Kedves keresztény hívők! Mit gondoltok erről az idézetről: "A kísértéstől csak egy módon szabadulhatunk meg, ha megadjuk magunkat neki. Ha ellenállunk, a lelkünk bele betegszik a vágyakozásba. "?

Ha bennem erős a kísértés, hogy képen töröljem egy bézbóz ütővel a vizsgáztató tanárt, akkor engedjek neki és jobb lesz?

Nem vagyok vallásos, de nem ez az első "bölcsesség", ami úgy hülyeség, ahogy van.

Én is csatlakozom az előttem szólókhoz.

Egyébként is attól tartóztatja meg magát a keresztény ami erkölcstelen és rossz hatással van másokra, és Ön magára is.

Ha valaki belebetegszik hogy nem tehet rosszat, az már eleve beteg.

Ha meglátsz az üzletben valamit, amit nagyon szeretnél, belebetegszik a lelked, ha nem lopod el?

Vagy ha legszívesebben megölnéd a főnöködet, akkor is belebetegszel, ha nem ölöd meg?

Azért értelmes lény az ember, hogy tudjon uralkodni a vágyain, a kísértéseken.

Ebbe még nem betegedet bele senki.

apró cseprő vágyak...

ezeket annak tartod?

Ha valakit szeretek, azt nem csalom meg, mert akkor a szeretetem nem valódi, és enged a tökéletlen kísértésnek.

egyébként is felvázoltam, hogy nem kis dolog, és sajnos egy kereszténynél is előfordulhat, de ezt nagyon korrigálnia kell, hogy meglegyen bocsátva.

Egyébként pedig ha megadod magad a bűnnek és van lelkiismereted, akkor meg abba fogsz inkább bele betegedni, hogy két hozzátartozódnak okozol fájdalmat.

A társadnak, és az életadódnak.

Bocsi az elejét rosszul írtam.

Tudjuk, hogy nem apró cseprő vágyak

Ezt a Teremtő is tudja.