Volt olyan (hitvilág, vallás, szekta stb) aminek tagja voltál és kiábrándultál belőle? Miért? Mit tapasztaltál?

Igen, az életből. Az úgy történt, hogy felkeltem az ágyból és kimentem az emberek közé.

Én korábban kereszténynek vallottam magam, de én nem úgy fogalmaznám, hogy kiábrándultam, hanem inkább jobban megértettem a világ működését és ma már úgy tekintek a vallásokra, mint a megvilágosodás felé vezető lépcsőfokra. Nem gondolom, hogy itt meg kellene állni, én tovább léptem. Tévedés elkerülése végett nem lettem ateista, hiszem, hogy van egy felsőbb rendű lény aki minket megteremtett, de nem hinném, hogy olyannyira földhöz ragadt mint azt sokan állítják róla. Pl én kétlem, hogy 70 év után akárkiről is el lehet dönteni, hogy milyen ember és utánna az örökkévalőságig szenved majd a bűneiért, vagy tejben vajban lubickol. Hol itt a logika? Szerintetek ez igazságos? Mindegy ne is menjünk bele, legyen annyi elég, hogy én a teremtőt többre tartom mint egy emberi tulajdonságokkal felruházott szellemlényt.

Az én esetemben nem igazán kiábrándultságról volt szó. Nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kisgyerek rájön, hogy nem létezik a mikulás, sem a húsvéti nyuszi, se a fogtöndér. Kell hozzá érettség, tanulás, racionális gondolkodás, és persze erő ahhoz, hogy az emer eltudja fogani az igazságot. Nekem személyszerint felszabadúlt érzés a hit nélküli élet. Boldogabbnak érzem így magam, mert tudom hogy nincs globális következménye a tetteimnek, nem cipelek magammal semmit, és nem kell számot adnom halálom után senkinek.

Hatéves koromig bigottul vallásos nagyszüleim neveltek, és természetesen mindent megtettek, hogy a katolikus vallás felé tereljék első lépteimet. Lelkem mélyén azonban mindig is kétkedve fogadtam tanításaikat, és amikor később a falu plébánosa a századik kérdésemre is csak valami általános "istent hinni kell, fiam, nem megérteni" típusú választ tudott adni, végképp összezavarodtam. Talán ez vezetett oda, hogy ma meggyőződéses ateista vagyok.

Köszönöm, Vidiripi, de az elmúlt fél évszázad alatt volt alkalmam megtanulni, ha valamire választ akarok kapni, azt semmi esetre se a vallás homályában keressem.

Régen azt hittem keresztény vagyok, egy olyan gyülekezetbe jártam amely személyválogatásban, pénz szeretetben és az az emberek kihasználásában megelőzte a világot.Életek mentek tönkre azáltal, hogy egymás ellen lettek lényegében uszítva családtagok, házastársak. Bárki aki nem értett egyet az elveikkel, azt megbélyegezték és a gonosztól származónak titulálták. Egy évig bírtam. Először azt hittem az emberekkel van gond, majd megfognak változni. Majd húsz év kellett ahhoz hogy megértsem, nem az emberekkel van gond, hanem a hirdetett Istenükkel. Ha valaki személyválogató, igazságtalan, a saját szavait be nem tartó Istent hirdet, akkor ő maga is olyanná válik. Tanultam belőle s úgy gondolom másnak is meg kellene néznie, milyen természete van annak az Istennek, akiben hisz. Mindnyájan csak egyszer élünk, a döntés a mi kezünkben van. Ha a teljes írás Istentől ihletett, amiben én hiszek, akkor ne emberek mondják meg nekem, hogy hová fogok kerülni. Ha én komolyan veszem a Bibliát, akkor azt nekem tudnom kell. Nem emberekre, vagy szektákra kell hallgatni, hanem Isten igéjére, és ennyi.

a vallás a szegényemberek kábítószere