Szerintetek mitől függ, hogy valaki vallásos vagy ateista lesz?

Szerintem nagyrészt maga a gondolkodásmód. Vannak cinikusabb, kritikusan gondolkodó emberek, akik képtelenek úgy igazán elfogadni bármit is, ami nincs bizonyítva.

A vak hit egy képesség, aminek vagy a birtokában vagy, vagy nem.

Szerintem elsősorban a neveléstől/környezettől. Ha egy gyermek hívő családba születik, ahol tényleg gyakorolják a vallást, akkor nagy eséllyel ő is hívő lesz. Van ilyen ismerősöm. Tényleg csak "alapszinten" keresztény, tehát vasárnap elmegy a templomba, most a böjt miatt nem eszik péntekenként húst, néha elmond egy imát az atyának stb. Szóval nem fanatikus. De a büdös életben nem tudná senki se meggyőzni, hogy nincs isten, mert neki egész életében volt, van és lesz. Ezzel együt nagyon is intelligens, kultúrált, szóval szerintem az intelligencia nem játszik nagy szerepet ebben.

Ha valaki nem vallásos környezetben nevelkedik, akkor vagy talál egy számára egy szimpatikus vallást (például ismerek olyat, aki a buddhizmus felé fordult), vagy ateista lesz, vagy egyszerűen hanyagolja az egész témát: bizonyíték hiányában nem ismeri el isten létezését, de nem is tagadja.

Az ateisták valószínűleg nagyon kritikus, szkeptikus beállítottságú emberek lehetnek. Aki pedig hívő családban nőtt fel, azt meg talán valami csalódás érhette az életének egy szakaszában, amitől kiábrándult. Vagy mondjuk gyerekkorában rossz volt a kapcsolata a keresztény szüleivel, ő pedig meg már csak azért is ellent mondott, ateista lett. Megint csak a környezet. Szerintem ez a legmeghatározóbb, valamint az ember beállítottsága. Az érzékenyebb, emocionálisabb emberek talán hajlamosabbak hívők lenni, mint a racionális, száraz gondolkodók, akik mindent analizálnak.

Ex vallásosként főleg csak magamból tudok kiindulni, meg azokból az emberekből akik vallásosnak neveltek (szülők/nagyszülők) és így azt tudom mondani, hogy szinte lehetetlen meghatározni az okát.

Ez tényleg nem intelligencia függvénye; anyukámnak pl mérnök diplomája van, a legtöbb barátja szintén intelligens, a szakmája területén sokat elért emberek, és mégis mélyen hívők. (Igen, tudom, "mi az intelligencia" bla bla, de azért meg tudod mondani valakiről, hogy segg kretén-e vagy sem...)

Nem is a félelem az oka, hiszen a legtöbb ateista is fél a haláltól. Én is. Elfogadom, hogy nincs semmi utána, de attól még nem lesz kevésbé kellemetlen ez a koncepció, szóval ennél többnek kell lennie. Támaszra is minden embernek ugyanúgy szüksége van, nem csak a vallásosoknak, és az sem feltétlenül igaz, hogy a lelkileg kiegyensúlyozatlanok fordulnak a valláshoz (pl ott van az a tipikus fedora-meninista-ateista réteg, akik a saját nyomorukat élik ki ateista memegyártással)

A tekintélytisztelet, mint válasz meg azért nem fekszik valahogy, mert manapság szerintem kifejezetten nehezebb vallásosnak lenni, mint ateistának. A 20-30 éveseket, de még a tinikort lassan elhagyókat is végtelenül több ateista inger éri, mint vallásos. (Azokról a kisgyerekekről, akikbe manapság kötelezően nyomják a hittant-erkölcstant nyilván nem tudok beszélni, csak a felnőttekről, akik enélkül nőttünk fel.) Az iskolában a vallásokat csak a történelem egy részeként tanítják, amik valahogy mindig a kitalálóik igényeihez és szokásaihoz igazodtak, és csak úgy jöttek-mentek az idők során. Nincs kiválasztott "igaz vallás" csak olyanok, amik még túl fiatalok és erőszakosak ahhoz, hogy kihaljanak. Az interneten meg, ami manapság szinte mindenki fő információ forrása - a hitet csak valami elvont ideológiaként kezeli a többség, nem pedig valóságként.

Ha vallásos akarsz lenni, akkor dacolnod kell a tömeg, és a tények tekintélyével ahhoz, hogy megtartsd magad a hitvilágodban.

Talán a legnagyobb ér a vallásosság mellett a közösség érzete. Ha a családod vallásos, akkor a vallás a családi közösség része lesz, szóval a vallás elhagyásának gondolata összekapcsolódhat azzal az érzéssel, hogy a családi kötelékeid is meggyengülnek. De nem csak a család közösségéhez tartoznak így a vallásosok, hanem valamilyen szinten egymáshoz is. Ezért nyomják folyton a "keresztény európa" szlogent. A kereszténység egy közösség, nem lehet teljesen idegen az, akivel egy a vallásod, ráadásul valami nagyobbnak is a része vagy. Ebből a védőhálóból nehéz kiszakadni.

De a legnagyobb tényező tényleg maga az agy lehet. Több helyen is olvastam, sőt, a NatGeo-n is volt valami dokumentumfilm-sorozatban szó arról, hogy a vallás átformálja az agyat. Nem képletesen, hanem szó szerint. Bár ez inkább a vallásosság eredménye, semmint oka, de lehet, hogy vagy van benned hajlam az ilyesmire, vagy nincs...

Én egy olyan környezetben nőttem fel, ahol mindenki vallásos ill. hívő, de én ennek ellenére ateista vagyok.

Szerintem a gének döntik el, hogy ki mi lesz. Valaki kritikusan áll a dolgokhoz, vannak mások akik beérik a megszokott dolgokkal. Én nem tudok elfogadni bizonyítás nélkül semmit, kíváncsi természetű ember vagyok. A hit számomra egy bizonytalan dolog, ezért nem tudok hinni, hanem tudni akarok mindent.

Én úgy vettem észre, hogy a vallásosok nem tudnak mélyen belegondolni a dolgokba, ragaszkodnak a megszokott dogmáikhoz és valószínű, hogy ez lehet a baj.

Bocsánat hívők nem akarok megbántani senkit, de arra kérlek titeket, hogy gondolkozzatok egy kicsit.

Tegyétek félre egy pillanatra a mostani világszemléleteket és úgy értelmezzétek a dolgokat.

Higgyétek el én is megpróbáltam a ti perspektívátokból nézni a világot, de sokra nem jutottam.

Az határozza meg, hogy Isten minek teremtette az illetőt...ateistának vagy hívőnek.

Na jó csak vicceltem!

Természetesen a gondolkodási képesség határozza meg, valaki egy kicsit jobban tud, a másik viszont kevésbé, ennyi az egész.

Én ateista vagyok és csak tényeket vagyok hajlandó elfogadni.

#5

Bírom az ilyen válaszokat, akkor te bizonyára sokkal magasabban képzett vagy nálam (tehát phd/doktori végzettséggel büszkélkedsz), ahogy IQ szinted is magasabb.