Hogyan lehet elhinni, hogy Isten szerette Jézust, egyetlen fiát, amikor szörnyű fájdalmakat mért rá, és szenvedni hagyta? Hogyan lehet ezt szeretetnek nevezni?

Kis kitérő a válasz előtt.

Nos, ugye a biblia szerint kb. a szitu Isten és Sátán közt, hogy az ember mint alkotás selejt (bűnbeesés), így kell egy ember, aki nem az: bűntelen és az is marad haláláig, így a pokol nem tudja magában tartani (feltámadt), mert nincs benne az ördögnek semmije. Isten fiaként, nem testben vállalta, tehát tudta, hogy átmeneti állapot lesz. Mondhatni Isteni tekintetben pár év emberi lét semmi.

Most rátérek a kérdésedre, ill. amit utóbb kommentáltál:

1. "vajon nem MI emberek gyátjuk ezeket az ideológiákat, azért, hogy meg tudjunk magyarázni valami számunkra érthetetlent?" vs. "Ha lehet kérnem, csak saját "kútfőből" született véleményeket írjatok!"

Azaz miért ideologizálunk, de ugyanekkor magad is ezt kéred válaszul?

Ha úgy vesszük, saját kútfőből, biblia nélkül nem biztos, hogy arra a következtetésre jutnánk valaha is, hogy van Isten, sőt, fia is van, sőt, áldozatul adta bűneinkért és hagyta elődeinknek, hogy ok nélkül meggyilkolják. Magyarán a kérdésre választ csak a bibliát olvasott adhat, mert más nem értené a kérdést.

2. "szóval igen, ha ISTEN volt, miért ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal?" Hülyén hangzó válasz: az alma nem esik messze a fájától. Mondhatni mi az alkotás, honnan nevezhetnénk meg isteni tulajdonságokkal, ha emberként élünk más emberek között és csak emberi vonás van előttünk élő példaként? Ahogy a gyerek is a szülők példájából, a tőlük látottakból (legkevésbé a hallottakból ugye..) tanul és azt utánozza, ami okán nem esik messze a 'fájától'. Ideológiák nélkül arról sem volna fogalmunk, hogy mi a jó és a rossz, míg mástól vissza nem kapnánk azt, amit mi tettünk neki és az rosszul nem esne.

3. "szeretem a "szabad" gondolatokat..."

Ha úgy nézzük, akkor már maga a téma se teszi ezt lehetővé, hiszen Istennel foglalkozunk, akit legfeljebb vallás által, vagy megmagyarázhatatlan, félelmetes jelenségek okán kezdünk hinni. Mind a vallásban, mint a jelenségekben benne a félelem, mint ösztönző, hogy Istennek muszáj a kedvére tenni, hogy túlvilági létünk/jelen életünk csúf véget ne érjen.

kis kitérő: a "selejt" vita ezzel ugye 1:0 Isten javára, és valójában a fia sem halt bele.

"honnan nevezhetnénk meg isteni tulajdonságokkal" helyett 1. tulajdonságoKAT 2. ruházhatnánk fel a nevezhetnénk meg helyett, /bocs/

Egy további gondolat: valójában egy igazságnak sosincs szüksége arra, hogy bárki elhiggye. Primitív példa erre a széllel szemben... Lehet vitatni, de amikor az ellenkezője bizonyítására kerülne a sor, bizony az illető lábszára nedves lenne.

Ennek tükrében Istennek sem lett volna szükséges megvédenie az igazát, hiszen egy fekete/fehér v. igen/nem -ként kifejezhető igazság, törvényszerűség vitathatatlan, kimondójától további erőfeszítést nem igényel.

Egyszerű.

Sem ismeten, sem jézus nem létezett.

Az egész csak mese.

A mesékben meg bármi megtörténhet.

Ha ezt emberi ésszel nem lehet felfogni, akkor isten miért tette meg? ha mi úgysem tudjuk majd felfogni ezt a hatalmas szeretetet.

Úgy is értelmezhető ez, hogy annyira szeretett téged és mindenkit, hogy kvázi "idegeneket" jobban szerette mint a saját fiát?! :-O na ez az ami felfoghatatlan, legalábbis számomra.

És igen, a másik ellentmondás, a szabad akarat, hogy azért van a szenvedés a földön, és halnak meg ártatlan kisgyerekek stb. mert megengedte nekünk a szabad választást.

Node, kérdem én, akkor hogy is van az, hogy ha szenvedés, rossz történik, akkor az azért van, mert mi tehetünk róla, szabad akarat, stb.

De ha valami jó történik, akkor máris hála Istennek???? akkor a fenti magyarázat szerint azt is csak magunknak köszönhetjük, Mi értük el és nem őneki kell hálásnak lennünk nem?