Miért fogadja el nehezen a környezetem, hogy Budapesten akarok élni?

Azért mert kivétel nélkül mindenki paraszt a környezetedben.

-17/L, Budapest

kinek a papp kindek a pappne :) ennyi.

Enis imadom Budapestet. Nagyszuleim es apam videken laknak. Utaljak Budapestet. Utaljak hogy szeretem Budapestet. Nemtudom miert...en nem utalom a videkieket de a stilust nem ertem miert ilyen ördög hely nekik ez a pest :-D

"Szinte minden ismerősöm aki vidéken él utálja Budapestet és nem tud azonosulni vele, hogy ott is lehet valaki boldog."

Nos, én konkrétan Budapesten nőttem fel és később költöztem el felnőttként onnan és én se értem miért szeretnek ott élni az emberek, pedig most is ott él a családom többi tagja.

Azt nem hiszem, hogy ne hinnék, hogy ott is lehet boldogan élni, azt nem hiszik el, hogy neked jó lesz majd ott élni.

De miért fontos neked mit gondolnak róla mások? Nem nekik kell odaköltözniük.

Próbáld ki nyugodtan, ahogy mondtad is még majdnem 2 millióan élnek ott! Aztán majd kiderül, hogy te boldog leszel-e ott vagy sem. Ha nem, akkor elköltözöl máshová.

Amúgy gyönyörű város, sok minden könnyen elérhető, sok a lehetőség benne és akit nem zavar az állandó tömeg, a rengeteg ember, a tolongás, az jól érzi magát ott is.

Ahogy nekem nem lenne jó Budapest, a családtagjaimnak meg nem lenne jó az a város ahol én jól érzem magam. Ennyi.

Egyetemre mentem Budapestre, majd az utolsó év előtti nyarára hazamentem, de idő közben kaptam egy állásajánlatot Pest megyében. Akkor fél éve volt egy helyi, vidéki párom, akit sok szál odakötött a szüleim városába. Kijelentette, hogy vagy ő, vagy a munka. Piszkosul nehéz volt, de a munkát választottam, márcsak azért is, mert részemről nem ilyen egy párkapcsolat. Legalább mutatott volna minimális nyitottságot, hogy mindkettőnknek megfelelő megoldást találjunk... Hajlandó lettem volna lemondani róla, ha hajlandó ő is engedni az elveiből. Node ez nem történt meg és valószínű így kellett ennek lennie, de akkor nagyon szenvedtem a döntésemtől. Az egyetemmel együtt 7 évet éltem Budapesten, ami tiniként nagy vágyam volt. Tősgyökeres vidékiként ennyi elég volt ahhoz, hogy a gyomrom forduljon ki a várostól. Szeretem Budapest közelségét, számos előnye van, de sosem tudnék már a belvárosban élni. Nyilván azért is, mert azt nem tehetjük meg, hogy egy budai villában éljünk, ott biztos máshogy gondolkoznék. Agglomerációba költöztünk. Pici település, ahol az emberek még egymásra köszönnek, de már nem különösebben foglalkoznak egymás dolgàval, mint faluhelyen. Hatalmas telek, jó közlekedés, csend, nyugalom, mégis közel a nyüzsi, ha arra vágyunk... Imádom!

Én azt mondom, hogyha ez a vágyad, akkor menj és tapasztalj! Ezt a környezetednek is el kell fogadnia. Lehet, hogy az lesz a vége, hogy igazuk volt, de azon sincs mit sajnálni! Nem lehet leélni egy életet úgy, hogy "mi lett volna, ha...".

Ma utálnám magam, ha anno nem hoztam volna meg ezt a döntést. Barátokra találtam, szerelmek szövődtek, imádom a munkámat és családot alapítottam. Rengeteg élmény, ami annak az egyetlen nehéz döntésnek volt anno köszönhető! Nem maradtam Budapesten, de nem bántam meg, hogy elindultam, sőt... és iszonyat boldogan megyek haza a szülővárosomba, már azt is teljesen más szemmel látom, mint amikor ott "senyvedtem".