Miért gondolja minden vallás azt, hogy Isten nem csak mindenható és mindenttudó, hanem egyszerre jóindulatú is, vagyis "irgalmas"?

Kedves Helmet!

A minden vallás alatt a Kereszténység irányzatait érted? Vagy az öt nagy világvallást, melyeknek a Kerszténység csupán az egyike?

Üdv

Nono. A buddhizmusban semmiféle isten nincs, még személytelen és idézőjeles sem. Buddha ugyan nem jelentette ki kereken, hogy istenek nem léteznek, de azt viszont megmondta, hogy a bennük való bárminemű hit csak akadályozza az embert, és hogy éppúgy nem szabad ragaszkodni hozzájuk sem, ahogyan semmi máshoz sem.

Ezzel szemben a hinduizmusban igen sok istent tisztelnek.

Kedves Helmet!

Íme a buddhista nézőpont Istenről. A buddhista szentiratból a Tipitakából (három kosár).

A Tipitaka három részre oszlik Vinaja-pitaka (fegyelmi rendszabályok) Szutta-pitaka (Buddha tanítóbeszédeinek és példázatainak gyűjteménye) Abhidhama-pitaka (pszicho-filozófiai értekezések a tudatosztályokról, a Dharma (Tan) sűrített kifejtése.

Istenre vonatkozó álláspontját Buddha a Szutta-pitaka legelső szuttájában ismerteti. Ez a szutta 62-féle nézetet sorol fel, amelyektől a buddhista gyakorlónak saját útján tartózkodnia kell. Az Istenre vonatkozó rész:

Brahmadzsala-Szutta (A nézetek mindent felölelő hálója)

2. A részleges örökkévalóság tanai

(ekaccasassatavāda), 5-8. Nézetek

38. „Vannak, bhikkhuk, remeték és brahminok, akik bizonyos dolgok vonatkozásában örökkévalóság-hívők, más dolgok vonatkozásában nem örökkévalóság-hívők, és akik négyféle alapon azt hirdetik, hogy az én és a világ részben örökkévaló, részben nem örökkévaló. És vajon minek tulajdoníthatóan, mire való hivatkozással hirdetik e tiszteletreméltó remeték és brahminok a nézeteiket?

39. Eljön az idő, bhikkhuk, amikor egy hosszú időszak eltelte után ez a világ összehúzódik [felbomlik]. Amíg a világ összehúzódik, a lények legnagyobb része az Ābhassara Brahma-világban7 születik újjá. Ott időznek, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagukban világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így maradnak egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.

40. Azonban előbb-utóbb, egy hosszú időszak eltelte után eljön az idő, bhikkhuk, amikor ez a világ elkezd ismét kiterjedni. Miközben a világ tágul, megjelenik Brahmā üres palotája. Ekkor egy bizonyos lény élettartama kimerülése, vagy érdemei kimerülése folytán elmúlik az Ābhassara síkról, és a Brahmā üres palotájában létesül újjá. Ott időzik, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagában világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így marad egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.

41. Ezután, mivel már olyan hosszú ideig tartózkodott ott egyedül, kielégületlenség és izgatottság alakul ki benne, [és eképpen sóvárog]: 'Ó, bárcsak más lények is lennének ezen a helyen!' Abban a pillanatban, élettartamuk, vagy érdemeik kimerülése folytán bizonyos más lények is elmúlnak az Ābhassara síkról, és a Brahmā üres palotájában, az ő társaságában létesülnek újra. Ott időznek, tudatból létrehozottan, elragadtatottsággal táplálkozva, önmagukban világítóan, a levegőn át mozogva, dicsőségben lakozva. És így maradnak egy nagyon-nagyon hosszú időszakon keresztül.

42. Erre föl az a lény, aki elsőként létesült ott újra, így gondolkodik magában: 'Én vagyok Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható, Atyja mindazoknak, akik vannak és lesznek. Ezeket a lényeket pedig én teremtettem. Milyen alapon? Mert először én óhajtottam: „Ó, bárcsak más lények is lennének ezen a helyen!” És miután e döntést meghoztam, e lények most íme, megjelentek.'

A lények pedig, akik őutána létesültek ott újjá, a következőképpen gondolkodnak: 'Ez kell, hogy legyen Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható, Atyja mindazoknak, akik vannak és lesznek. Minket pedig ő teremtett. Mi ennek az alapja? Mert látjuk, hogy ő volt itt előbb, és mi őutána jelentünk meg itt.'

43. Persze, bhikkhuk, az a lény, aki először létesült ott újra, hosszabb élettel, nagyobb szépséggel és nagyobb hatalommal rendelkezik, mint azok a lények, akik őutána létesültek ott.

44. Ezután, bhikkhuk, az történik, hogy egy bizonyos lény elmúlik arról a síkról, és újraszületik ebben a világban. Miután megjelent ebben a világban, a családi tűzhely mellől az otthontalanságba távozik. Amikor pedig visszavonult, igyekezete, odaadása, szorgalma és megfelelő elmélkedése révén a szellemi összpontosítás olyan fokára jut el, hogy az ilyen módon összpontosított tudata segítségével képessé válik a közvetlenül megelőző életének felidézésére, anélkül azonban, hogy ennél korábbra vissza tudna emlékezni. Azután így szól: 'Minket ő, Brahmā, a nagy Brahmā, a Győzedelmes, a Legyőzhetetlen, a Mindent Látó, a Hatalom Letéteményese, az Úr, az Alkotó és Teremtő, a Legfőbb Lény, az Elrendelő, a Mindenható teremtett, aki Atyja mindazoknak, amik vannak és lesznek. Ő állandó, szilárd, örökkévaló, nincs kitéve változásnak, s ugyanaz marad, mint maga az örökkévalóság. Mi azonban, akik őáltala lettünk teremtve és jelentünk meg ebben a világban – mi mulandók, változékonyak, rövid életűek vagyunk, s pusztulásra vagyunk ítélve.'

Ez, bhikkhuk, az első eset."

Természetesen buddhista szempontból, az Istennek nincs valódi hatása a világra és az emberekre, csak ezt képzeli, ahogyan az emberek is. Ez szokatlannak tűnhet de a vallások nagyon színesek a világon mindenhol. A kínai univerzalizmus (Konfucianizmus - Taoizmus ) szintén nem sokat törődik Istennel, eleve személytelennek képzeli el.

Üdv.

Azért mert a mindent tudás nem agykapacitást információhalmazt jelent, hanem bölcsességet. Az igazi bölcsesség pedig szükségszerűen jó. Azért, mert a teremtő nem azért teremt egy világot, hogy azt utána elpusztítsa. Azért, mert Isten maga a szeretet, és a szeretet szükségszerűen jó. Azért, mert rengeteg embernek volt személyes megtapasztalása Istennel, és a megtapasztalás arra vezette őket el, hogy Isten jó.

És itt jön a csavar. Isten tényleg nem sokat avatkozik be, a szabad akarat miatt. Tehát az az istenkép, amit sok keresztény hordoz magában, szerintem inkább mennyei mikulásként ábrázolja az Atyát, semmit teremtő Istenként. De nem az én tisztem ezt megítélni. Én csak annyit tudok, hogy Isten jó, és hogy még az engem ért károk és szenvedések nem a gondviselés hiányából erednek, hanem azért vannak, hogy tanuljak belőlük, megtapasztaljak, megértsek, és tovább lépjek. A hit nem statikus. Jézus egy út amin járni kell.

Freya