Csak én gondolom hogy a Biblia egy mesekönyv? (van tovább)

Gyakran már a szövegösszefüggés megvizsgálásával feloldhatunk látszólagos ellentmondásokat. Ez a gyakran felhozott kérdés jó példa erre:

Ha Ádámnak és Évának csupán két fia volt, hogyan talált Káin feleséget?

A Biblia írói néha különböző nézőpontokból írják le az eseményt vagy beszámolóikhoz különböző ábrázolásmódokat választanak. Ha ezeket a különbségeket figyelembe vesszük, könnyen feloldhatunk további látszólagos ellentmondásokat is. Egy példa erre a 4Mózes 35:14 vers, ahol Mózes a Jordán keleti részét úgy említi, hogy „a Jordánnak ezen az oldalán”, Józsué azonban a Jordántól keletre eső földre úgy hivatkozik, hogy a „Jordán másik oldalán” (Józsué 22:4). Melyik pontos?

Tulajdonképpen mindkettő. A Mózes 4. könyvének beszámolója szerint a zsidók még nem keltek át a Jordánon az Ígéret földjére, így számukra a Jordán keleti oldala „ezen oldal” volt. De Józsué már átkelt a Jordánon. Ő tehát a folyó nyugati oldalán, Kánaán földjén volt. Így a Jordán keleti oldala számukra a folyó „másik oldalán” feküdt.

Igaz, van néhány olyan látszólagos ellentmondás a Bibliában, amit nehéz megmagyarázni. De nem kell azt feltételeznünk, hogy ezek egyértelmű ellentmondások. Gyakran csupán információhiányról van szó. A Biblia elég ismeretet nyújt szellemi szükségleteink kielégítésére. De ha minden említett eseményről minden részletet közölne, akkor egy óriási, nehezen kezelhető könyvtár lenne ahelyett a kézikönyv helyett, amellyel ma rendelkezünk, és amit mindig magunknál tarthatunk.

A Biblia valóban a tömörség csodája. Elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy felismerhessük: sokkal több, mint csupán emberi mű. A változatok, amiket tartalmaz, azt bizonyítják, hogy az írók valóban független tanúk voltak. Másrészt a Biblia csodálatos egysége minden kétséget kizáróan mutatja annak isteni eredetét. A Biblia Isten Szava, nem emberé.

Tehát a számtalan látszólagos 'ellentmondás' inkább a Biblia egyedülálló hitelét bizonyítja.

A Biblia tényleg nem mesekönyv, de a sok-sok csoda és a számtalan ellentmondás azzá teszi. Az előttem szólóval egyetértek "A Biblia elég ismeretet nyújt szellemi szükségleteink kielégítésére." A hívők szellemi szükségleteit lehet, hogy kielégíti, de csak és kizárólag az övékét. Mint ahogy a gyerekeknek is elég egy mese a szellemi szükségleik kielégítésére. A Biblia akkor válik mesévé, ha az ember úgy kezdi el olvasni, hogy előtte már bizonyos alapvető természettudományos ismeretre szert tett. Akit gyerek kora óta a Bibliából tanítgatnak, az a fától nem látja az erdőt. Igaznak véli azt is ami nem az és védeni fogja a végsőkig.

Ellentmondás pedig igen sok van benne. Gyorsan idéznék is.

Ne ölj. (2 Móz, 20,13)

És szóla nekik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másikig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. (2 Móz. 32,27)

Minkettő Istentől származik. Ezt nem emberek találták ki, vagy mégis? Nos, a mese a következő: van egy mindenható és jóságos Isten, akiben csak hinni kell és Ő majd segít mindenben. De mi van akkor, ha más is hisz benne, és annak a másik kedvéért Isten engem eltesz lábalól. Jobban elhinnék a kétkedők, hogy isteni sugallatra íródott volna, ha nem lenne benne annyi ellentmondás, de pont ezét tartják mesének.

Te valóban azt hiszed, hogy amit írsz, az valódi ellentmondás? Úgy gondolod, hogy az összes Bibliaíró tök hülye volt, akik nem látták azokat a látszólagos ellentmondásokat, melyeket sokan ma 'spanyolviasz'-ként adnak elő?!!!

Ha komolyabban megvizsgálnátok az Írásokat, nem csak azzal felületesen, akkor meglepő igazságokra jutnátok.

Mérhetetlen nagy előítélet, ha azt hiszed, hogy intelligencia kérdése a bibliában való hit! Én ismerek kortárs atomfizikust, neves csillagászt, akik a NASA-nak dolgoznak, volt aki részt vett a mars programban, és mellesleg hisznek a Biblia Isteni eredetében!

Sokkal 'tudományosabb', és sokkal inkább igazolható a hitelessége, mint ahogy sok kortárs író, tudományos köntösbe bújtatott mesekönyve esetében ezt elmondhatnánk!

Csak alaposan és előítélet nélkül meg kéne vizsgálni, nem pedig egymás "bölcseleteit" ismételni.

Hiszel-e a csodákban? Vagy úgy érzed, hogy ebben a tudományos korban nem logikus hinni bennük — azaz olyan rendkívüli eseményekben, amelyek emberfeletti beavatkozás bizonyítékát adják?

Már két évszázaddal ezelőtt egy skót filozófus, David Hume is ugyanígy gondolta. Valószínűleg a te érveid hasonlóak az övéhez, amiért nem hiszel.

Hume ellenvetései a csodákkal szemben három lényeges pontot tartalmaztak.

Elsőként ezt írta: „A csoda a természet törvényeinek áthágása.” Az ember időtlen idők óta bízik a természet törvényeiben. Tudja, hogy egy tárgy, ha leejtik, leesik, hogy a nap minden reggel felkel és minden este lenyugszik, és így tovább. Tudja, hogy az ilyen események mindig egy megszokott mintát követnek. Semmi sem történik, ami ne lenne összhangban a természeti törvényekkel. Ezt a ’bizonyítást’ Hume „hibátlannak érezte, mint bármely tapasztalatból származó érvet” a csodák lehetősége ellen.

A második érv, amit felhozott, az volt, hogy az emberek könnyen becsaphatók. Néhányan szeretnek hinni csodálatos dolgokban és csodákban, különösen, ha azoknak közük van a valláshoz, de már sok úgynevezett csoda csalásnak bizonyult.

A harmadik érve az volt, hogy a csodákról szóló feljegyzések általában a tudatlanság korából származnak. Minél több ismeretre tettek szert az emberek, annál kevesebb csodát jegyeztek fel. Hume kimondta, hogy „ilyen csodálatos események napjainkban soha nem történnek”. Ezzel bizonyítottnak érezte, hogy csodák soha nem is történtek.

Mi a helyzet azzal az ellenvetéssel, hogy a csodák a természet törvényeinek áthágásai, és így nem lehetnek igazak. Ez az érv látszólag meggyőzőnek tűnhet, mégis vizsgáljuk meg, mit is jelent valójában. Általában egy csodát úgy határozhatunk meg, mint olyan eseményt, amely a normál természeti törvények keretein kívül történik. Olyan váratlan eseményről van szó tehát, amelynél a nézők meg vannak győződve arról, hogy emberfeletti beavatkozás tanúi voltak. Ennélfogva Hume ellenvetése valójában azt jelenti: ’A csodák lehetetlenek, mert természetfölöttiek!’ Nem kellene-e minden bizonyítékot fontolóra venni, mielőtt elhamarkodva így következtetnénk?

Tény, hogy ma a szakemberek, David Hume-mal ellentétben, nem feltétlenül abból indulnak ki, hogy a megszokott természeti törvények mindenhol és mindenkor érvényesek. A tudósok azon töprengenek, vajon a megszokott három dimenzió: a hosszúság, a szélesség és a magasság mellett nincs-e még sok további dimenzió is a világegyetemben. Elméleteket alkotnak fekete-lyukak létezéséről, óriáscsillagokról, amelyek addig omlanak össze saját magukban, amíg sűrűségük gyakorlatilag végtelen nagy lesz. Szomszédságukban a világűr szerkezete úgy megváltozik, hogy maga az idő is megáll. Sőt, a tudósok még annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy bizonyos feltételek mellett az idő előrehaladás helyett visszafelé is haladhat!

Így a modern tudósok nem értenek egyet azzal, hogy valami lehetetlen, csak azért, mert a normál természeti törvényekkel ellentétben áll. Szokatlan feltételek között történhetnek szokatlan dolgok. Amennyiben hiszünk egy Mindenható Istenben, el kell ismernünk, hogy neki bizonyára hatalmában áll szokatlan — természetfölötti — eseményeket előidézni, ha azok szándékával összhangban vannak (2Mózes 15:6–10; Ésaiás 40:13, 15).

Mi a helyzet a csalásokkal?

Egyetlen gondolkodó ember sem tagadja, hogy néhány csoda nem más, mint csalás. Bizonyos személyek például azt állítják, hogy a betegség hitből történő gyógyítására képesek természetfölötti hatalommal. Egy orvos, William A. Nolan speciális célja az ilyen esetek vizsgálata volt. Nyomon követett számos állítólagos gyógyítást, mind az Egyesült Államokban az evangéliumi imával gyógyítók, mind az ázsiai, úgynevezett pszichikai sebészek között. Az eredmény? Mindet csalásnak és szélhámosságnak találta.

Vajon az ilyen szélhámosságok azt jelentik, hogy valódi csodák sohasem történtek? Nem feltétlenül. Néha hallunk arról, hogy hamis bankjegyek kerültek forgalomba, de ez nem jelenti azt, hogy minden pénz hamis. Néhány beteg ember nagyon bízik a kuruzslókban és a csaló orvosokban, és ezek sok pénzt adnak nekik. De ez nem jelenti azt, hogy minden orvos csaló. Néhány művész nagy ügyességgel hamisítja a „régi mesterek” festményeit. De ez nem jelenti azt, hogy minden festmény hamisítvány. Az a tény, hogy néhány állítólagos csoda nyilvánvalóan csalás, épp oly kevéssé jelenti azt, hogy valódi csoda soha nem történhet.

A harmadik ellenvetést a következőképpen összegezték: „Ilyen csodálatos események napjainkban soha nem történnek.” Hume soha nem látott csodát, így nem akarta elhinni, hogy valaha is történhettek csodák. Ez a fajta érvelés azonban nem következetes. Minden gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy a skót filozófus korát megelőző időkben történtek „csodálatos események”, amelyek az ő életidejében nem ismétlődtek meg. Miféle események voltak ezek?

Például, valamikor megjelent a földön az élet. Azután a tudatos élet bizonyos formái bukkantak elő. Végül feltűnt az ember, bölcsességgel, képzelőerővel, a szeretet képességével és a lelkiismeret adományával. Egyetlen tudós sem képes megmagyarázni a ma működő természeti törvények alapján ezeknek a rendkívüli eseményeknek a folyamatát. Mégis léteznek annak élő bizonyítékai, hogy ezek megtörténtek.

És ez nem lebecsülendő körülmény! Mert valójában nagyon is ez a helyzet.

És mi a helyzet azokkal a „csodálatos eseményekkel”, amelyek David Hume kora óta történtek? Tételezzük fel, hogy képesek voltunk visszautazni az időben, és mesélni neki a mai világról. Hogyan próbálnánk elmagyarázni például, hogy egy hamburgi üzletember beszélhet valakivel, aki Tokióban van, tőle több ezer kilométerre anélkül, hogy felemelné a hangját; hogy egy spanyolországi futballmeccs az egész földön élőben látható; hogy szerkezetek, amelyek sokkal nagyobak, mint Hume idejében a tengeri hajók, képesek felemelkedni a föld felszínéről és néhány óra alatt csaknem 500 embert szállítanak a levegőn át több ezer kilométerre. El tudod képzelni a válaszát? ’Lehetetlen! Ilyen csodálatos események napjainkban soha nem történnek!’

Mégis a mi napjainkban történnek ilyen ’csodálatos dolgok’. Miért? Mert az ember olyan tudományos elvek segítségével, amelyekről Hume-nak fogalma sem volt, megtanult telefont, televíziót és repülőgépet építeni. Olyan nehéz akkor elhinni, hogy bizonyos esetekben a múltban Istennek lehettek, általunk még nem ismert módon végrehajtott dolgai, amelyek számunkra természetfölöttiek?

Kedves Kérdésfelvető!

Valószínű nem csak te gondolod így, sajnos. Erről nagyrészt maga az egyház tehet, aki homlokegyenest mást gyakorol, mint ami a Bibliában van. Noé bárkája nem lehetetlen, arányai megegyeznek az USA legstabilabb hadihajójának az arányaival (ez alapján csinálták), teljesen reális maga a történet is, tudományos szempontból is védhető (lásd kezdetek.hu honlap). Isten örökkévalósága felfoghatatlan az emberi elme számára, mint maga az örökkévalóság és az Isten külön-külön is. Nemre azoknak az élőlényeknek van szüksége, akik nemi úton szaporodnak, Istenről ez nem mondható el. A női szerep soha nem volt lenézett a Bibliában, mindig tisztelettel és szeretettel van övezve.

A Biblia természetesen nem mesekönyv, a benne leírtakról sorra bebizonyosodik a XX-XXI. századi régészeti feltárásoknak köszönhetően, hogy minden tekintetben pontosak. Jómagam hasonló témában írtam a szakdolgozatomat, egy olyan történetet elemeztem, amelyről sokáig azt állították, hogy a képzelet szüleménye (Dániel könyve 5. fejezete) ma már tudjuk, hogy történelmileg abszolút pontos és hiteles. Ha érdekel olvasd el, fent van a neten az alább leírt honlap e-könyv menüpontjában az utolsó...

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]