Ti hogy jöttetek rá arra, hogy a bibliába nem érdemes hinni?

Csak a szekták tanítják, hogy a Biblia a szent.

A Biblia csak egy könyv történetekkel és tanításokkal.

Én úgy vagyok vele, hogy a tanulságot keresem benne. Nem kell benne hinni. Örök második az erkölcsi rendszerem mögött.

Elolvastam

12 éves voltam

Úgy, hogy a Bibliát 2000 éve írták, emberek, akiket állítólag isteni sugalmazás ért, aminek a hitelességéről emberek döntöttek. Rengeteg különböző forrásból válogatták össze emberek szavazás alapján.

Ha még hiteles is az összes forrás, csak azt tartalmazhatja, amit az akkori kor emberei megértettek a körülöttük zajló dolgokból. Ha isteni sugalmazás is volt, az ember képességei, tudása, megértő képessége a szűk keresztmetszet.

Jézus egyetlen egy sort sem írt a Bibliába, az evangéliumokat tanítványok írták, négy különböző szemszögből és tartalmaznak apró ellentmondásokat is, mégis Jézussal próbálják eladni az egész történetet.

Jézus életéből kb 18 év hiányzik (fiatal felnőttkor, amikor az ember személyisége kialakul, amikor leginkább fogékony), teljes homály fedi, egyesek szerint ez az időszak nem fontos.

Végezetül, a Biblia azt állítja magáról, hogy hiteles, és minden más vallás hazugság. Ez pont annyira hihető, mint ahogy Mohamed kijelenti, hogy ő az utolsó próféta, punktum!

Engem hamarabb érdekelt az Isten, mint a Biblia.

Ma is az Istenben hiszek (bízom), mert a hit által kapcsolódunk össze egy személyes, élő kapcsolatba, nem pedig egy könyvbe, mert az nem tehet értem semmit.

Az évek során viszont Isten segítségével az lett a meggyőződésem, hogy a Biblia az egyik leghitelesebb forrás Isten történeteiről. Segít a Lelke, segít a természet, a csillagok látványa, segítenek az események, hogy a bizalmam növekedjen, de a Biblia az egyik nagy alap.

Isten ma még megszólítható, aki biztosan tudni akarja. hogy létezik-e, az kérdezze meg Tőle. Válaszolni fog.

... és veszteni nem lehet semmit.

"Isten, ha létezel, kérlek Jézusért, mutasd meg, hogy ki vagy és hol találok rólad hiteles információkat! köszönöm"

Teli van képtelenséggel a Biblia, nem kell hozzá nagy realitásérzék, hogy lepasszolja az ember.

Jézus is csak a zsidók találmánya, semmi bizonyíték nincs a valóságos létezésére, ahogy maga a kereszténység is, zsidók írták zsidóknak, zsidókról még az ókorban és annyi benne a tévedés, hogy akármennyire bölcs rabbik is voltak akik kitalálták, túl régi már a sztori.

Nem életszerűek a tanmesék sem, mondjuk a Benedek Elek sokkal korszerűbb, vagy az Ezeregy éjszaka, bár azoknak sem túl friss a témája így a 21. század körül.

Mondjuk én a Mikulásban sem hittem, emlékszem, hogy négy és ötéves korom között kicsit untam a cirkuszt, az volt a véleményem, hogy ideadhatnák a mikuláscsomagot a kezembe, ami később meg is történt a cipős hajcihő nélkül is szerencsére.

Azt hiszem az ábrándított ki elsősorban, hogy különböző felekezetek homlokegyenest ellentétes hittételeket tudnak interpretálni a Bibliából. Miközben a Biblia abszolút és tévedhetetlen, az ilyen ellentmondások feloldására csak a szektás mantra szerint alkalmas, és elsősorban csőlátást igényel ennek az elfogadása. Objektívan szemlélve a Biblia végső soron mégiscsak tele van ködös, többféleképpen értelmezhető rébuszokkal, és nincs támpont a helyes értelmezés kiválasztásra. Jellemzően az is a különböző felekezetek egyik elsődleges reklámdumája, hogy miért az ő értelmezésük jobb, mint a többi, de ez is csak kirakat, és nem valódi bizonyíték. Nekem konkrétan az volt a leginkább kijózanító, hogy a Jehova tanú például a lélekben nem hisznek, nekem pedig, mint katolikusnak (akkoriban) ez volt a hitem egyik pillére. Levezettek nekem a Bibliából egy egész legitim érvelést, de azt is láttam, hogy más idézetekből meg éppenséggel az ellenkezője is igaz lehet, néhol pedig egyszerűen tök homályos, és akkor végül is be kellett látnom, hogy nem ad a Biblia támpontot, csak az van, hogy melyik felekezethez tartozol, és az ő magyarázatát kell elfogadnod.

Szintén ilyen volt, hogy Jézust keresztre vagy oszlopra feszítették-e. Van ott egy görög szó, lehet keresztnek és oszlopnak fordítani, a JT-k megfeszülve kötik az ebet a kínoszlophoz, a többiek meg a kereszthez, pedig egyszerűen csak rohadt ókori nyelven íródott, még központozás sincs benne, mindenki úgy fordítja, meg úgy interpretálja, ahogy nem szégyenli. Ilyenkor jönne jól, ha létezne valami ÉLŐ isteni útmutatás, ami pedig a 100 fajta felekezetből egyértelmű, hogy nincs.

Én mindig is azt hittem hogy a Biblia hülyeség. Már anyám is azt tanította kiskoromban, hogy a bolond rokonunk a Biblia miatt lett olyan.

Soha nem olvastam csak a túlzásokat láttam benne, Jézus vízen jár, Mózes szétvalasztja a tengert.

Aztán 25 éves voltam amikor jött egy törés az életembe, és a hit felé fordultam. Elolvastam az Újszövetséget és tiszta lelkiismerettel mondhatom, teljesen megvaltoztatta az életem. Átformálta a személyiségemet. Barátokat szereztem miatta, de barátokat vesztettem miatta. És olyan sajnálattal olvasom ezt a kérdést és a kommenteket, nem akarom senkinek, hogy átmenjen amin én.

Ezt csak azért írtam le, mert szeretném ha a Biblia az ateisták számára amilyen én voltam nem csak egy buta mesekönyv lenne. De főleg azok számára akik régen tanultak és olvasták, és hitték, közvetve formalta őket a Biblia de ma támadják olyan miatt ami 3000 évvel ezelőtt elő pásztorok számára érthető volt.

Eközben az erkölcsi és morális üzenete az embernek, Isten üzenete az embernek ma is aktuális. Sőt...

Volt keresztény vagyok, bár az én írásom kissé másabb lesz, mint a klasszikus kitérek beszámolója.

A Bibliában maximum a szekták hisznek, akik a "Sola Scruptura" elvvel kardoskodnak nyíltan vagy hallgatólagosan, ami egyébként egy önellentmondás. Eléggé sajnálatos, hogy ennyire széles körben elterjedtek a nézeteik. Az eredeti kereszténység (értem ezalatt a korai egyházat), sem hitt a Bibliában, mert az nem hivatkozási alap volt, hanem az apostoli szenthagyomány része. Krisztusban hittek, és ha nem lett volna Biblia, ez a hit a hagyományon keresztül akkor is megmaradt volna. Erről csak ennyit.

A Bibliától inkább eltávolodtam tehát azért, mert sok helyen vitatható, nem igazán hiszek a gondviselő istenképen, és több parancsait, kijelentéseit is elavultnak tartom. Ettől függetlenül valószínűsíthető, hogy bizonyos helyen mégis maga az Isten szól benne az emberhez (aki elmélyed a dánieli jövendölésekben, az megértheti, miért mondom ezt), de ennyi. Amitől viszont eltávolodtam: az maga a kereszténység: undorító, káros vallásnak tartom, ami megkeserítette az én életemet is. Soha nem lennék már keresztény, mert nem hagyom, hogy egy vallási felekezet megmondja nekem, hogy miként éljek.

Tehát nem vagyok keresztény, semmiképpen sem lennék már az, függetlenül attól, hogy létezik-e Isten, vagy sem. Inkább az agnoszticizmus illetve a deizmus között állok.