Ez most komoly, hogy az embereknek azért kell szenvedni, mert egyszer egy angyal beképzelt lett?

Sándor! :D

Ne írj többet mert a hívőket lepontozzák... :D

"Légy reszketésem öröme,

mint lombjai a fának:

adj nevet, gyönyörű nevet,

párnát a pusztulásnak."

:-) üdv, tírusz királya hogyan lehetett ott édenben? hiszen ott csak ádám, éva, és sátán volt ott fizikailag, nem? „Embernek fia! Kezdj gyászdalba Tírusz királya felett, ezt mondva neki: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova:

,Te pecsételed meg a mintaképet, telve vagy bölcsességgel, szépséged tökéletes. 13 Édenben, Isten kertjében voltál. Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis; krizolit, ónix és jade; zafír, türkiz és smaragd; aranyból voltak kidolgozva foglalataid és mélyedéseid tebenned. Megteremtésed napján készültek el. 14 Te vagy a felkent, oltalmazó kerub, én jelöltelek ki. Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek között jártál. 15 Feddhetetlen voltál útjaidban megteremtésed napjától fogva, mígnem igazságtalanság találtatott benned. béke

"Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis; krizolit, ónix és jade; zafír, türkiz és smaragd; aranyból voltak kidolgozva foglalataid és mélyedéseid tebenned. Megteremtésed napján készültek el."

Édesen nézhetett ki!

És ezt hogyan hozod össze?

"16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél;"

Ha elolvasod az előző fejezeteket Tírusz királyáról, akkor olvashatsz kereskedéséről. Sátán nem kereskedett.

A fejezet arról szól, hogy Isten felemelte a királyt, mint egy ékkövekkel kirakott drága kincset, egy világot oltalmazó küldött volt Isten részéről, mindent, gazdagságot, kincseket, bőséget Isten neki adott. Viszont a király felfuvalkodott, és Isten megprófétáltatta Ezékiellel, hogy a mélybe fogja ezért vettetni.

Egyértelmű a fejezetből, hogy nem egy szellemi teremtményről szól a prófécia. Egyfelől Isten nem küld prófétát, hogy üzenjen a sátánnak, a prófécia emberről szól, lásd a 9-es sort, és hosszan ecsetelve volt az előző fejezetekben, hogy a király bőséges kereskedelmet folytatott, ami a gazdagságához, és ezáltal a felfuvalkodásához vezetett.

Nem lehet egyszerű érzés, hogy a bálványozott őrtorony bármely szava is tévedés lehet, és megértem, hogy erőn felül, sajnos hazugságok dédelgetésével próbáljátok védeni, de attól, hogy hangosan és sokszor kántáltok egy hazugságot, attól még nem lesz igaz. Sajnos ebben a részben nagyon elmarad a szövegkörnyezet vizsgálata a részetekről, és csupán kiemeltek egy sort, vagy egy fél mondatot, és arra alapozzátok a tanításotokat, de ez itt ebben a formában nagyon feltűnő, és világos, hogy hamis tanítás!

Ajánlom tucatszor elolvasni a 26,27,28-as fejezeteket, össze fog ez állni, csak nem a dogmákat kell szajkózni.

Tisztázzuk

Szóval azért szopunk, mert 4000 éve egy nőt (a férfit semmiképp, a teremtés koronája tévedhetetlen) rávett egy kígyó (egy egyértelmű metafora a kor nomád babonáira, a kígyótól jobban féltek, mint az oroszlántól, mert az legalább látványosan ölte a jószágot, a kígyó suttyomban), hogy az ura (egy despotikus zsarnok, akárcsak a kor uralkodói) utasításával menjen szembe és egyen egy almát (a jólét szimbólumát a sivatagi népek szemében), aztán vigye bele a rosszba a férfit (lásd a nők iránti vágy korrumpálja férfit, ismét egy mintapélda a kor nőgyűlöletére), minek az eredménye a kertből (azaz oázisból, ami szintén a jó élet szimbóluma a sivatagiak szerint) való kiűzetés lett?

Ez mennyivel hihetőbb annál, hogy a vérünkben apró amőbák úsznak és azok által tudunk kapcsolatba lépni az Erővel?

A sátán meg nem kereskedett, nem volt ember, és nem volt mindenféle drágakővel körbe díszítve. Nem üzent ember által Isten a sátánnak, stb. Beleestél ugyan abba a hibába, amibe a Tanúk is. Prófétai beszédet veszel szóról szóra, és nem tekintesz a körülményekre és a szövegkörnyezetre.

Tehát szerinted nem Tírusz királya, attól függetlenül, hogy kifejezetten írva van, hoyg kinek lett címezve a prófétálás, és a szövegből kitűnik, hogy nem is a sátán a címzett. Akkor kiről is van itt szó?

"Csak a bibi ezzel az, hogy az a rész Tírusz királyának szól."

-->Semmilyen bibi nincs itt... Ezékiel könyve prófétai könyv, a Tírusz királyáról szóló rész egy kettős prófécia, ami a Szentírásban igen gyakori. A szöveg eredetileg valóan Tírusz királyáról szól, de rajtakeresztül felvázol egy másik eseményt is, Sátán bukását. Ugyanis több kijelentés, pl az, hogy "Valál felkent oltalmazó Kérub;" - nem alkalmazható Tírusz királyára, hiszen ő egy ember volt, nem pedig Kérub... Hasonló történik itt, mint a 22. zsoltár esetében. Ott a szöveg eredetileg Dávidról szól, de a költemény bizonyos szakaszai Jézus Krisztus életében teljesedtek be a kereszthalálakor, ezért az Újszövetség a 22. zsoltárt messiási próféciaként értelmezi (Zsolt 22,19 vö. Ján 19,23-24). Ahogy tehát Dávid szenvedései előképei voltak a Messiás szenvedéseinek, úgy a Tíruszról szóló leírás bepillantást enged Sátán bukásába.