Vallások nélkül is hasonló világképed lenne?

Az emberi természet spontán kitermeli a maga a vallását egyetlen generáció alatt is. Valószínűleg inkább babona lenne, mint vallás, mert a vallás kialakulásához több idő, és több tényező együttállása szükséges. De néhány generáció alatt kialakulna egy vallás.

Azt gondolom, hogy a vallásokat nem lehet csak úgy eltörölni. A vallásos gondolkodás egy olyan lépcsőfok, amit nem lehet átugrani. Ahhoz, hogy ma valaki magabiztosan megtagadja a vallásos nézeteket, elkerülhetetlen volt az, hogy az emberiség végigjárja ezt az utat, hogy összegyűljön tapasztalat, tudomány és bölcselet a vallásos nézetekkel, gondolkodással, hozzáállással kapcsolatban, és az ennek megfelelő kritika is. Így lehet ma dönteni, így lehet ma azt mondani, hogy ebbe meg abba a csapdába már még egyszer nem futunk bele, xy nézetnek már nem lehet többé létjogosultsága.

Nem azt mondom, hogy ez az útkeresés a valláson keresztül minden egyénre vonatkozik. Természetesen lehet valaki ateista anélkül is, hogy valaha tanulmányozta volna a vallásokat, vagy maradhat vallásos akkor is, ha már rajta kívül senki nem marad az. Ez csak az emberiség tudásfelhalmozó tevékenységére vonatkozik. Ha vallásokról, a vallástörténetről elzárnál minden tudást, tapasztalatot, amit az emberiség felhalmozott, megint kezdhetnénk kutatni elölről, hogy tényleg istenek szórják-e a villámokat, lehet-e egy magát mágusnak kiadó fazonnak csodás ereje, és hasonlók.

Most nem a magánvéleményemet írom, hanem azt, amit a katolikus egyház erről a kérdésről tanít.

Az ember a teremtett világot vizsgálva eljuthat addig a megállapításig, hogy a Teremtő létezik. Sőt, ha következetes ebben a vizsgálódásban, akkor más következtetésre nem is juthat.

De a hitigazságokat a maguk részletességében emberi spekulációval nem következtethetjük ki, ezek megismerése csak az isteni kinyilatkoztatásból lehetséges.

És most jöjjön a tudományos szemszög, szintén nem magánvélemény, hanem többek között a WHO hivatalos állásfoglalása is:

Az ember biológiai, pszichológiai, szociális és SPIRITUÁLIS lény. Az embereknek pusztán emberi mivoltukból fakadóan vannak spirituális igényei és vannak spirituális képességei. Tehát alapvetően nem az a furcsa, ha az emberek tömegei vallásosak (jobbik esetben) vagy valamilyen valláspótlékkal élnek (kevésbé szerencsés esetben) hanem az, hogy az emberek tömegei a spiritualitástól elszakadtak.

szia

Isten nem hozott létre vallásokat.

Az embert úgy teremtette meg hogy az Ő erkölcsi mértékeinek irányitása nélkül nem tudja magát vezetni

Az embernek van agya és tud gondolkodni, és előbb vagy utóbb rá fog jönni, mert kérdései lesznek az élettel kapcsolatban is...

s ha azt tudja eg ember, hogy neki dolgoznia kell azért hogy az életét fenntartsa mert magától semmi nem jön létre, akkor arra is rájön hogy Ő sem jött létre magától, mivel Őt is létre hozták...

Valószínű, az ember természeténél fogva ilyen. Főleg hogy a tudásunk korántsem teljes, van még rengeteg kitöltetlen rész amit addig is a hit/vallás foglal el. Az információ növekedéssel pedig a vallás is lépést tart mindig, minimális lemaradással. Úgy vélem mindig lesz mit betölteni a rések "istenével".

# 4

Jól mondod Isten nem hozott létre vallásokat de az ember igen, szükségszerűen. Így neked is van valamilyen hited/vallásod valamiben amit Istennek vagy bármi másnak nevezel.

Én majdnem megfelelek a kritériumnak, mert gyermekkoromban körülöttem mindenki ateista volt. Azt ne képzeljétek, hogy ilyen körülmények között valami propaganda folyt a vallás ellen, egyszerűen soha nem esett róla szó.

Természetesen templomot láttam, meg volt esetleg Jézuska is a karácsonyfán, de ez besorolódott a Mikulás, meg a húsvéti nyuszi közé azonnal. Iskoláskoromban voltam templomban és megcsodáltam az építészeti elemeket, a színes ablakokat, meg a szobrokat és a többit, lényegében én annak a tudatában voltam, hogy a vallás egy letűnt világhoz tartozik és amikor később találkoztam vallásosakkal, akkor fölöttébb meglepődtem, hogy ilyen is van még.

Azóta olvasgattam a Bibliát és amennyire lehetséges, megpróbáltam ezt a kérdést pártatlanul megítélni, illetve volt olyan időszak, anyám halálakor, meg még máskor is, amikor inkább az állt fenn, hogy hinni akartam, de ez egyszerűen nem ment.

A mindennapi életben azt már megtanultam, hogy esetleg ami első hallásra igaznak tűnhet, az lehet hazugság, mert vannak tehetséges hazudozók, és akadhat olyan hihetetlen dolog, ami mégis igaz, de a vallás elemei túlmennek ezen a határon, másrészt talán racionalitásra törekedő nevelésem kapcsán a hit, kvázi mint érzelem nekem azt súgja, hogy túlságosan nagy a tévedés lehetősége és azt hiszem, soha nem lennék képes rá. Hogy a tévedés bizonyos, az abban mutatkozik meg, hogy számtalan egymást kizáró hit, vallás, felekezeti tanítás létezik, mert ezek így, vagy úgy bizony egymást meghazudtolják, hiszen vagy Zeusz, vagy Allah, vagy Jehova az igaz, illetve most vagy van szentháromság, vagy nincs, vagyis az egyik biztosan téved, de ugye mivel ateista vagyok, így azt gondolom, amit lényegében majdnem minden vallásos is a másfajta vallásokról, hogy mindannyian tévednek. Az igaz, hogy az istenhívő csak azért nem fogadja el a többi vallást, mert a saját istenét teszi a helyükre, én nem teszek ilyet, szerintem teljes képzelődés az egész, nincs semmiféle felsőbb hatalom, az ember teremti az isteneket, nem csak az ókori görög, vagy római mitológiai alakokat, hanem Jehovát, Jézust is, akik egyébként semmiben sem különböznek tőlük és maguk is az ókor termékei, csak kissé rádolgoztak a további korokban, mindig a kornak megfelelően aktualizálva a lényüket, amire manapság is van példa, például a pápa esetében.

Ha a kedves kérdező úgy gondolja, hogy az ateizmus egy oldalon állás, akkor téved, mert az én számomra nem létezik ez a probléma, én soha nem fogok vallásossal szemtől szembe vitatkozni. Egyszerűen nem érdekel ez az egész annyira. Ha úgy tetszik, nem állok szemben a vallással

Nekem ez egy kategória a Star Warssal, a Harry Potterral és ezekhez hasonló képzeletbeli világokkal, bár természetesen, mivel fantáziám azonban van és humorérzékem is, képes vagyok azokat is elemezve vitába szállni, hogy Dumbledore hatalma mekkora és Voldemorté vetekszik e vele, vagy a jedi erő mivoltáról is szívesen kifejtem a leszűrt nézetem, ha úgy adódik, de minden pillanatban tudom, hogy az egész fikció, vagyis tulajdonképpen a vallás elemeit is így kezelem. Ezek nem olyan erős impulzusok, hogy bármiféle alternatívái lehetnének a valóságnak.

Egyszerűen nem megy másképpen, mert semmi közük a valósághoz és sajnálkozva veszem észre, hogy sokan annyira belebonyolódnak, szinte beleőrülnek, hogy valóságosnak fogják fel a képzelet termékét.

Ugyan, mondd meg, mi a különbség a sámánista primitív törzsi istenszemlélet, a görög, vagy a babiloni, vagy a zsidó esetleg a keleti vallások között? A kereszténység is erre a kaptafára van húzva, csak kissé másképpen.

"Tehát szerinted egy idő után mikor már elegendő információt halmoztunk fel, az magával vonja a vallásos emberek számának elkerülhetetlen csökkenését?"

Elméletben igen, illetve, hogyha ezt a felhalmozott tudást egyoldalúan tekintjük és azt mondjuk, csak mert ismerjük az elektromos áramot és annak működését, ezért biztos, hogy nincs Isten.

Ezek ilyen dilettáns kijelentések.

A tudásunk nem csak matematikai és fizikai, kémiai oldalról növekszik, hanem bizony spirituális úton is. Így például rengeteg információnk van a régi vallásokról, hiedelmekről, és kulturális szertartásokról. A régészet révén betekintés nyerhetünk olyan ősi civilizációk életébe és szertartásaiba is, amelyek már eléggé régen eltűntek.

És bizony ezekben az adatokban vannak igen megdöbbentő tényadatok. Így például a Hopi indiánokról elmondják, hogy az 1970-es években, amikor amerikai felfedezők ellátogattak hozzájuk, hogy őstörténetüket lejegyezzék, akkor a Hopi indiánok elmondták, hogy ők az Orion csillagképből érkeztek. Onnan származnak őseik. Ezt nem hitték el a kutatók, valamiféle legendának tartották, többek között azért elmesélték, hogy ott hány csillag van, hány bolygó, azok milyen méretűek és hogyan keringenek a napjuk körül. Csak a huble űrteleszkóp tudta visszaigazolni azt, hogy ezek az indián törzsek amelyek "primitívek", megdöbbentő pontossággal írták le az orion öv azon csillagának tulajdonságait, ahonnan származtatják magukat.

Oké, ezt ma urbanlegend szinten kezelik, mert ugye ez nem lett "hitelesítve". Rendben, fogadjuk el. Ennek ellenére világszerte, szinte minden hitrendszer mesél olyan lényekről, amelyek az égből érkeztek és tudást adtak az embernek. A repülő szerkezetek sematikus ábráit is megörökítették legtöbb helyen.

Persze ezt olyan szinten tárgyalta a vallás történelem és maga a történelem kutatás is, hogy ezek csak "véletlenek".

Ám a második világháború során a Japán szigeteknél nagyon sok olyan apró sziget van, amely teljesen elszigetelt egymástól. Ezeket a szigeteket az amerikaiak bázispontokként alkalmazták és a legtöbbre ellátmányt és felszerelést helyeztek el, főleg repülőkkel közelítették meg a szigeteket. A szigeten élő "ősközösségek", pedig összebarátkozva az "égből érkezett lényekkel", segítettek a repülő leszálló pályájának a megépítésében. Amikor aztán véget ért a világháború, az amerikaiak összepakoltak és elmentek.

Évtizedekkel később, amikor amerikai kutatók visszatértek a szigetre, akkor ajándékokkal fogadták őket, és úgy tekintettek rájuk, mintha az Istenek tértek volna vissza. A repülőgépek sematikusan, fákból, ágakból és falevelekből összeállított makettje is ott állt egy stilisztikus leszállópálya mellett. A leszálló pálya pedig egy szertartásos, vallási hellyé vált, szent területként tekintettek rá.

Elmondták, hogy amikor az "égi emberek" elmentek, ők ezt úgy élték meg, hogy valami rosszat tehettek, ezért az teremtő megharagudott, és hazahívta az égi embereket (küldötteit). Felültek a nagy madárra, és elrepültek a napba. Azóta is imádkoznak és ajándékokat áldoznak, abban a reményben, hogy egy nap visszatérnek a teremtő égi küldöttei. És lám, imáikat meghallgatta a teremtő.

---

Nos ez nem csak azért érdekes, mert igazából az orrunk előtt alakult ki egy "hiedelem", hanem azért is, mert ennek a hiedelemnek nagyon sok valós alapja volt. Ilyet magától egy szigeten élő kis csoport nem tud kitalálni. Így aztán sokkalta komolyabban kell vennünk azt, hogyha egy vallás vagy hitvilág szellemekről, más világokról, furcsa lényekről, angyalokról mesélnek. Egyáltalán nem zárható ki a valóságalapjuk.

---

Én úgy gondolom, hogy elsősorban az előítéleteinket kellene rendbe rakni. A régi emberek nem voltak buták, csak más volt az ismeretük. Ahogy ez a kis szigeten élő közösség sem volt buta, csak más az ismeretük. Ez a kis közösség nem ismerte a fémművességet, így nyilván annyit fogott fel amennyi az ismerete volt. De, ha mondjuk egy olyan ősi közösséggel találkoztak volna, amelyik már ismeri a fémművességet, akkor valószínűleg igyekszik azt fémből elkészíteni, mert érti, hogy nem egy madárról van szó, hanem egy szerkezetről (égi szekér lesz már ekkor például).

[link]

---

Anonymus

Engem gyerekkorom óta taszított az amit láttam a képes Bibliában. Olyan ijesztőnek tartottan. Pláne azokat a képeket, amik voltak benne. Szóval nem igazán tetszett az egész, sőt taszított, hogy ilyen bunkó paraszt gyerekek akik jártak hittanra sokkal aljasabb módon viselkedtek mint én. Szóval mondhatni ateista voltam, és láttam egy-két filmet a reinkarnációról. (ilyen családi & fantasy film volt, nem komoly) de nagyon tetszett, hogy nincs vége a halállal az életnek és nincs olyan aki bánt minket ha rosszak vagyunk, csakis mi vagyunk a felelősek azért hogy mi lesz velünk stb.

6. osztályos koromban tanultam egy olyanról, hogy evolúció és tudtam egy olyan dologról, hogy reinkarnáció. Na abból készítettem magamnak egy vallást, teljesen függetlenül reinkarnációs-evolúciós elméletet, mert nem kellet bele a keresztény Isten. Aztán mégis csak elkezdtem a templomba is járni, és hinni a kereszténységbe, mert olvasgattam egy Jehova Tanúi könyvet, amiben volt egy pár komolyabb teológia interpretáció ami annyi idősen eléggé elgondolkodtató volt, és tetszett a középkor amit a katolikus vallás is őriz. Szóval elkezdtem templomba járni, és követni a katolikus hitet. Próbáltam megtalálni benne a kitalált reinkarnációs-evolúciós vallásom alapjait. (Egyébként én írtam erről én vagyok a 12# válaszadó)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

De amiket írtam azok miatt egyre inkább eltávolodtam a kereszténységtől. És kerestem az interneten pár buddhista tanított és ők megmutatták hogyan kell meditálni. Na, ebben megtaláltam azt amire már nagyon régóta szükségem volt. A racionalitást és a misztikus tanokat és a nyugalmat.

Persze buddhista sem lettem. De azért materialista sem vagyok.

Szóval én gyakorlatilag megfelelek annak a személynek amit kérdeztél.

Szerintem az ember az egyéni szimpátiája alapján dönti el miben akar hinni, ha szabadon kutathat, de figyelembe veszi a józan ész törvényeit.