Ti hogyan értékelnétek a „Két magzat beszélget” című írást?

Te tényleg funkcionális analfabéta vagy.

Ezt mondtam:

"A lélek pedig NINCSEN bizonyítva."

Te ezt mondtad:

"több nem lehet annál, mert azt mondtad"

Ha neked ez a kettő ugyanaz, ott igen súlyos gondok vannak!

Oké, ebben igazad van. Akkor a többi miatt.

Engem egyébként nem árasztott el érzelmekkel a történet, pont a stílusa miatt. Szerintem ez csak vicces. Nem megható és kedves, ez az ami, egy kritika, fricska, de nem az ateisták felé. De ezt úgy látszik nehéz feldolgozni ha valaki személyes sértéskent éli meg.

Nekem az a gondom vele, hogy hazugságok vannak benne, DE igaz történetnek akarják eladni.

Sajnos ez jellemző szinte az összes ilyen tanmesére.

Azon meg, hogy ezt te nem veszed észre, nem csodálkozom - több okból sem.

Igen, igaznak akarják beadni.

Persze az, hogy beszélgetnek, nem érdekes. Azt csak úgy felejtsük el, igazából az nem számít.

Az számít, hogy miről beszélgetnek.

És az igaz, nem?

Hát nem.

Jó a történet. :)

A lélek sok meghatározás szerint az öntudattal azonosítható. Egy növénynek nincs öntudata, de embereknek általában van.

Két alapvető hiba is van a történetben.

1. A túlvilág, mennyország egy metafizikai állítás. Az ismert, fizikai világon túli ismeretlenre utal. Hogy halál után a fizikai világból átkerülünk-e egy metafizikai világba, nem egyenlő azzal, hogy ebben a fizikai világban helyet tudunk-e változtatni. Mert a születés után ugyanabban a fizikai világban vagyunk, csak más helyen.

Pont ugyanolyan ostobaság azt gondolni, hogy az anyaméh más világ, mint a külvilág, mintha azt gondolnánk, hogy amit belerakunk egy zacskóba, légmentesen lezárjuk, és egy szatyorban hordozunk, az másik világban lenne.

Egy hal sosem jut olyan gondolatmenetre, hogy vajon van-e olyan világ, amelyben nem a víz az alapértelmezett közeg. Egyrészt nincs rá agyi kapacitása, másrészt attól, hogy kiveszik a vízből, még ugyanabban a világban marad, és nem a metafizikai létsíkra kerül.

2. Ahhoz, hogy bárki filozófiai kérdéseket tegyen fel (Van-e élet a halál után?), a gondolkodásnak viszonylag magas szintjére el kell jutni. Minimum éntudattal kell rendelkezni. Az állatoknak nincs éntudatuk, az ő tudatukban lévő világmodellben nincsen helye a saját személyüknek.

Még a kisgyereknek sem fejlett az éntudata. Kétéves kor előtt nem sok mindenre emlékszünk. A tudatunk, benne a saját személyiségünkkel még nem fejlődött ki. Ezért ilyen komplex kérdéseket nem is teszünk fel bizonyos kor alatt, mert ez már ELVONT gondolkodást követel meg.

Ugye azt nem vonja kétségbe senki, hogy egy burokban úszó magzat nem rendelkezik az elvont gondolkodásra való képességgel?