Szerintetek valahol nem egészséges, vagy helyes az efféle hit? (Kifejtés lent)

"Bennem lakik Jézus, befogadtam, így nem lehet baj"

Szerintem ez egyáltalán nem káros, mert önbizalmat ad. Jézus azért mértéktartásra tanít, ezért nem hinném, hogy egy ilyen hittel valaki túl vakmerővé válna, de bátrabb lehet tőle. Ha meg mégis bukik, hát "Jézus benne él", majd segít neki felkelni.

"Én már most örökké élek, hála Istennek"

Hasonló. Csak az örökké tartó jövő érdekében nem érdemes elhanyagolni a jelen egyetlen valóságát. Ha ez megvan, nagy probléma már nem lehet. Ha pedig mégsem élne örökké, akkor már nincs ott, hogy nagy pofont kapjon az élettől. :)

"Sajnállak téged/titeket, hogy nem látjátok azt a fényt, mint én"

Ez már korántsem olyan szimpatikus. Ez a fajta hozzáállás azt a hitet generálja a delikvensben, hogy ő bizony több, mint a többiek. Önelégült prókátorok, tanítványok diadalfényében fürdő "szellemi vezetők" szoktak ebben a hitben ringani, és ez elég nagy öngól.

"Bennem lakik Jézus, befogadtam, így nem lehet baj"

Biblia szerint a Szent Lélek elnyerésének a menete a következő: bűn felismerése, megbánása, elhagyása, megvallása, keresztség víz és SzentLélek által.

Egy emelkedett érzelmi pillanatban tett kijelentés ehhez kevés. Szerintem ezek az emberek hamis megnyugvásban élnek, és majd csalódni fognak.

Mivel a hit értelme főleg a lelkünk földi élet utáni sorsa, nem tudom így értékelni, h ebben az életben egészséges vagy sem. Aki igazán hisz, az ráteszi az egész életét, alárendeli a döntéseit, pálya-, párválasztását, ha kell börtönbe is megy, vagy meghal... . Máshogy nincs értelme. A hitetleneknek ez bolondság, de a Biblia szerint örök élet. Csak nem mindegy, h miben hiszünk, mert sok hamis tan van, sőt hamis biblia-fordítás is.

"Én már most örökké élek, hála Istennek"

Legalábbis ezt hiszi. De hogy így is van-e, az majd a halál után/ elragadtatáskor derül ki. Utóbbit csak azért írtam, mert talán nincs is olyan messze.

Jézus azt mondja: "Nem minden, aki mondja Uram, Uram, megyen be Mennyországba, hanem aki cselekeszi az én mennyei Atyám akaratát."

"Sajnállak téged/titeket, hogy nem látjátok azt a fényt, mint én"

Ez kicsit a karizmatikus felfogásra/tudatállapotra emlékeztet. Ismerek pár embert, akiknél hasonló emelkedett, eufórikus érzelmi állapot figyelhető meg. Személyes véleményem, hogy ez egy hitető lélek (ördög) által keltett életérzés, mert az illetők ige-értelmezésének megváltozásával járt együtt. Ezzel az emelkedett életérzéssel (rózsaszín burok) próbálja a hitető hitelesíteni, kétséget kizáróan megnyugtatni az adott embert arról, hogy jó úton jár, elterelve a figyelmét arról, h valójában eltávolodik az ige helyes értelmezésétől.

Jellemző, hogy ezek az emberek/felekezetek a bűnök fogalmát, súlyát lazábban értelmezik, a szeretetre hivatkozva megengednek olyasmit, amit az ige nem enged meg. Ez hamis tanítás, és megcsalódáshoz vezet majd, szerintem.

"Bennem lakik Jézus, befogadtam, így nem lehet baj"

Nagyképű kijelentésnek tűnik így önmagában. Mert én még nem láttam senkit aki akár csak meg is közelítette a jézusi eszményt. Szerintem egy mai földi halandó annak is örülhet, ha egyáltalán van helyes értelmezése a jézusi útról. Szerintem ezt egy keleti guru sem meri magáról kijelenteni, pedig neki sokkal inkább oka lenne ezt gondolni.

Szerintem arra is büszkék? (nem a leghelyesebb szó) lehetünk, ha egyáltalán azt elmondhatjuk, hogy jó úton járunk.

"Én már most örökké élek, hála Istennek"

Reménykedjünk! Megtudni csak akkor fogjuk ha tényleg így lesz. Marad a bizakodás, vagy a kukacok tápláléka és a rothadó hús mint kiábrándító jövő. Na ezért aztán érdemes élni! Nem csoda, hogy amióta egyre többen gondolják ezt, azóta egyre több a megzakkant ember. Nézzetek körül a pesti utcákon közlekedve -ne a gyerekeket, mert ők még hisznek, nekik még nincs kimosva az agyuk, nem adták el a lelküket azért a bizonyos tál lencséért- egyre több a lehorgasztott fejű, szomorú vagy éppen agresszív ember. Miért egyre inkább ilyenek? mert csak az anyag(i)ban hisznek, abban pedig mostanában nem sok sikert értek el.

"Sajnállak téged/titeket, hogy nem látjátok azt a fényt, mint én"

Hát igen, akár igaz is lehetne. Persze ez is lehet nagyképűsködés. Általában a félműveltek, a féligazságot tudók, a félemberek a nagyképűek. Akik a maguk 1 dimenziójából azt sem feltételezik, hogy akár 2 vagy 3 dimenziós is lehet a világ.

De persze a 3 dimenziót felfogó is sajnálhatja az 1-ben élőt. Szerintem helytelenül. Mert miért sajnálnám én pl a kutyámat? -megkap mindent ami őt érdekli (legalábbis remélem). Asszem érthető a hasonlat. Mindenesetre úgy látom több örömteli perce van mint nekem, vagy ezt csak az irigység mondatja velem? :) ejnye, ejnye.

Bevallom én is szoktam ilyen kijelentést tenni, hogy "Jézus bennem él" de ilyenkor nem a szó szoros értelmében gondolom ezt hanem mint megtért ember.

Ezzel senkit nem akarok megbántani, és nem is akarok senkinél többnek látszani.

"Én már most örökké élel, hála Istennek."

Ezt viszont nem szoktam hangoztatni vagy ehhez hasonlókat.

Mivel keresztény vagyok ugyan úgy elfogadom a mennyet mint a poklot, úgyhogy ezektől a kijelentésektől tartózkodom mivel nem tudom hol fogok élni örökké mert azt nem én döntöm el.

"Sajnállak titeket/téged..."

Nos igen, ezt mondtam már párszor, de mindig hozzá tettem, hogy "Nem jobban téged mint önmagamat".

A bűn bennem van, bennem lakózik minden porcikámban és ezért sajnálatra méltó vagyok, mint ahogy benned is benned van. Így ha tudom sajnálni önmagamat, akkor téged is tudlak mert te is ugyan olyan ember vagy mint én.

Lehet, hogy vannak olyan jó erényeid amelyek bennem nincsenek meg, de ez forditva is igaz.

Én ezeket valahogy így tudnám elmagyarázni.

Hatalmas gond van szerintem manapság (és mindig is volt) a társadalom keresztény részével. Én hívő vagyok, nem lenne szabad ítélkeznem, és próbálok nem is ítélni. Viszont sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy aki hisz, az lesajnálja azokat, akik nem (ez fordítva is megvan). Én szeretem az Urat, bízom benne, de ennek a hitnek nem szabad abba átfordulnia, hogy mindenbe beletörődöm, mert ez "Isten akarata". Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk, de ezt a boldogságot nekünk kell megszereznünk/megtalálnunk, ő csak támogatást nyújt ehhez az iránymutatásával.

Pontosan az általad felhozott példák (és ehhez hasonlók miatt) nem járok gyülekezetbe. Sajnos ott is a versengés, "ki ha én nem" magatartás a jellemző, és mindenki le van idiótázva, aki nem hisz az Úrban. Persze, én is szeretném, ha többen lennénk, de ez az ellenségeskedés és felsőbbrendűségtudat pont az ellenkező hatást éri el, ezért van ilyen nagy feszültség a hívők és nemhívők között.

A felülvizsgálatról annyit, hogy az igazi, feltétlen hit nem igényel felülvizsgálatot, mivel én hiszem és tudom, hogy Isten itt van, velem van. Ezt miért kérdőjelezném meg? Az csak azt jelentené, hogy meginogtam a hitemben.