Kedves vallásos. Mennyire viseled szíveden a nyomorultak, a lecsúszottak, a hajléktalanok sorsát?

Az hogy olyan sok a csöves a koldus a kéregető az alkoholista, ahhoz semmi köze Istennek se a hitetlenségüknek.Miben higgyen az aki mindenét elveszítette? Csak egyre tud támaszkodni hogy elviselni tudja azt ahová lecsúszott-- az alkohol bódító hatásában

Ezt a gyalázatot az elmúlt 22 év alatti vezetők teremtették és idézték elő-- Verje meg mindet az ÚRISTEN a legnyomorultabb és legsúlyosabb betegségekkel, hogy üvöltsenek a fájdalomtól!!! Legyenek átkozottak!!!!- hogy idejuttatták saját Népüket a lét minimum alá.

Saját tapasztalatból tudom, miképp mehet tönkre egy ember az ismételt kudarc és munkanélküliség miatt! Először csak kitartón talpal, reménykedik, aztán egyre jobban elkeseredik másokkal beszélve betérnek egy kocsmába ki mit tanácsol és vigaszt keresni és elköltik az alkalmi munka pár forintját. aztán elveszti az otthonát elviszi a bank, jön a depresszió, gyógyszerek, majd alkohol újra s azt veszi észre hogy már semmi se érdekli azon kívül hogy még gondolkodni se kelljen csak az italra van szüksége-- az alkoholizmus viszont már függőség betegséggé válik vagy épp koma állapotig meg sem áll-- igy csúszhat el és mehet tönkre még a legjobb anyai is-- ami után már elbujdokol fóliába, erdő melletti akármiben, hogy senkivel ne találkozzon és észrevétlenül, szép lassan de biztosan minden tekintetben ronccsá válik...

Itt felejtette" nálam a két kicsi gyerekét, (3-9 évest) mert nem volt mit adni nekik se otthont már se ennivalót 9 évvel ezelőtt!!!

mami kemény vagy:D

Én hiszek Istenben,de utálom a csöveseket és az összes lecsúszott embert,mert félni kell tőlük.Sosem adtam még hajléktalannak egy forintot sem és nem is fogok.Nekem meg az a tapasztalatom,hogy csak akarni kell felemelkedni és nem nyafogni.Nem egy embert ismerek,akik a nulláról indultak el,most mégis jó életük van.

Jó kérdés, tetszik.

Mi inkább a profikra bízzuk az adakozást, ezért szoktuk a Vöröskeresztnek eljuttatni a kinőtt gyerekruhákat. Mivel eléggé szegények vagyunk, ezért pénzzel nem tudunk segíteni, de így igen.

Nemrég romániai segélyszállítmányba küldtem amit csak tudtam, előtte meg egy győri segélyszervezetnek.

De mivel sok éve a Gólyahír egyesület segített ki babaruhával, ezért duplán küldtem vissza nekik.

Viszont mivel apám is utcalakó volt, ezért tudom, hogy ő hogy jutott el odáig, de azt hiszem neki is adnék. Pedig maximálisan saját maga tehet róla, ahogy anyám is.

Én a férjem egyik adakozására emlékszem nagyon, pedig cirka 20 éve volt: épp karácsony előtt jártunk és jött elém a gyakorlati helyemre. Ő nem hívő! De késő este megállította egy öreg éni és valami hervadt virágot próbált neki 50-ért eladni, hogy tudjon venni magának enni. Mire férjem az összes nála lévő pénzt odaadta neki (azt hiszem 400 volt, tehát nem túl sok, de neki sokat ért, a néninek meg annál inkább). Nagyon meghatott engem akkor és örültem neki, hogy ő az én párom.

Ateista vagyok (de mindenkor nyitott, bár nem az agyrémek felé): Őszintén szólva rendkívül frusztrálólag hat rám, hogy akármilyen iromány - itt: Biblia - vagy dogma mondja meg nekem, hogy mit kellene éreznem bizonyos helyzetek vagy emberek iránt. Ha az életem, cseperedésem alakulása úgy hozta, neveltetésem azt plántálta belém, hogy nekem bizony van empátiám, akkor van. Eléggé fárasztó lehet egy képnek megfelelni, ami nem is a hívő, az egyén maga, de kell illeszkednie a falkába, mert különben... Retteg a kirekesztettségtől. Gyámoltalan az ilyen és igen, találó a pátoszos kifejezés: a NYÁJ tagja. Vérbeli. Vallással össze nem kapcsolva, szimpla emberi jóérzéssel viszont igen: több olyan alkalom volt, mikor a birka embertömeg lefagyott, egyedül én segítettem, mert.. És aki egyénileg, nem a közt másolva, a másikra várva cselekszik, még az érezze hülyén magát. Naja. Anyósod keményen álszent volt, nem vallásos, kérdező. Csak felvett egy elvrendszert, hogy ne érezze annyira elveszettnek magát. És nem ő az egyetlen.

A hajléktalan téma nem egyszerű, nem lehet, nem is szabad egyszeri naíva módjára vizsgálni a kérdést. Segíteni lehet, de el nem ítélhető módon piára fogják költeni, ha pénzzel teszed ezt. Tehát ne pénzzel tedd, elég egyértelmű, így nem is kell senkinek hivatalból, megszokásból felháborodnia ezen.

Először is elítélem azt amit valamelyikőtök írt ráadásul vallásosként!!-Tegyetek jót mindenkivel ,de legfőképp a hittestvéreitekkel.

az olyan emberek akik hontalanná, munkanélkülivé váltak na és még alkoholhoz is nyúltak-- azoktól már nem várható el az, hogy bármiben is higgyenek!

minden otthontalanság, minden munkanélküliség, minden e miatt tönkre ment életnek az oka maga a társadalom és a mindenkori vezető réteg, Egoizmusa hatom vágya, és egy ország pénzügyi gazdasági illetve szociális érzéketlensége, hozzá nem értő alkalmatlansága.

Mert tudomásul kellene venni, hogy nem születünk és nem nevelődünk egyformára-- tehát az egyik ember kemény makacs kitartó mint a buldog ha nem lenne munka akkor is szerezne mást nem kiverekedné kiharcolná de addig taposna amig lenne kenyere.

De nagyon sok olyan ember is születik e világra kiket terelgetni, vezetni és tanítani kell--tedd ezt és odaállítani a munka mellé-- mert csak kétkezi munka végzésre alkalmas- még önmagát se képes kontrollálni nem hogy egymaga bármit is akarjon létre hozni-- az ilyenek könnyen ha van munkája eladósodik ha nincs munkája azért csúszik egyre lejjebb--- tehát munkahelyek kellenek számukra és törvény, hogy kötelező dolgozni, és köteles igazolni időnként azt hogy dolgozik!

aztán itt van az alkoholizmus-- könyörgöm elmeosztályokat zártak be és az utcán futkosnak ide oda kallódva azóta is, a szellemileg sérültek- a hontalanok a fólia sátrasok bódésok világában. Az alkoholistákra vonatkozó törvényt is megszüntették-- ma már nincs érvénybe hogy mert csavarog mert elissza a család pénzét, akkor biróság zárt osztályos kezelésre ítélne, hogy segitse a leszokásban -- NEM MEGSZÜNT!

Ma ha a család elhelyezi az alkoholistává lecsúszott depressziós beteget, amikor rátör a függősége az alkohol örült kívánata-- oda megy az osztályvezetőhöz és azt mondhatja-- "köszönöm nem kérem a kezelést tovább"-- kap egy papírt a kezébe amit aláírattak vele "saját felelősségére távozik"-- és kiengedik--- Amikor felelősségre vontam az osztályvezető orvost ez volt a válasz; Sajnálom, ma demokrácia van, joga van az embernek eldönteni akar-é gyógyulni vagy nem akar gyógyulni!" A beteg azt mondta; ő nem kíván meggyógyulni, egy élete van és úgy éli ahogy akarja, az alkohol számára boldogságot jelent-- mondta ezt az alkohol függőség miatt, az alkohol hiányától, már minden ízében remegő beteg ember!-- S kinyitották a kaput és kisétálhatott!

A rendszerváltás előtt ez nem történhetett meg, főleg akkor nem ha az alkohol mérgezéstől komában szállítottak be valakit-- csak egészségesen távozhatott főleg ha családja, gyermekei voltak. akkor még a törvény is kötelezte a szigorú zárt-osztályos kezelést!

A lényeg nem vagyunk egyformák-- tehát a törvény azért van hogy annak segítségével terelgessék a labilis emberi rétegeket. Hiába adsz hálót ha nem állítód, vagy lököd a folyó partjára-- és azt mondod akkor eszel ha halásztál!

De hiába lökdösöd a folyó partjára, ha vagy hálót nem nyomsz a markába, vagy épp a folyó nem is létezik!

Kérdező, miért csodálkozol ezen?

Attól, hogy valaki vallásos (hisz Istenben), még nem lesz jó ember.

Az, hogy valaki mennyire segítőkész..stb, nem azon múlik, hogy milyen vallású, hanem azon, hogy milyen ember.