Ti mit gondoltok erről az idézetről? Szerintem nagyon helyénvaló! (lent)

@7: Most komolyan az kell, hogy az ateizmus bizonyítottan jobb legyen erkölcsileg, mint a kereszténység? Rendben, megkaphatod a bizonyítékodat.

A kereszténység (meg úgy általában a vallás) egyik nagy bűne, hogy szétválasztja az erkölcsöt és az emberi szenvedés valóságát.

A jelenleg legígéretesebb kutatási területe az orvostudománynak az őssejtkutatás; ez akkora áttörést hozhat a 21. században, mint amekkorát a 20. században az antibiotikumok felfedezése hozott. Egyszerűen nincs olyan betegség vagy sérülés, amin - most még csak elméletileg - ne lehetne segíteni az őssejtek segítségével. Az őssejtkutatás viszont magával hozza 3 napja megfogant petesejtek - ún. blaktociszták - megsemmisítését.

Ateista álláspont: Erkölcsi kötelességünk ez a lehető legjobban támogatni, egy csomó emberi nyomor válhat végleg a múlté, minél hamarabb válik ez a technológia használhatóvá és mindennapivá, annál jobb.

Keresztény álláspont: A blaktociszta is ember, mert megfogant. (Igaz, hogy még párszáz tök egyforma sejt, idegrendszernek nyoma sincs, ebben a fázisban a nő testében is még mindig 50+% lenne a megsemmisülésének a valószínűsége, illetve ebben a fázisban úgy válhat ketté egy darab vagy egyesülhet két darab, hogy az később az ebből kifejlődő gyerekre semmilyen hatással nincs.) Tehát ez a kutatás gyilkosság. A blaktociszta érdekei előbbre valók, mint egy teste nagy részén súlyosan megégett vagy egy gerincsérült, de pár éve megszületett gyermeké. (Azzal együtt is, hogyha az előbbi képtelen a szenvedésre, az utóbbi pedig igenis képes.) A rossz egészségügyi állapottal járó nyomorúság meg isten ajándéka, legyen hálás érte.

Na most ki az, aki erkölcsileg rossz valójában? Ki az aki a lehető legjobbat akarja és ki az aki a rosszindulatát jó szándéknak álcázza?

Van egy másik nagyon durva példa is arra, hogy miért jó, hogy az egyháztól elvettünk szinte minden hatalmat (de még mindig nem eleget), illetve hogy a középkortól bekövetkezett összes változással együtt az egyház még mindig a sötét középkorba taszítana minket vissza, ha tehetné (és ezt semmiképp nem lehet megengedni neki). Igen, most, a 21. században is.

[link]

Egy 9 éves kislányon sürgősségi életmentő abortuszt hajtottak végre, miután többszörös nemi erőszak után terhes lett.

Az egyház kiátkozta a kislány anyukáját és a beavatkozást végrehajtó orvosokat, azzal a felkiáltással, hogy az "életet mindig meg kell védeni". (Az a kérdés nyilván másodrendű, hogy túlélte-e volna a kislány vagy az embriók a terhességet.) Még érdekesebb észrevenni, hogy a szatírt, az egyetlen a történetben igazán bűnös embert az egyház NEM átkozta ki.

Ismét megkérdezem:

Na most ki az, aki erkölcsileg rossz valójában? Ki az aki a lehető legjobbat akarja és ki az aki a rosszindulatát jó szándéknak álcázza?

#11

Két csodálatos példát hoztál fel

Az elsőre azt tudom mondani, hogy az általad ateista álláspontnak nevezett eljárás szerint és annak alapján pl. a te életedet is nyugodtan fel lehetne áldozni több más (esetleg valami okból "fontosabb") ember életéért, ahogy pl. adott esetben ezt a szervkereskedelem oltárán feláldozott emberekkel meg is teszik. Gondolj bele, ha itt pusztán orvosi kérdéseket veszünk figyelembe, az etikai vetületeit a dolognak pedig elvtelenül úgy csűrjük csavarjuk, hogy mi meghatározhassuk ember és ember

#11

Két csodálatos példát hoztál fel

Az elsőre azt tudom mondani, hogy az általad ateista álláspontnak nevezett eljárás szerint és annak alapján pl. a te életedet is nyugodtan fel lehetne áldozni több más (esetleg valami okból "fontosabb") ember életéért, ahogy pl. adott esetben ezt a szervkereskedelem oltárán feláldozott emberekkel meg is teszik. Gondolj bele, ha itt pusztán orvosi kérdéseket veszünk figyelembe, az etikai vetületeit a dolognak pedig elvtelenül úgy csűrjük csavarjuk, hogy mi meghatározhassuk emberi élet és emberi élet közötti különbséget tetszésűnk és érdekein szerint, akkor tényleg pl. a te szerveiddel egy csomó más ember életét feltehetően meg lehetne menteni, most ebben a pillanatban is.

Az egyházi álláspont ezek szerint viszont az, hogy ilyen alapon nem szabad feláldozni életeket, így a tiédet sem például.

Bocsánat, az előbb részlegesen Elment a komment...

A másik példára annyit tudok röviden mondani, hogy az egyház álláspontja szerint, egy bűnt, nem lehet egy másik, adott esetben még súlyosabb bún elkövetésével jóvátenni, Függetlenül attól, hogy erre van-e társadalmi, illetve inkább aktuálisa törvényi felhatalmazása valakinek, vagy nincs. Vagyis az erőszaktétel problémáját egy emberi magzat életének kioltása nem oldja meg. Ugyanúgy nem, ahogy egyébként az elkövető életének elvétele sem oldaná meg.

A gyakorlatban egyébként nem vagyok egészen biztos benne, hogy egy ilyen esetben a fent említett szerencsétlen asszonny, az áldozat tettével szemben feltétlenül ilyen radikális válaszlépés fogalmazódna meg az egyház részéről minden esetben. Egyébként te most az egyházat egy egy személy döntésével egy-egy ilyen esetet kiemelve egybemosod a hívekkel, akik az egyház egészét adják, s ez végképp nem tudom, hogy a fenti kérdés szempontjából mennyit releváns...

"A blaktociszta érdekei előbbre valók, mint egy teste nagy részén súlyosan megégett vagy egy gerincsérült, de pár éve megszületett gyermeké."

Szerintem a keresztény álláspont, pontosan hogy nem mondja ezt. Nem mondja azt, hogy Istent játszva bárki is eldöntheti, hogy az egyik emberi élet fontosabb a másiknál. Hanem te vagy az pl. s az egyházon kívüli világ. Tehát miközben te vádolsz jóindulatnak álcázott rosszindulattal másokat, eközben -már bocsánat- pont te vagy az, hogy olyasmit propagálsz, amellyel most történetesen éppen az egyházat vádolod.

Erről a magatartásról írtam többek közt az első (azt hiszem #7-es) hozzászólásomban; nem csodálom, hogy nem tetszik...

"Ennyi erővel téged is meg lehetne ölni, vagy bárki mást fel lehetne áldozni a gyógyítás oltárán" - pont azt mondom, hogy nem. A blaktocisztának nincs idegrendszere (többek között), így definíció szerint képtelen a szenvedésre. Fényévekre van attól, hogy ember legyen belőle. (Mielőtt kérdeznéd... igen, egy megszületett csecsemő minden értelemben ember.) Ellenben egy kifejlett emberrel. Érdekes kérdéskör, hogy mit lehet beáldozni miért, de itt eléggé egyértelmű a dolog. Teljesen kifejlett, tudattal és szenvedési képességgel rendelkező egyedek vs. egy sejtcsomó.

"Az abortusz nem oldja meg az erőszaktétel problémáját." - Ez tény és való, de konkrétan lehetővé teszi, hogy az áldozat ne haljon meg a testében végbemenő folyamatok miatt, ami a fejletlensége okán egyébként garantáltan bekövetkezne. Nem, az áldozatnak - és vele együtt a magzatoknak, természetesen - meg kell halnia, mert mi azt mondtuk. Az egyházi álláspont ez. És ezt nem egy csoport magát katolikusnak valló, de egyébként tudatlan ember, nem is egy pap, hanem egyenesen egy püspök mondta ki. Tehát innentől kezdve nem látom, hogy miért baj a katolikus egyház sarának tekinteni az ügyet. Mint ahogyan az se világos, hogy a kisebbik rosszat (legalább az áldozat életben maradását)lehetővé tevő orvosok ellen miért kell olyan keményen fellépni, míg a szatírt, akinek a tette megindokolhatatlan, miért kell kevésbé keményen elítélni.

"Sosem mondtam, hogy a blaktociszta érdekei előbbre valók, mint egy súlyosan megégett vagy gerincsérült, de néhány éve megszületett gyermek érdekei" - az előbbi eszetlen védelme hátráltatja azt a pillanatot, amikor az utóbbinak érdemben tudunk segíteni.

@16:06

Ez a "zuhanó gépen nincs ateista" érv már megdőlt.

Lásd ebben a topikban az első választ:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Érdemes lenne bizonyos vallásos embereknek tájékozódni, mielőtt érvelnek. :-)

Dante

Igen, részben egyetértek. A meglátás helyénvaló, a vallásos emberek eddigi legmeggyőzőbb érve amellett, hogy Isten miért öl meg gyerekeket, az az, hogy mert az útjai kifürkészhetetlenek. Ez meg mondanom sem kell, mennyire értelmetlen és gyenge magyarázat. (Lehet szidni nyugodtan, meggyőzni már nem.)

De nem szeretem, amikor az ateisták úgy tesznek, mintha ők jobbak lennének. Az ugyanolyan, mint mikor valaki rájuk akarja erőltetni a saját vallását. Az lenne a szememben az ideális, ha mindenki otthon, vagy a saját templomában gyakorloná a vallását, ha van neki, de amúgy csak akkor beszél róla, ha kérdezik. Tudom, hogy ez csak álom, mert mindenhol vannak nem normálisak, akik csakazértsem ismerik be, ha nincs igazuk, de azért reménykedek.