Bizonyítható a Bibliából hogy a Katolikus Egyház alapjait Jézus fektette le, noha akkorra már a megjövendölt hitehagyás virágzott?

"Ez vélemény! NEM TÉNY,NEM ÉRV, NEM BIZONYITÉK."

Rengetegen vesztették el az egész családjukat ezekben a 'nem tényekben'!

Bárcsak egyszer rájönnél, mit jelent a szó: 'Krisztuskövető'.

Tudod, amikor az én őseim is katolikusok voltak, és egymás ellenségeiként kellett megsemmisíten

Kellett?

NEM KELLETT! Isten az embereknek szabad akaratot adott.Nem várom el Jehova Hamis Tanúitól, hogy képzett teológusok legyenek, elöbb tanuljanak nyelvtant és fogalmazást mert abban nullák,de ha ennyire nem értenek a teológiához miért akarnak mindewnáron teológiai témához hozzászólni.

Csak jóindúlatúan figyelmeztetlek mielött az erölködéstől sérvet kapsz; 1. még mindig offolsz és nem a kérdezőnek válaszolsz

- 2. az imádat és a tisztelet között ég és föld a különbség.Istent imádjuk a szenteket tiszteljük.

3. mivel a teológiai tudásod 0, söt dupla 00 gonosz és rosszindulatú provokációidra nem reagálok(egyébként is OFF lenne.)Ha majd a témához szólsz hozzá és befejezed a provokációt meg a zavarkeltést akkor válaszolok.

A te vislkedésed jellemzi igazán Jehova Hamis Tanúit. Kinyomtatom és beviszem hittanórára, hadd nevessenek a gyerekek.Még véletlenül se válaszoltál a kérdező által feltett kérdésre egyszer sem.Ahoz egy kis teológiai tudás is kellene ugyebár...Teológiai érveket nem tudsz felhozni, csak embertársaidat mocskolód rágalmazod és zavart keltesz.Pedig a Szentirásban benne van;"Ne a zűrzavarban keressetek"!

"NEM KELLETT! Isten az embereknek szabad akaratot adott."

Ez aztán a maró gúny azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akiket az ilyen szellemi vezérek a halálba küldenek!!!

A szabad akarat választási lehetőséget takar, és csak akkor működik, ha az illető előtt valóban van választási lehetőség. De azon millióknak akik a nemzeti etnikai megosztottság nem Krisztusi bilincsében vannak, és nem tudják, mert nem tanítják meg nekik, hogy valójában nem a hazát kell isteníteni, és bálványt faragni belőle, hanem minden nemzetiségű kereszténynek testvérként kell szeretni egymást, az egyetlen Isten imádatában, nos ezen embereknek nem sok a választási lehetőségük!

Tudod te mi az, hogy 'lekiismereti okokból katonai szolgálat megtagadó'??! és milyen ismeret kell ahhoz? És tudod, hogy milyen szilárd elhatározás, és mekkora erő kell ehhez?

Vajon az elmúlt 1600 évben mennyi úgynevezett keresztény élt ezzel? Az elenyésző kevesek.

Pedig az első évszádadok Krisztuskövetői még a halált is vállalták ez miatt. Mint ahogy a 20-ik sz.-tól a Tanúk is!

Amikor háború idején kötelező besorozás folyik, mely alól sokszor csak azonnali halál büntetés terhe mellett lehet kibújni, vajon kik tudnak mégis annak ellent mondani?

És valóban halálbüntetést, vagy 'szerencsés' esetben börtönt érdemlő bűn-e az szerinted, ha a Krisztusi semlegesség alapelvét betartani akaró keresztény megtagadja, hogy testvért öljön, vagy ehhez hozzájáruljon?!

Ezeket a hozzászólásokat ha valóban elolvastatnád másokkal is, akkor legalább néhányan elgondolkoznának a dolgokon. Ebben a formában ezt nem hiszem, hogy megteszed. De nem baj, ezt is olvashatják néhányan tanúlságul akik ide tévednek.

"NEM KELLETT! Isten az embereknek szabad akaratot adott."

Ez aztán a maró gúny "

Igen az a magadfajta pancserekkel szemben, akik még mindig nem értik,-vagy nem is akarják megérteni?- hogy nem offolni kell,hanem a kérdésre válaszolni

"azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akiket az ilyen szellemi vezérek a halálba küldenek!!!"/Ne hazudj és más becsületében kárt ne tégy.Nem ismered a Tizparancsolatot?Engem különben nem lepne meg. Lehet hogy Jehova Hamis Tanúinak van egy "különbejáratú Tizparancsolatja"?

"A szabad akarat választási lehetőséget takar,"

Igen példáúl a szent vértanúk választhattak a 1. hittagadás/ és az élet

2. vagy a hitvallás (mely együttjárt a szörnyű kinhalállal) között

és csak akkor működik, ha az illető előtt valóban van választási lehetőség

Választási lehetőség MINDIG van.

"A ti beszédetek legyen igen, igen , nem, nem.Ami ezenfelül van az a gonosztól van." Az Üdvözítő tanitása

U.I.Még mindig offolsz. Nem tudnál esetleg a kérdezőnek válaszolni? ja, értem.Könnyebb rágalmazni személyeskedni a katolikusokat mocskolni támadni úton útfélen.

Ennyi az amit Jehova Hamis Tanúi teológiából tudnak.OFF OFF OFF

„A szó se nem Krisztusra utal, mint sziklára, amellyel megkülönböztette azt Simontól, egy kőtől, se nem Péter hitvallására, hanem Péterre magára… Az a célzás, hogy a petra szó Krisztus, erőltetett és mesterséges. A szó nyilvánvalóan Péterre utal. A nyomatékos erre értelemszerűen a legközelebbi antecedensre (előzményre) utal; és ezenkívül így a metafora is elmosódik, minthogy Krisztus itt nem alapként, hanem építészként tűnik fel: „Erre a sziklára építem.” Továbbá, bár Krisztus a nagyszerű alap, a fő szegletkő, azonban az Újszövetség írói felismerték, hogy nem helytelen az olyan szóhasználat, amelyben Krisztus egyházának tagjaira alkalmaznak bizonyos terminusokat, amelyeket Krisztusra is alkalmaztak. Például Péter maga hívja Krisztust élő kőnek (1Pét 2,4), s majd az 5. versben az egyházat szólítja élő köveknek …

Az a magyarázat egyaránt tarthatatlan, miszerint a petra Simon hitvallására utal. Mind a szójáték, mind a szöveg természetes olvasata ellene van ennek, és ezenkívül nincs összhangban azzal a ténnyel, hogy amióta csak az egyház épül, mindig hitvallókra – élő emberekre, s nem hitvallásokra épül…

A magára Simonra való utalást támasztja alá Péter tényleges kapcsolata a korai egyházhoz… Lásd: ApCsel 1,15; 2,14.37; 3,2; 4,8; 5,15.29; 9,34.40; 10,25-26; Gal 1,18.”

Encyclopaedia Britannica (1985) (Protestáns)

„Bár a múltban néhány szaktekintély azt tartotta, hogy a szikla kifejezés magára Jézusra vagy Péter hitére vonatkozik, a mai tudósok túlnyomó többségének közös véleménye az, hogy a legnyilvánvalóbb és a leghagyományosabb nézetnek kell lennie a magyarázatnak, mégpedig, hogy a szikla Péter személyére vonatkozik.”

(D. W. O'Connor, a cikk szerzője protestáns, és a Peter in Rome: The Literary, Liturqical & Archaeological Evidence (1969) című könyv szerzője.)

„Néhány magyarázó… itt Jézusra vonatkoztatja a sziklát, de a szövegkörnyezet ez ellen van. Az se valószínű, hogy Péter hitét vagy Péter hitvallását jelenti. Ez kétségtelenül Pétert magát jelenti, aki szikla lett, de Péter hitvalló, hű és engedelmes…A vezető szerep, amellyel Péter viselkedik, végig megmutatkozik az Apostolok cselekedeteinek kezdeti szakaszaiban.” (6:837)

Expositor's Bible Commentary (D.A. Carson) (Protestáns)

(Főszerk.: Frank E. Gaebelein, Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984, vol. 8: Matthew, Mark, Luke (Matthew: D.A. Carson), 368.)

„A „petrosz”… és a „petra”… megkülönböztetése alapján… sokan megpróbálták kikerülni, hogy Pétert azonosítsák a sziklával, amelyen Jézus építi az ő egyházát. Péter csupán egy „kő”, állították; csak Jézus maga a „szikla”… Mások más különbségeket tettek magukévá… Azért ha ez nem egy protestáns reakció volt a római katolikus magyarázat túlzásaira, gyanús, hogy sokan bármit és bárkit megtettek „sziklának” csak Pétert nem…”

„A görög különbséget tesz a „petrosz” és a „petra” között, egyszerűen azért, mert megpróbálta megőrizni a szójátékot, és a görögben nőnemű „petra”-t nem lehetett túl jól egy hímnemű névre alkalmazni…”

Ha Máté nem akart volna többet mondani, mint hogy Péter egy kő volt, szemben Jézussal a Sziklával, akkor az általánosabb szót használta volna, a „lithosz”-t („kő” csaknem bármilyen méretben). Akkor nem lett volna szójáték - csakhogy éppen ez a lényeg! …”

„Ebben a szakaszban Jézus az egyház építője, és a metafórák különös keveréke lenne, ha ugyanazon a tagmondaton belül az alapnak is őt látnánk…”

(Carson és France széles körben úgy ismertek, mint a mai protestantizmus két legbrilliánsabb Szentírás kommentátorai. Megjegyzendő, hogy többek között a múlt három legkiemelkedőbb bibliatudósai is, az anglikán Henry Alford (1810-71), a lutheránus Johann Keil (1807-88) és Gerhard Kittel (1888-1948), ugyanezen a nézeten vannak a Mt 16,18-ról.)

A gond az, hogy a Biblia sok helyen mond ennek az értelmezésnek ellent.

Valamint nincs bizonyíték arra, hogy Péter valaha is járt volna Rómában; sem arra, hogy Péter valaha is úgy utalt volna magára, mint aki nem egyszerűen Krisztus egyik apostola (2Péter 1:1).

A római katolikus indokok között szerepel az, hogy Péter többször szerepel másoknál, de a Biblia egészét nézve világos a kép.

Pál apostol megdorgálja Pétert. Ez arra utal, hogy Pál apostolnak egyfajta tekintélye is

volt, ami legalább akkora volt, mint Péternek (Gal. 2,11-14).

A jeruzsálemi zsinaton nem Péter apostol székel, hanem Jakab. Mindenki elhallgat, amikor Péter felszólal és beszámol missziós tapasztalatairól, de Jakab az, aki rendeletet hoz arra nézve, hogy az apostolok mit cselekedjenek (ApCsel 15,13-22).

Jakabot, János testvérét megölik, Pétert azonban csak börtönbe vetik, legalább is Jakabot rögtön végzik ki. Ha Péter pápa lett volna, tehát a korai kereztény gyülekezet vezetője, akkor sokkal értelmesebb lett volna előbb Pétert megölnie, hogy ezzel leginkább legyengítse a

keresztény gyülekezetet. Ezzel szemben Jakab előbb szenved mártírhalált, mint Péter (ApCsel 12,1-3).

A Biblia megemlíti, hogy a Szentszellem először Jakab apostolnak jelent meg, és nem Péternek (1Kor. 15,7). Hogy lehet ez, hogyha a római katolikus tanítás szerint a Szentszellem a pápát fogja vezérelni?

„Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.”

Péter magát egyszerű prezsbitertársnak (szellemileg vén) mondja (társ, tehát az ő tisztjéből többen is

voltak), és nem valami pápának. (1Péter 5,1)

Pál azért dorgálja meg a korintusiakat, mert azok pártot ütöttek maguk között, külön emberekhez csatolván magukat (1Kor. 1,12-13). A Biblia itt szigorúan elítéli Rómának azon felfogását, miszerint az egyházat egy ember vezesse, mint ahogyan a pápa ezt teszi. Az 1Kor. 1,12-13 szerint Péter nem is lehetett a gyülekezet legfelsőbb vezetője, mivel Kéfás (Péter) mellett fel van sorolva Apollós, Pál, illetve Krisztus. Sőt, azáltal, hogy Krisztus is fel van

sorolva arra utal, hogy bűn egyenrangú egyházvezetőnek kijelölni Pétert (vagy Pált vagy Apollóst), mint Magát Krisztust. Az Ef. 5,23 szerint az egyház feje Krisztus és nem egy ember.

Az egyházban mindenki egyenrangú módon az egyetemes papsághoz tartozik, nem létezik az egyház szétválasztása laikus tagokra, illetve a klérusra. Továbbá Krisztus a Sarokkő, Akire az egész egyház felépül (1Pt. 2,4-9) (1Kor. 10,4)

Péternek volt felesége, amint a többi apostolnak is volt (1Kor. 9,5). Hát hol a cölibátus?

Péterre pusztán a körülmetélés evangéliuma van rábízva (Gal. 2,7-8).

Sőt, Pétert küldik ki Samáriába hogy hirdesse az örömhírt, tehát nem ő küld ki másokat (ApCsel 8,14).

A bibliai beszámolóból kiderül, hogy a nyílt eszmecsere után „az apostolok és a vének [pre·sby′te·roi] az egész gyülekezettel együtt jónak látták, hogy választott férfiakat küldjenek maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással együtt (Cselekedetek 15:22, 23).

Nos, jóllehet ez a jeruzsálemi vezető csoport volt a korai keresztény elrendezés a minden keresztényre kiterjedő felügyeletet illetően, de vajon milyen irányítási rendszer jellemezte az egyes helyi gyülekezeteket? Pálnak Timótheushoz írott leveléből kiderül, hogy a gyülekezetekben felvigyázók (görögül: e·pi′sko·pos, amiből a „püspök” szó származik) szolgáltak, akik szellemi értelemben vének (pre·sby′te·roi) voltak, olyan férfiak, akik életmódjuk és szellemiségük által képessé váltak keresztény társaik tanítására (1Timótheus 3:1–7; 5:17). Az I. században ezek a férfiak nem alkottak különálló papi osztályt. Nem viseltek semmiféle megkülönböztető öltözetet. Szellemiségük volt a megkülönböztető jegy. Minden gyülekezetben a vének testületének (a felvigyázóknak) kezében volt a vezetés, nem pedig — miként egy monarchiában — egyetlen embernél (Cselekedetek 20:17; Filippi 1:1).

Csak egy bizonyos idő után alakult át az e·pi′sko·pos (felvigyázó, felügyelő) szó „püspök”-ké, amely azt a papot jelentette, aki az egyházmegyéjébe tartozó többi pap fölött gyakorolt felügyeletet. Egy spanyol jezsuita, Bernardino Llorca ezt írja: „Kezdetben alig tettek különbséget a püspökök és a presbiterek között, csak a szavak jelentésére fordítottak figyelmet: a püspök a felügyelő, a presbiter pedig az idősebb férfi megfelelője volt . . . De lassacskán egyre nyilvánvalóbbá vált a különbség: a püspök szóval azokra a jelentősebb felügyelőkre kezdtek utalni, akik a legfelsőbb papi hatalmat birtokolták, és joguk volt papi méltóságot adományozni” (Historia de la Iglesia Católica). A püspökök tulajdonképpen egyfajta monarchikus rendszer szerint kezdtek működni, különösen a IV. század elejétől. Létrejött egy hierarchia, vagyis kialakult a papság uralkodó osztálya; idővel pedig sokan a legfőbb püspöknek és pápának ismerték el a római püspököt, aki Péter utódjának tartotta magát.

A püspöki hivatal ma tekintéllyel és hatalommal, s rendszerint jó fizetéssel jár együtt a kereszténység különböző egyházaiban. Gyakran úgy tekintenek a püspökökre, mint a nemzet uralkodó osztályának elitjére. De a magas rangjukra büszke püspökök és a Krisztusnak alárendelt korai keresztény gyülekezet egyszerű szervezetének vénei vagy felvigyázói között hatalmas a különbség. És mit mondjunk arról a szakadékról, ami Péter és az ő úgynevezett utódai között húzódik, akik a Vatikán fényűző pompájától körülvéve uralkodnak? (Lukács 9:58; 1Péter 5:1–3).

Az első gyülekezetek közé — amelyek elfogadták az apostolok és a vének Jeruzsálemből jövő irányítását — tartozott a római gyülekezet is, ahová valószínűleg nemsokkal i. sz. 33 pünkösdje után jutott el a keresztény igazság (Cselekedetek 2:10). Mint akkoriban bármelyik keresztény gyülekezetnek, a rómainak is voltak vénei, akik mint felvigyázói testület szolgáltak, anélkül, hogy bármelyikük feljebbvalónak tartotta volna magát a másiknál. Bizonyára a korai felvigyázók egyikét sem tekintették a római gyülekezetben levő kortársak püspöknek vagy pápának, mivel Rómában még nem volt monarchikus püspökség. A monarchikus püspökség (olyan püspökség, amelynek élén egyetlen ember áll) kialakulásának pontos kezdetét nehéz meghatározni; a bizonyítékok alapján a II. századra tehető (Róma 16:3–16; Filippi 1:1).

A „pápa” címet (amely a görög pa′pas, „atya” szóból ered) az első két évszázadban nem használták. A egykori jezsuita, Michael Walsh ezt írja: „A római püspököt feltehetőleg a III. században nevezték először ’pápá’-nak, mégpedig I. Calixtus pápának adományozták ezt a címet . . . Az V. század végére a ’pápa’ kifejezés alatt már kizárólag csak a római püspököt értették. Mindazonáltal csupán a XI. századtól kezdve ragaszkodhatott a pápa ahhoz, hogy ezt a címet egyedül csak rá alkalmazzák” (An Illustrated History of the Popes).

Azon első római püspökök egyike, aki hatalmának érvényt szerzett, I. Leó pápa volt (i. sz. 440-től 461-ig uralkodott). Michael Walsh így folytatja: „Leó átvette az egykor pogány pontifex maximus címet, amelyet a pápák még ma is használnak, és amelyet a IV. század végéig a római császárok viseltek.” Ezt I. Leó Jézus azon szavainak a katolikus magyarázatára alapozta, amelyek a Máté 16:18, 19-ben olvashatók. „Kijelentette: mivel Szent Péter volt az első az apostolok között, Szent Péter egyházának is elsőbbsége van a többi egyházzal szemben” (Man’s Religions). Ezzel a lépéssel I. Leó világossá tette, hogy míg a világi hatalmat a császár tartja a kezében a keleten fekvő Konstantinápolyban, a szellemi hatalmat ő gyakorolja a nyugaton található Rómából. E hatalom további megnyilvánulása volt az, amikor III. Leó pápa i. sz. 800-ban a Szent Római Birodalom császárává koronázta Nagy Károlyt.

Péter és a pápaság

A Máté 16:18 szerint Jézus ezt mondta Péter apostolnak: „De én is mondom néked, hogy te Péter [görögül: Pe′tros] vagy, és ezen a kősziklán [görögül: pe′tra] építem fel az én anyaszentegyházamat (gyülekezetemet NW), és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Károli). Ennek alapján a katolikus egyház azt állítja, hogy Jézus Péterre építette fel egyházát, aki — mint mondják — az első volt a római püspökök, azaz utódai megszakítás nélküli sorában.

Ki volt a Máté 16:18-ban említett szikla: Péter vagy Jézus? A szövegkörnyezet azt mutatja, hogy a beszélgetésben Jézus mint „a Krisztus, az élő Istennek Fia” került azonosításra, amint azt Péter maga is megvallotta (Máté 16:16, Károli). Ebből logikusan következik, hogy maga Jézus az egyház sziklaszilárd alapja, nem pedig Péter, aki később háromszor tagadta meg Krisztust (Máté 26:33–35, 69–75).

Honnan tudjuk, hogy Krisztus az alapkő? Maga Péter bizonyította ezt, amikor így írt: „Jöjjetek őhozzá mint élő kőhöz — amelyet bár az emberek elvetettek, de Isten kiválasztott mint értékeset — . . . Mert az Írásban ez áll: ’Íme elhelyezek Sionban egy követ, értékes alapszegletkövet, és aki hitet gyakorol benne, semmiképpen nem fog csalódni.’ ” Pál pedig a következőt mondta: „És ti az apostolok és próféták alapkövére épültetek rá, a fő szegletkő pedig maga a Krisztus” (1Péter 2:4–8; Efézus 2:20).

Sem bibliai, sem történelmi bizonyíték nincs arra, hogy Péter valamiféle elsőséget élvezett volna társai között. Sem saját leveleiben, sem a három Evangéliumban — beleértve Márk evangéliumát is, amely valószínűleg Péter beszámolója alapján íródott — nem kerülnek említésre Jézus Péterhez intézett szavai (Lukács 22:24–26; Cselekedetek 15:6–22; Galata 2:11–14).

Nincs egyértelmű bizonyíték arra sem, hogy Péter járt-e valaha is Rómában (1Péter 5:13). Amikor Pál Jeruzsálembe érkezett, „Jakab, Kéfás [Péter] és János, akik oszlopoknak látszottak” segítették őt. Abban az időben tehát Péter a gyülekezetben levő legkevesebb három pillér egyike volt. Nem volt „pápa”, és Jeruzsálemben sem úgy ismerték őt, mint „pápát” vagy legfőbb „püspököt” (Galata 2:7–9; Cselekedetek 28:16, 30, 31).

Valójában másokkal együtt Péter max. egy 'oszlopa', támasza, az 'élő kövek' egyke volt, de nem maga a kőszikla (1Pét. 2:4,5).