Hogy viszonyul a vallás a dinoszauruszok múltbeli létezéséhez? Mivel magyarázzák?

A Biblia, a teremtési beszámoló, és a dinoszauruszok teljesen összeegyeztethetők, nem zárják ki egymást.

A Szentírás nem tagadja a dínók egykori létezését.

Ugyanakkor nem tudományos lexikon (ahol minden egykoron élt teremtmény fel van sorolva). A Biblia időnként beszél állatokról növényekről, természeti jelenségekről, azonban elsősorban nem ezekről, hanem Istenről és az emberekről szól.

@Vidiripi

Igen. Olvastam róla eleget, néhol már linket is hagytam hátra róla.

Ugyan én nagyon sok mindenben nem értek vallásügyileg Péterrel egyet, de a kérdésre: Hogy viszonyul a vallás a dinoszauruszok múltbeli létezéséhez? Mivel magyarázzák?

egyedül ő válaszolt. A kérdés nem az volt, hogy igaz-e, amit a vallás állít.

ma 09:29

Lehet, hogy válaszolt, csak épp rosszul. A kérdés ugyanis az volt, hogy a vallás, hogy viszonyul hozzá. Nos, a katolikusok teljes mértékben elfogadják és össze tudják egyeztetni a hitükkel. A kereszténység többi ágának véleményét nem ismerem. Az, hogy Péter nem tudja elfogadni az az egyéni szoc. problémája...

Paul O. Rosnau:

[link]

Itt cáfolva van a hülyeségük.

Alexander Romashkoról meg semmit nem találtam. Mivel az előző cikk hivatkozik az említett "szerzőt" megelőző kreacionista "publikációkra" és azokat tévesnek mondja a tudomány szemszőgéből, ezért nem hinném, hogy Romanshko valami forradalmit hozott volna napvilágra. Egyszerűen egy toporzékoló kreacionista, aki nem tud beletörődni a tudományos tényekbe.

#13

[link]

Ez egy laikusok számára kellő pontosságú leírás. Tömör, érthető és érint minden egyes pontot, amibe bele szoktak kötni.

Sziasztok!

Elhangzott egy kérés miszerint magyarázzuk meg, hogy hogyan működik a radiokarbonos kormeghatározás.

Először is fontos tisztázni, hogy a radiokarbon-eljárás csak olyan anyagok korát határozza meg, amelyek valaha egy állat vagy növény részei voltak, mint amilyen például a csont, a hús, vagy a fa. A kőzetek korát nem képes közvetlenül meghatározni.

A legtöbb szénatom 12 atomi tömegegységű. Azonban durván egy billió szénatom közül egy, 14 atomi tömegegységet nyom. Ezt a szenet C-14-nek hívják. Radioaktív szénnek is nevezik, mert radioaktív (de nem veszélyes). Fele kb. 5730 év alatt bomlik el, hogy nitrogént alkosson. Visszamaradó fele majd egy másik 5730 év alatt feleződik meg, és így tovább.

Az atmoszféra felső részét érő kozmikus sugárzás minden évben kb. 10 kg nitrogént alakít át radioaktív szénné (C-14). A legtöbb C-14 gyorsan egyesül az oxigénnel, hogy radioaktív szén-dioxidot alkosson, amely azután szétterjed a légtérben. A növények befogadják a szén-dioxidot, és mind az instabil C-14-t, mind pedig a stabil, normális C-12-t abban az arányban építik be szöveteikbe, ahogy azok az atmoszférában előfordulnak. A C-14 ekkor megindul különböző állomásain át, hogy bekerüljön az állati szövetbe, megint ugyanabban a C-14:C-12 arányban, ahogy az atmoszférában van. Amikor egy élő dolog meghal, annak radioaktív szénveszteségét (bomlását) többé nem egyensúlyozhatja ki a bevitel, tehát radioaktív széntartalma a maga 5730 éves felezési idejével állandóan csökken. Ha ismernénk egy szervezet C-14 mennyiségét, pusztulása után meg tudnánk határozni a halál időpontját.

A kulcskérdések tehát az alábbiak: Megváltozott-e a C-14:C-12-hez viszonyított légköri aránya a múltban, és ha így van, miért és mennyire? Gyakran feltételezik, de ritkán ismerik el, hogy a C-14:C-12-hez viszonyított aránya az atmoszférában az ipari forradalom1 előtt ugyanaz volt — kb, egy az egy billióhoz. Valójában ez az arány egészen eltérő is lehetett volna.

Például egy világméretű özönvíz gyökerestől kiszaggatta és eltemette az özönvíz előtti erdőket. Ezután kevesebb lenne a vegetáció bomlásából származó, hozzáférhető szén, amely az élő dolgok és az atmoszféra közötti körforgásba kerül. Azzal, hogy kevesebb C-12 hígítja a felső atmoszférában lévő, nitrogénből folyamatosan formálódó C-14-t, a C-14:C-12-hez viszonyított aránya a légtérben növekedni fog. Ha a légkör C-14:C-12 aránya megkettőződött az özönvíz óta, és mi nem tudtuk, az élő dolgok radioaktív kora nemsokára az özönvíz után egy felezési idővel (vagyis 5730 évvel) idősebb lenne valódi koránál. Ha ez az arány megnégyszereződne, a szerves maradványok 11.460 (2x5730) évvel idősebbeknek tűnnének stb. Következésképpen egy radiokarbon-év nem felelne meg egy tényleges évnek.

Az özönvíz is felhígította a C-14 mennyiségét a levegőrétegben és az óceánokban. Az özönvíz előtti földalatti víz nagy nyomás alatt volt. Ahogy emelkedett a Föld felszíne felé, és nyomása lecsökkent, nagy mennyiségű szén-dioxid szabadult ki a légtérbe, sokkal több, mint amikor egy szénsavas-üdítőitalos dobozt felnyitunk. Az oldatban maradt széndioxid az óceánokba került. Ez a szén mind C-12-es volt, mert a föld alatti kamra védve volt a kozmikus sugárzástól, és az özönvíz előtt el volt zárva a légkörtől, A kiömlött széndioxid felhígította a légkör C-14-ét, és így néhány évszázaddal az özönvíz után élő szervezetek C-14-es kora mesterségesen idős. Tehát a C-14:C-12-hez viszonyított aránya a légtérben általában véve az özönvíz előtt alakult ki. Az utolsó 3500 év alatt ez az arányban mutatkozó növekedés igen csekély. A legújabb mérések ezt mutatják.

A szerves anyagokban gazdag rétegek függőleges szekvenciáinak radioaktív kormeghatározása 714 területen világszerte következetesen meglepő eredményt mutat. A radioaktív korok nem nőnek egyenes arányban a mélységgel, ahogy az ember elvárná. Ehelyett a gyorsulási aránnyal növekednek. Más szóval a C-14-es karbonkoncentráció nem várt módon alacsony az alacsonyabban fekvő szerves rétegekben, és a vártnál gyorsabban nő a magasabban fekvő rétegekben, éppen úgy, ahogy az ember azt évszázadokkal egy világméretű özönvíz után várná.

A fa évgyűrűinek kormeghatározása lehetővé teszi azt a következtetést, hogy a C-14 légköri koncentrációja megváltozott a múltban. Néhány, nagy magasságban növő fatípus egyenletes nedvességellátással, megbízható módon csak egy gyűrűt tesz hozzá évente. Más környezetben évente többszörös gyűrűk rakódnak hozzá. A fa évgyűrűinek vastagsága a fa növekedési feltételeitől függ, ami természetesen évről-évre változik. Néhány gyűrű talán még fagyási és égési károsodást is mutat. A gyűrűvastagság szekvenciáinak összehasonlításával két különböző fában néha megegyezés mutatható ki. Ugyanolyan faj fáinak, amelyek párhuzamosan nőnek né¬ány száz kilométeren belül, talán vannak hasonló mintái. Kisebb a hasonlóság a különböző körülmények között fejlődő, különböző fajú fák között.

Van néhány laboratórium a világon, amely úgy van felszerelve, hogy el tud végezni efféle, sokkal tökéletesebb radioaktív kormeghatározó procedúrát. Részecskegyorsítót alkalmaznak, így egy minta C-14-es atomjait most már ténylegesen meg lehet számolni. Ezzel sokkal pontosabb kormeghatározási adatokat kapnak még a kisebb minták esetében is. A standard, bár kevésbé pontos radioaktív kormeghatározó eljárás csak megbecsülik a C-14 atomok felbomlását, amelyek néha összekeveredhetnek más típusú bomlásokkal.

Ez az új részecskegyorsító eljárás következetesen érzékeké a C-14 kis mennyiségét minden szerves mintában, még olyan anyagokban is, amelyekről az evolucionisták azt állították, hogy sok millió évesek, mint például a szén. Erről a kis mennyiségről megállapították, hogy olyan egyetemes a különböző minták között, hogy a szennyeződés esélye valószínűleg kizárható. Amikor ezzel az új gyorsító tömegspektrométeres eljárással határozzák meg ősi emberi csontvázak korát, meglepően nem régi időpontokat adnak. Egy tizenegy, ősi emberi csontkészletről készült tanulmányban mindegyik korát kb. 5.000 radiokarbon évesnek, vagy még fiatalabbnak állapították meg.

Minden ősi csont radioaktív kormeghatározásának értékes információt kellene nyújtania. Miért ritka az ilyen tesztelés? A kutatók természetesen nem akarnak pénzt pazarolni egy olyan eljárásra, amely tönkreteszi leleteiket, és nem is nyújt specifikus kormeghatározást. A legtöbb kutató tehát akkor sem radioaktív szén segítségével határozza meg egy 70.000 évesnél idősebbnek gondolt csont, vagy szerves lelet korát, ha az tartalmaz szenet. Ha a csont valóban idősebb lenne 70.000 évesnél, minden érzékelhető C-14-nek le kellett bomlania benne, és így korát nem lehetne meghatározni. Tehát ha egy csontról egy evolucionista azt gondolja, hogy egymillió éves, és mégis tartalmaz némi kimutatható C-14-t, az fiatalabb még 70.000 évesnél is.

Üdv. Péter

ma 11:53

Úgy látom Péter laikus létére minden tudományhoz nagyon jól ért, tudása természetesen csak a kreacionista "kiskáté" kérdezz-felelek begyakorolt részeire terjed ki... Csuhás, térdre, imára. Egy pap ne szóljon a tudományba. Tessék, lehet lepontozni!