Miért hajlik az ember arra, hogy higgyen valamiben?

Szervusz

Mert így lett megteremtve.

Más szóval, az ember vezetés nélkül nem képes helyes erkölcsi értékek mellett élni,

Ugyan is a helyes erkölcsi törvényeket nem az ember határozza meg,

"Más szóval, az ember vezetés nélkül nem képes helyes erkölcsi értékek mellett élni, "

Dehogynem. Az, hogy te nem vagy képes rá, az nem azt jelenti, hogy más sem. Szóval ne általánosíts. Tudod, mindenki magából indul ki.

#1 Attól, hogy az istened megszabta az erkölcsi törvényt, ugyanúgy nem tartják be még a hívei sem. Még a legelső emberpár sem. Van akkor értelme annak, amit mondasz? Nincs.

Kérdező: azért hajlik arra az ember, hogy higgyen valamiben, mert bizonytalan. A döntéseit racionálisan szeretné meghozni, a racionális döntéshez azonban információra van szükség, ami az esetek túlnyomó részében nem áll hiánytalanul a rendelkezésére. Nekem ezért hinnem kell például abban, hogy a busz menetrend szerint érkezik, akkor is, ha nem győződhetek meg róla, hogy tényleg közeledik, tényleg megfelelő sebességgel halad, nem fogja eltéríteni semmi. Csak hitem lehet. Ez a hit, ha elég erős, rávesz engem, hogy kimenjek várni a buszt, és ne gyalog induljak el. A hitemet a pozitív visszacsatolások erősíthetik. Ha pedig nem elég erős, akkor hezitálok, alternatívákat keresek. Ha pedig nem hiszek, akkor meg se próbálok busszal menni.

Ugyanez megáll a vallásokra is. A hívők pozitív visszacsatolások alapján erősödnek meg az adott hitükben. Ezek nagy hangsúlyt fordítanak a könnyen félreérthető információk pozitív visszacsatolásként való értelmezésére, és a kritikus felülvizsgálat elnyomására. Ezért népszerű többek között. Hozzájárul az is, hogy az ego szereti kényeztetni magát, a pozitív visszacsatolást előnyben részesíti a negatívval szemben, előbbi ugyanis azt jelenti, hogy a számítása igaznak bizonyult, utóbbi pedig azt, hogy tévedett. Könnyű belátni, miért szereti mindenki, ha igaza van, azzal szemben, hogy téved. Fontos döntések meghozatalakor a tévedés súlyos következményekkel jár, ezért az esélyét minimalizálni kell.

"Miért nem képes önmagától boldognak lenni,"

- vannak, kik elborulnak maguktól. De ők sem boldogok,nagyjából mindenki boldogtalan, mert egy nagy szenvedés az élet. Nem tudom, tudod-e,hogy a nagy alkotóművészek - kivétel nélkül-, mind hívők? De nem azért mert kiforratlan az agyuk, hanem mert az alkotó munka során megérzi a teremtés lényegét. A legnagyobbak - Bach, Haendel- még meg is köszönik a Teremtő Atyaúristennek az ihletet. Soli Deo Gratia! Egyedül Istené a dicsőség!- szóval pont ők nem borulnak el maguktól önelégülten. Remélem tudtam egy kicsit segíteni a kérdésben.

Az hogy mi a jó és a rossz, mi a helyes és mi nem, annak meghatározását Isten megtartotta magának.

Az ember nem döntheti el.

Miért?

(Példabeszédek 14:12) 12 Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja.

de 7, a lelkiismeretünk tudja mi a jó és ami a rossz. A lelki-ismeret szavunkon érdemes elgondolkodni. Lélek-ismeret - ismeret, tehát gnószisz. Az egyházatyák a 'lelkiismeret' szót Istenszinonimaként említik. A bennünk élő Isten. Ide tartozik a fentebbi Kant idézet:

"Két dolog van, ami egyre növekvő csodálattal tölt el: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem"

Nem

Nem a hithez kell,

Hanem azt kell elfogadni, hogy Ő határozza meg az ember erkölcsi irányadó mértékeit, és erre épül az ember lelkiismerete, nem az egyéni mértékekre, ami mindenkire egységesen vonatkozik.

S itt nemcsak a szexualitásról van szó mint erkölcs, ha minden amit ez a szó takar.