Kedves ateisták, ti azt gondoljátok, hogy jogos az evolúcióval cáfolni a teremtést?

"Hát nem érdekes, hogy többnyire mindig a mélyen vallásosak teszik fel ezeket a kérdéseket?"

Ezeket a kérdéseket nyilván, hisz aki otthon van a tudományban, nyilván nem fog nyilvánvaló hülyeséget kérdezni vele kapcsolatban.

De nézz szét néha kicsit a valláskritika rovatban, az ateisták között is akad jó pár gyökér aki rendszeresen kötözködni próbál a hívőkkel.

Egyik oldalt sem kell félteni, ostoba emberek mindenhol vannak sajnos (néha úgy érzem, többségben is vannak...).

Amiben te "hiszel", az ráadásul bizonyított dolog, és biztosan tudod, hogy létezik. A hívők viszont csak hinni tudnak, mert bizonyíték nincs a kezükben, mégis azt képzelik, hogy a hitük ellensúlya lehet egy tudományos elméletnek. Szóval az ateisták teljesen jogosan "bántanák" a hívőket támadó kérdéseikkel, de nem teszik, mert intelligensek. Úgyhogy egyetértek veled, előző, teljes mértékben.

Ugyanakkor ez az a hely, ahol bárki megkérdezhet bármit. Ha akarsz, válaszolsz rá, ha nem, akkor hagyd figyelmen kívül.

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha van egy hívő egy olyan társaságban, ahol nem hívők vannak, akkor az utóbbiak kínosan ügyelnek arra, nehogy megbotránkoztassák a hívőt valami ateistás elszólással. Meglepő, hogy még maguk az ateisták is úgy érzik, a hívőnek alanyi jogon jár a hitének hirdethetősége (maga a hívő is ezt természetesnek veszi), sőt, mindenkit ilyenkor az az érzet tölt el, hogy a hívő biztosan csak egy nagyon jó ember lehet, akit bűn lenne félbeszakítani. Ugyanez a tolerancia már nem áll az ateizmusra!

Nálunk is megrökönyödést keltene, ha egy politikus az ateizmusára hivatkozna, mondván, hogy érdemes rászavazni, mert ez mutatja a racionális ítélőképességét (USA-ban ezzel szvsz. azonnal elvágná magát, sőt, ott mindig kell hivatkoznia Istenre, ha versenyben akar maradni). Itt sem ütköznénk meg túlzottan azon, ha egy politikus többször Istennel példálózna a retorikájában. Gyakorlatilag még én is ez utóbbit tartom normálisabb viselkedésnek, annyira erős hatással vannak rám a társadalmi elvárások.

Pl. bármilyen TV-s beszélgetős műsorban többnyire szinte feszélyezetten ismeri be az ateista, hogy ő ateista (már ha ez a kérdés, de inkább agnosztikusként mutatja be magát), míg a hívő szinte várja, hogy kinyilváníthassa a hitét, mivel eleve számíthat arra, hogy a többség rokonszenvét ezzel megnyeri. Amikor a teraszajtóimra rakták fel a redőnyöket, valaki a szomszéd kertben egy hatalmasat káromkodott, és a redőnyös rögtön megragadta az alkalmat, hogy kinyilvánítsa, ez mennyire megbotránkoztatja őt, mint mélyen hívő keresztényt (meg se fordult benne a gondolat, hogy egy ateista ugyanúgy elítélheti a durva káromkodást). Kinyögtem egy "hát igen"-t (zavart a lerohanása), majd gyorsan visszatértem a redőnyökre.

Szóval olyan mélyen gyökeredzik bennünk az ateizmussal szembeni megvetés, hogy maguk az ateisták többsége is feszengve ismeri be a meggyőződését egy idegen társaságban (fórumokon persze közel sem). Egyébként irodalmi művekben, filmekben stb. is sokkal inkább a hívő a szimpi, de legalábbis az általánosságokat tekintve ő a bölcsebb. Ez alól most van egy kivétel, az Agymenők sorozat (meglepő, pedig amerikai produkció).

"Azt mondtam, hogy többnyire, nem pedig azt, hogy állandóan."

Én is pont ezt írtam:

"Tehát az Ateisták többnyire tisztelik a vallásosokat, a vallásosok pedig többnyire nem tisztelik, hanem elátkozzák az ateistákat."

Persze szarkazmus volt, én nem ezt látom. Főleg a gyk-n nem, de a való életben sem.