Szerintetek szeptember 1-től is találnék még egyetemista lakótársat?

Három napon már tényleg nem múlik semmi. Olvastam a korábbi kérdéseidet, igazából borítékolható volt ez a végkifejlet, vaktában senki sem szívesen vesz ki lakást.

Egyébként bőven van esélyed később is, én pl. anno október végével kerestem albérletet egyetemistaként, annyi idő kellett, hogy rájöjjek, a kialakult órarend mellett nem bírom a bejárást, bármennyire is nem tűnt gázosnak eleinte.

Persze! Én amíg 5 évet jártam sajna elég sok lakótársam volt, de tudtam találni áprilisban, februárban, októberben is például.

Különböző okokból mindig vannak egyetemisták is, akik keresnek évközben albérletet. Megfogjátok találni egymást. A hirdetésbe nyilván írd bele, hogy te is egyetemista vagy és főleg ilyen lakótársat keresel.

Ez ilyen, aki már nagyon próbálkozik az minden hirdetésre ír.

Nekem egyszer így volt egy 60+os valláskárosult nyanya a lakótársam. Azt hittem, soha nem szabadulok meg tőle. :D

Az első lakótársam fél év után kiköltözött, mert rájött, hogy nem éri meg anyagilag, utána hagyta rám a tulaj a hirdetést, hogy úgyis nekem kell kijönni a lakótárssal. Hirdettem, nem igazán jött egyetemről semmi, csak ilyen fura megkereséseket kaptam, hogy pl. a srácnak kell egy lyuk, ahová hazamehet, ha érted, mire gondolok... Na, ezután jelentkezett a nyanya.

Mikor megbeszéltük, hogy jön megnézni a lakást (tehát még azt se tudtam, ki ő), előző este(!) megjelent két szatyorral az ajtóban. Hogy hát ő itt járt a környéken, és úgy gondolta, hogy akkor ma már itt is aludna, ugye lehet.

(Tegyük hozzá, elég naiv kis 18éves voltam, aki kerülte a konfliktust. Asszem ez látszott is rajtam.)

Hát... oké. Szóltam a tulajnak, hogy akkor asszem jöhet szerződni, eddig még rendben is volt.

Én elmondtam a nyanyának az ottani dolgokat, pl. az edények közösek, mosogasson maga után, melyik polc az övé a szekrényben, és mi az enyém, fürdőben szintén, alap dolgok.

Na, ebből az lett, hogy a fürdőben a mosóporom stb elhasználta, a szekrényből a cuccaim elhasználta, mert jajj ugye nem baj, ha vesz "kölcsön" lisztet cukrot tésztát mindent, egy idő után nem tudtam főzni, mert az edények bevándoroltak hozzá, és elfelejtette elmosogatni, ellenben szinte 0-24ben szólt a Mária rádió a konyhában, mert ott jó a vétel, és szereti a kilátást (meg a szomszédokat lesni).

Megtudtam mindent a teljesen kifacsart politikai nézeteiről, az üldözési mániájáról (ő egyszer 35 éve írt egy cikket, ami miatt őt kiutálják, és külföldön is megtalálnák), hogy az én lelkemet meg kell menteni, mert túl szabados vagyok, el fog vinni az ördög; egy ránézésre nyilvánvalóan zsidó felmenőkkel rendelkező barátomnak kiselőadást tartott a nácik erényeiről, meg ilyenek. Egyszer közölte velem, hogy egész kedves barátaim vannak (mert csendben bólogatott a srác, nem mondott nemet), nem is feltételezte volna rólam az én intelligenciámmal. Öhm, köszi.

Végül nyáron a félév végén kiköltözött, mondván én kiutáltam (mert szóvá tettem, hogy én is főznék pl a nála lévő kedvenc és egyetlen lábosomban), de úgy, hogy otthagyta a cuccait és bezárta a szobáját, kulcsot elvitte. Fizetni onnantól nem fizetett. Mikor a tulaj úgy másfél hónap után nagynehezen utolérte, nem is telefonon, hanem a szerződésben megadott címre az anyjának(!) írt levéllel, akkor nem értette, mi a probléma, mert én úgyse használom az ő szobáját, lakótárs meg úgyse jön szeptember előtt nyilván ugye (persze, hogy nem, hogy hirdessek egy lezárt szobát...), akkor miért ne maradhatnának ott a dolgai.

Végül ugyanúgy ment el, ahogy jött, egyszercsak egy este random megjelent a cuccaiért - és vérig sértődött, hogy nem vagyok ott. A tulaj ment be végül a tartalék kulcsokkal, mert neki akkorrögtönazonnal volt ideje kicuccolni.

Utána sokkal óvatosabb voltam, egy darabig évfolyamtársakkal laktam, mert őket ismerem, de csak egyetemen hirdettem, neten nyilvánosan nem. Végül mikor ők is kicuccoltak, inkább megbeszéltem a tulajjal, hogy kifizetem a lakást egyedül, de nem szenvedek ezzel. Szóval onnantól egyedül laktam.