Ha van Isten, hogy lehet őt megismerni?

Az ember alkatától is függ, hogy jut el Istenhez. Nem hiszem, hogy csak egyfajta út lenne.

Sok korai keresztény író foglalkozott ezzel: istenérvek.

Szerintem a 2 tábor sem különül el ilyen egyértelműen egymástól.

Mindenesetre úgy vélem, Isten józan ésszel megismerhető.

Akkor hadd ajánlok én is egy könyvet:

Szendi Gábor : Isten az agyban .

Nagyon sokat segíthet a kérdésed megválaszolásában.

Szerintem ne forduljunk csak két dolog felé:

A Teremtésmű vizsgálata, az a bámulatos élet, amely nyüzsög körülöttünk, megláttatja velünk, hogy mögöttük húzódik egy szeretetreméltó személy alkotása. Nem az evolúciót fogja bebizonyítani ez a fajta vizsgálat. Épp az ellenkezőjét: a Teremtést, s a Teremtő szeretetét.

A másik mód, ahogy Istent meglehet ismerni, a Biblia. Ott pontosan feltárja, hogyan érez teremtményei iránt, s közli szándékát, s hogy hogyan ápolhatunk vele szoros kapcsolatot.

Ennélfogva nem kell semmi más ami segítsen!

Utolsó: ebben az esetben a Teremtő minek köszönheti a létét?

Ha nem tévedek, az evolúció és az élet spontán létrejötte ellen az egyik legfőbb érv az, hogy ilyen komplex szerkezetek maguktól nem jöhetnek létre, mert az olyan lenne, mintha egy roncstelep alkatrészeiből egy szélvihar puszta véletlenségből összerakna egy Boeinget.

Nos, ugyanezen logika mentén gondolkodva, ha létezik egy Teremtő, akkor neki még inkább szüksége van valaki másra, aki őt létrehozz, mivel ő az egyszerű szerves, anyagi életnél is sokkalta, felfoghatatlanul bonyolultabb, komplexebb, hatalmasabb, és összetettebb, így az ő spontán keletkezése már olyan, mintha a Föld valamennyi technikai alkotásának, városoknak, utaknak, gyáraknak, házaknak, elektronikának, mindennek véletlenségből kellett volna összeállnia.

Ugyanakkor azonban, ha nem tévedek, az is doktrína, hogy Istent senki nem teremtette.

Akkor mi a helyzet? Ha ő létrejöhetett magától, akkor ennyi erővel már akár maga az élet is. Ha viszont az élet sem, akkor ő még inkább nem. Mivel azonban az életet látjuk, hogy létezik, így ő vagy nem létezik, vagy ha igen, akkor egy végtelen ciklusban vagyunk, mert akkor viszont az ő teremtőjét is meg kellett teremtenie valakinek, meg persze azt a teremtőt is valaki másnak, és így tovább a végtelenségig, ami meg ugye nyilván abszurd.

Tehát...?

"Nos, ugyanezen logika mentén gondolkodva, ha létezik egy Teremtő, akkor neki még inkább szüksége van valaki másra, aki őt létrehozz, mivel ő az egyszerű szerves, anyagi életnél is sokkalta, felfoghatatlanul bonyolultabb, komplexebb, hatalmasabb, és összetettebb, így az ő spontán keletkezése már olyan, mintha a Föld valamennyi technikai alkotásának, városoknak, utaknak, gyáraknak, házaknak, elektronikának, mindennek véletlenségből kellett volna összeállnia."

-

-Senki nem mondta hogy spontán keletkezett Isten. A Bibliában sincs semmi, ami azt sejtetné hogy Ő létrejött. Ne felejtsük el, nem Jézusról beszélünk, akit az atyja teremtett meg mindenek előtt, hanem atyjáról, a Teremtőről.

Tehát ez nem fogja vita tárgyát képezni, mert nem közölte a bibliai írók egyikével sem. Csupán ennyit:

"Mielőtt a hegyek megszülettek,

S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet,

Időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten." Zsoltárok 90:2

Ésszerű ez? Értelmünk nem képes teljesen felfogni. Ez azonban nem nyomós ok az elutasításhoz. Vedd figyelembe a következő példákat: 1. Az idő. Senki sem képes megmondani azt a bizonyos pillanatot, amikor az idő kezdetét vette. És tény, hogy még ha az életünk véget ér is, az időnek nincs vége. Mégsem vetjük el az idő fogalmát csak azért, mert vannak olyan jellemzői, amelyeket nem tudunk teljesen megérteni. Ellenkezőleg, hozzá igazítjuk az életünket. 2. A világűr. A csillagászok nem találják sem azt, hogy hol kezdődik, sem azt, hogy hol ér véget a világűr. Minél messzebbre hatolnak a világegyetembe fürkésző tekintetükkel, annál nagyobbnak vélik. De nem utasítják el azt, amire a bizonyítékok mutatnak; sokan úgy utalnak a világegyetemre, mint ami végtelen. Ugyanez az alapelv vonatkozik Isten létére is.

Maga Isten az idő végtelenségében él. Úgy tetszett neki, hogy teremtményeit az idő sodrába helyezze. Az égi angyalok — sőt még a lázadó Sátán is — tudatában vannak az idő múlásának (Dán 10:13; Jel 12:12).

Azt hogy elménkkel ezeket a gondolatokat elfogadjuk, el kell vetnünk azt a téves elképzelést, hogy az ember a legintelligensebb lény a világegyetemben.

Isten és köztünk legalább akkora az értelmi szakadék, hogy nem foghatunk fel még dolgokat vele kapcsolatban.

Egyenlőre annyit tudunk létezésével kapcsolatban, amit fent már leírtam egy vallási kézikönyvből kimásolva...

S ez nem ad okot alaptalan találgatásokra hogy Isten teremtve lett, mert sehol nincs ez leírva. Mivel az idő sodrában élünk, fel nem tudjuk fogni hogy Isten az idő végtelenségében élt és él örökké. S ez az, amit a Zsoltárok 90:2 leír.