Mindenható-e Isten?

Gondolod, hogy a fizika máshol nem érvényes?

Az Édenben talán súlytalanul repkedtek Ádámék?

A gravitáció és a hiánya is érvényes minden körülmények között.

Egyébként értem mire gondolsz, az alkalmazott tudományok elévülhetnek, ilyen mondjuk a Dos programozása.

A komputeres idők hajnalán, kezdetben vala a DOS, amit hatékonyan tudtam programozni, de mára már a windowsok még csak dos-os emulációt sem tartalmaznak.

A szakembereknek azért bizonyos szinten jó ha vannak ismereteik róla, akár kultúrtörténeti érdekességként, akárcsak a középkori földművelésről, vagy a korai fémöntésről, megmunkálásról.

Ezek csupán eljárások, amik elveszthetik aktualitásukat, de a tudomány alapdeffiníciói mindig érvényesek maradnak.

Elmerenghetsz, vajon a menyországban van e gravitáció, de én ezt tartom feleslegesnek, nem létező, kitalált elméleteken agyalni, amik semmi módon nem körüljárhatók, nem bizonyíthatók. A menyország léte is puszta állítás, akár csak Isten, a mindenhatóságával.

A bibliai sztorihoz meg csupán annyit, hogy szerinted mit tudhatott Ádám, ha a tudás a gyümölcsben volt? Ugyan mit tanított nekik Isten, ha még csak azt sem tudták, mi a jó, mi a rossz?

Értelmetlen ez az egész és szomorú, hogy értelmes emberek szó nélkül meg tudják emészteni.

Meglepő!

Jó példa a dos-os, de mi lenne ha még egy kicsit ugranánk az időben. Mondjuk a kőhegy pattintást is értelmes dolognak tartanád megtanulni a mai világban? Hisz egyáltalán nincs rá szükség. Ezek a dolgok amiket itt megtanulunk, csak egy ideig szolgálnak ki minket. Mondjuk a jövőben mikor már űrhajókkal járjuk be a ű

világűrt, akkor is fontos dolognak tartod majd a gőzgépet, vagy mondjuk a dos-t? Esetleg egy 3110-es nokia telefon legyártását. Az infó amiket most megkapunk, csakis bizonyos ideig életképesek. Ha tudnál is ma kőhegyet pattintani, mire mennél vele? Elavult dolog. Éppen ezért mondom, hogy az a tudás amit a tudás fájának gyümölcsével szerzett meg az ember, nemhogy megkönnyítette az életét, hanem megnehezítette.

Vonatkoztassunk el egy kicsit: Átkerülsz egy másik világba, dimenzióba ahol elképzelhetetlenül másabb az élet, nincs gravitáció, vagy fény, mégis tudod hol a másik, mert van olyan érzékszerved stb. Az ott megszerzett tudás vajon hasznos lenne a földön? Igencsak kétlem. Erre próbálok meg rávilágítani.

Különbséget kell tenni alkalmazott tudomány és az alaptudományok között.

Az, hogy már nem kőbaltát pattingatunk, még nem ok arra, hogy kétségbe lehessen vonni az evolúciót, vagy a gravitációt. Nem összességében nézed ezt az egészet, csak a felületét.

Valóban nem értjük egymást.

Az meglehet, az őserdőben nem működőképes a fizikus, de attól még igaz marad, hogy E=m*c2.

Nincs olyan körülmény, ami az alapdeffiníciókat lehetetlenné teszi.

Illetve előfoedulhat extrém eset, amikor más hatások dominálnak, pl: egy fekete lyuk belsejében, de ez is hozzátartozik a gravitációhoz, mindez akkor is érvényes, ha a fizikus éhen hal a dzsungelban, mert tudománya kevés az életben maradásához. Az alkalmazott eljárásokat kevered az alaptudományokkal. Önkényesen kiragadsz egyes eseteket, pl. a víz felforr 100 C fokon, de kisebb nyomás esetén hamarabb megtörténik. Ilyen példákat állítasz, pedig ezek egy összefüggő alapon nyugszanak.

Nem jók a példáid.

Szia Scavenger!

Itt igazából arról vitatkoztunk, csak még nem lett kimondva, hogy az emberi (materialista) tudás feleslegessé válhat egy másik dimenzióban (?) amelyen valószínűleg a menyország értendő.

Hát, igen, ha lenne ilyesmi, akkor az abban élő, elismerem, másként élhetne, akár egy komputerjáték következő szintjén, ahol az előző szint semmire sem kötelez.

A valóság ellenben mindennek ellene szól, menyország a képzelet birodalmában van és ha életünk végetér, nincs tovább, befejeztük.

Game Over!

Elképzelni persze el lehet, milyen lenne egy másvilág, milyen fizikai törvények uralkodhatnak ott, de felesleges ilyesmire pocsékolni az időt, helyette a valóság megismerését javaslom, az mindenképpen indokolt.

A vitapartnerem részben megértem, ha ilyesmiben hisz, logikus, hogy szeretne hátteret is hozzá. Magam is műveltem hasonlót, amikor a gyermekem abban a korban volt, hogy igényelte az esti meséket, egy idő múlva saját meséket gondoltam ki neki, amelyek egyre jobbak lettek, mert napközben is törtem a fejem és szidás, vagy büntetés helyett tanulságos történetekkel (akárcsak a Biblia) motiváltam. Némelyik sorozatom egészen jóra sikeredett, bár a Harry Potter színvonalától messze elmaradt, amely hasonló okokból született, ha jól tudom.

Az emberi fantázia végtelen...