Egyetemistáknak vagy pároknak jobb kiadni az albérletet?

Egyetemistáknak adtam ki eddig szobákat, de valószínűleg befejeztem.

Semmi felelősség vállalás, a szerződést csak a saját védelmükben kötnek, de nekik nincs kötelezettségük.

Amelyik ügyvédnek, jogásznak tanul, az a legbutább jogi ügyekben..

Azoknak jó, akikkel beszélsz, és látod, hogy emberek. Tökmindegy, hogy gyerek, kutya, Alf, vagy fasztuggya. Emberek, vágod?

Van esély tévedni, de általában tudni fogod, ha nem variálod túl.

Nyilván van menekülési terved, nyilván a szerződés kicsit 30M:100k felfogású, nyilván vannak agresszív barátaid, nyilván még a kib-tt törv. is melletted áll, ha akció van.

Legkésőbb két-három hónap után kiderül, hogy embernek látszanak-e csak, vagy emberek is. Ha felkészültél, tudsz lépni, mindig kicsiket. Rossz esetben egyet, aminek a fedőneve "heló".

Általában a tárgyalóképes emberek, akikből nem kihúzni kell, mifélék és mit akarnak, stabilnak tekinthetők. Az első év jó, ha azzal telik, hogy finom, de határozott kulturális egyeztetést folytatsz. Utána képes önjárni a dolog, ha te vagy az az inspiratív ember, aki megmutatja a bérlőnek, hogy a pénzéért kaphat vak bizalmat, amennyiben a minimálisan ésszerű, kb egy tulajdonostól elvárható reakciói megvannak, csak persze veled egyeztetve. Nyilván nem leszel szűkmarkú a bajban, ha a kapcsolat ilyen. A matek veled van, használd jól!

Másodiknak igaza van, egyetemisták, párok, tanulók, dolgozók, mind emberek.

Van köztük jó is rossz is.

Na meg mi számít párnak?

Egy fiatal pár tulajdonképpen ugyanaz mint egy többed éves egyetemista.

Pároknál sem egyszerű, főleg ha esetleg szét is mennek és jön az alkudozás, hogy ki hogy fizessen tovább. Egyetemistáknál viszonylag egyszerűen lehet válogatni és nagyobb is a választék.

Részemről egyiknek sem.

Kizárólag egyedülálló, 30+-os értelmiségi férfinek. Velük van a legkevesebb gond.

A te dolgod!

Nekem pasikkal van jó tapasztalatom, de mindegyikkel lehet kegyetlenül beválasztani. Nekem eddig szerencsém volt.