amennyiben pályafutásod úgy alakul, kérdezd meg Istentől, hogy hogy merészelt úgy gondolkodni, hogy a homoszexualitást bűnnek ítélte – biztosan válaszolni fog.

"azt a korszakot éljük, amikor ebből a nyavalyából is meg lehet gyógyulni"

Mégis hogyan lehet meggyógyulni, hogyan lehet ezt "fölszámolni"? Megsúgom, én is meleg vagyok. Vallásos katolikus nevelést kaptam, pici koromtól kezdve jártunk a családommal templomba, 10 éves koromtól kezdve ministráltam a pap mellett, később felolvastam. Mindig is rengeteget imádkoztam és imádkozom ma is katolikusként. Több éven keresztül abban az illúzióban éltem, hogy a férfiakhoz való vonzódásom megszűnik egyszer, és elkezdhetek a nőkhöz vonzódni, hiszen "ez az Isten rendelése". Nagyon sokat imádkoztam ezért, és élt bennem a remény. Pedig akkor még életembe nem találkoztam hozzám hasonló meleg emberrel, sőt ha a tv-ben ilyen jellegű műsorok mentek (pl. Mónika, ValóVilág), inkább átkapcsoltam, hogy ne is nézzem. Mindezek ellenére mégis meleg vagyok, és az is voltam mindig. Hogy van ez akkor nagyokosok???

"Azért szeretném megjegyezni, hogy a homoszexualitás abszolút nem egy súlycsoport a vasárnapi melóval és a nagypénteki sonkával. Különösen úgy, hogy sem a vasárnap, sem pedig a nagypénteki sonka nem szerepel a bibliában, mivel ezek egy bizonyos felekezet tanításai. Viszont a homoszexualitás igen."

Nagypéntek tényleg nincs benne, de a vasárnap konkrétan a tízparancsoalat része:

3. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!

Csak a zsidóknál ez eredetileg szombat, a keresztény naptárban meg a vasárnap a 7. nap. A Biblia szerint mindkettő bűn és halállal büntetendő.

A kérdésedre válaszolva: nem tartom magam hívőnek, csak megpróbálok rámutatni az ellentmondásokra. A zsidók legalább megoldották, ők nem mondják azt, hogy Isten jó és mindenkit szeret, de náluk nem is mindenható (nézz utána, tényleg ezt mondják), és a pokolban sem hisznek. A keresztények viszont folyton azzal jönnek, hogy Isten szeret téged, jót akar neked, igazságos stb. de addig már nem terjed a megbocsátás, hogy megkegyelmezzen annak, aki nem pl. nem hisz benne. Értem én, hogy mindenható és nincs mit tenni, de törvényei akkor is igazságtalanok. Világos, hogy ezek törvények, de a törvények is lehetnek rosszak. Jelenleg a magyar büntető törvénykönyv igazságosabb törvényeket tartalmaz, mint az állítólag végtelenül bölcs és igazságos Isten törvénykönyve. Ez azért elég ciki szerintem. Az, hogy mi igazságos és mi nem, az nem relatív, nem érv az, hogy Isten azt mondta. Az a törvény igazságos, ami bünteti azt, aki másnak árt, békén hagyja azt, aki másnak nem árt és jutalmazza azt, aki jót tesz másoknak (vallások közül egyedül a buddhizmusban van hasonló, a karma).

Mindez nem zavarna, ha a kereszténység legalább elismerné, hogy igen, ez ugyanaz az ószövetségi, kegyetlen, bosszúálló isten, aki özönvízzel árasztja el a földet és megöli az elsőszülötteket. Ehelyett arról prédikálnak, hogy igazságos, hogy mindenkit végtelenül szeret. Ez azért elég nagy ellentmondás nem? Sőt, mindezért elvileg nekem is szeretni kéne őt... Van erre egy jó szó a pszichológiában: Stockholm-szindróma. Remélem érthető, mi a problémám mindezzel: én ezt a világmagyarázatot végtelenül igazságtalannak tartom.

Na többek között ezért nem vagyok vallásos.

"nem az a baj, ha meleg valaki, hanem, ha ki akarja élni az ilyen irányú hajlamait"

Mi az, hogy ilyen irányú hajlam? Egy meleg ember ugyanúgy vágyik a férfira, mint egy "heteroszexuális" egy nőre. Ugyanúgy szeretné megtalálni élete párját, ugyanúgy szerelmes lesz egy fiúba, ugyanúgy érez szexuális vágyat. A homoszexuálisok vágyai semmivel sem kisebbek, vagy semmivel sem kevesebbek mint egy heteroszexuálisé, csupán annyi a különbség, hogy egyik a nő iránt érez vágyat, másik a férfi iránt.

ajánlom figyelmedbe, hogy ez a kérdés a valláskritika rovatban van, és a kereszténység és a homoszexualitás viszonyáról szól!

így már talán érthető...

"azt a korszakot éljük, amikor ebből a nyavalyából is meg lehet gyógyulni"

Először is minden elismerésem az őszinteségedért.

Másrészt szeretném elmondani, hogy csak azért bátorkodtam azt állítani, hogy meg lehet szabadulni ebből a nyavalyából, mert több ismerősöm (főként férfiak) akik évtizedeket töltöttek el homoszexuális kapcsolatokban, sikeresen számolták föl ezt az életmódot.

A gyógyulás felé az első lépés, hogyha elkezdesz úgy gondolkodni a homoszexualitásról, ahogy Isten is gondolkodik róla. Ezt véleményem szerint, csak a biblia idevonatkozó részei alapján lehetséges.

Pl.: ha te magad meggyőződsz arról, hogy -

 Isten nem akarja, hogy homoszexuális légy

 Véget akar vetni ennek az életmódnak

 Meg akar és meg tud szabadítani a homoszexualitással járó életmód minden következményétől.

 Olyan új szívet, lelket és ”agyat” szeretne adni, hogy még az emlékét is el tudd felejteni a régi tapasztalataidnak…

 Olyan új életet, kapcsolatokat és barátokat akar adni, amit/akiket most el sem tudnál képzelni, hogy így is lehetne élned.

 Szeretne neked adni egy jó feleséget.

Talán egy nem elhanyagolható szabálya, vagy kulcsa az eseményeknek, hogy Isten csak attól tud megszabadítani, amitől te magad is szeretnél megszabadulni.

Ez nyilván egy olyan folyamat, ami hónapokig, de a tapasztalatok alapján, inkább évekig is eltarthat.

Az imádkozással kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy ugyan rendkívül hasznos, de a biblia szavaival élve ”Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek a hallásától, annak könyörgése is utálatos”

Vagyis ahhoz, hogy az imádkozás a várt hatást érje el, összhangba kell hozni az életedet Isten beszédével.

Hogy ez most miért tűnik nehéznek?

Mert egyrészt van egy kialakult értékrended, tapasztalatod és egy olyan környezet, amiben szocializálódtál, másrészt, ahogy a biblia is állítja, az Isten megismerése előtt, olyan magaslatok, okoskodások és tradíciók vannak kiépülve az ember elméjében és lelkében, ami rendkívül megnehezíti az Ő megismerését.

Ami mégis megkönnyítheti ezt a folyamatot – egy döntés. Vagyis az, hogy eldöntöd, hogy szeretnél változtatni a jelenlegi helyzeteden.

Ahogy azonosulsz Isten tervével és akaratával, úgy válik számodra is egyre nyilvánvalóbbá, hogy lehetséges – még akkor is, ha az érzelmeid olykor egészen mást sugallnak.

Tehát röviden, távirati stílusban kb. ez lenne az első lépés.

Amennyiben az első lépés sikeres volt, úgy a folytatás csak címszavakban: a múlt feltárása, megbocsátás, szabadulás, új életmód, házasság, gyerekek stb…hidd el, van ilyen!

Tisztelt 12:10

Igazad van, a 10 parancsolat valóban tartalmazza a szombatra vonatkozó parancsolatot is, sőt a zsidó-keresztény hitvallásnak is része, de az említett vasárnap, alapvetően a Római Katolikus egyház szervezésében működik.

Nagyon kedves tőled, hogy ugyan nem hiszel a bibliában és fölháborít Isten véleménye pl. homoszexualitással kapcsolatosan és közben a törvény alapján érvelsz.

Amúgy, szerintem több okból sem szerencsés összekeverni az Ó és az Új szövetséget, de ezt most nem bonyolítanám, hogy miért is nem.

De ha már így előkerül ez a szombat, egy-két gondolatot én is hozzáfűznék:

I. Jézust a környezetében sündörgő farizeusok, számtalan esetben a szombattal revolverezték – sikertelenül!

II. Pál apostol, költői egyszerűséggel a Kolossebelieknek a következőt tanácsolta: "Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában"

III. ha esetleg beütöd a biblia.hit.hu keresőjébe a szombat kifejezést, gyorstalpalóban átvizsgálhatod magad is, hogy mi történik szombaton – a vasárnapról már nem is beszélve.

A zsidósággal kapcsolatos kérdésre, most idő és hely hiányában nem térnék ki, de azért megjegyezném, hogy az általad említett témában az elmúlt 20 éves autodidakta módon szerzett tapasztalataim és Izraelben szerzett impresszióim alapján, egészen más információim vannak.

Amit Isten kegyetlenségéről, bosszúállásáról a törvényeinek az igazságtalanságairól és különösen a Stockholm-szindrómáról írtál azt nagyon érdekesnek találtam. Furcsa volt számomra, hogy valaki ennyire berágjon Istenre és ennyire méltánytalannak találja a döntéseit, amikben ráadásul nem is hisz.

Nem szeretnék személyeskedni, és tényleg kellő tisztelettel kérdezem, de nem lehetséges, hogy édesapáddal való kapcsolatod nem igazán a várakozásod szerint alakult és esetleg hagyott benned némi keserűséget?

A kereszténység nevében ugyan nem tudnék nyilatkozni, de a magam részéről maximálisan elismerem, hogy az Új szövetség Istene ugyanaz az, aki az Ószövetségben kőkeményen számolt le az Isten népének az ellenségeivel, vagy akár a saját népével is (amennyiben engedetlenek voltak), sőt aki özönvízzel árasztotta el a földet……

Azonban ha figyelmesen elolvasod, akár az általad említett néhány fejezet horrorisztikus leírását, nyilvánvalóvá válhat, hogy soha sem úgy kezdődik a történet, hogy patakokban folyik a vér, vagyis mindig van ok és okozat és mielőtt Isten látható módon ítéletet gyakorolna, előtte kér, felszólít, üzen, figyelmeztet stb.

Az Újszövetség is utal erre, amikor arról beszél, hogy: ”Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét”......

Azt gondolom, hogy attól, hogy az emberiség az idők folyamán erkölcsileg és morálisan amortizálódott, ennek alapján nem várható el Istentől, hogy ezt figyelembe véve gondolja át és dolgozza át a törvényeit.

Az általad említett törvényekkel kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy a föld országai közül azok, amelyek igazán élhetőek és minden ember számára megfelelő szabadságjogokat biztosítanak az adott ország törvényeiben, vagy a törvényalkotók életében mindig ott találjuk a Szentírást. Ezzel a témával kapcsolatosan röviden most csak ennyit tudnék, de azt gondolom, hogy egy könyvtárat lehetne megtölteni ennek a történetével.

Visszatérve a témánkhoz – én értelek, hogy igazságtannak tartod Isten mentalitását, de ennek ellenére jelenleg is szó szerint milliók azaz milliók vannak, akik (velem együtt) bizonyíthatják, hogy Isten tényleg irgalmas és nagyon jó.

Minden bizonnyal, ha ez a rengeteg ember Isten keménységével találkozott volna, soha, de soha sem tudták volna élvezni a vele való közösséget, mivel ha ez így lett volna, akkor valóban Stockholm-szindrómáról beszélhetnénk.

Hála Istennek, hogy ez nem így van.