Hogyan járnék jobban? Lakótárssal vagy egyedül egy albérletben?

Ha a csodás szüleid jómódúak, miért nem vesznek egy garzont?

4-5 év alatt behozná majdnem az árát..

Én csak akkor laknék társsal, ha már előtte is elég jó beszélőviszonyban voltunk és ismerjük is egymást.

Ha egy ismeretlen jelentkezne, biztos nem mennék bele. Sajnos, a mai világban elég veszélyesek az emberek.

Szerintem mindenképp lakj egyedül, ha ennyire szeretnél nyugalmat. Barátaidat meg akkor hívod át így amikor szeretnéd.

Szerintem is attól függ, hogy milyen lakótársad lenne.

Én mondjuk eddig csak egyedül laktam amióta nem a családommal lakom; mert egyrészt egy kicsit messze lakom mindentől, és nem sokan akarnak ideköltözni, másrészt én kifejezetten olyanok között keresek lakótársat akiket már ismerek. Én szeretek egyedül lenni, de azért néha örülnék ha lenne itt valaki. Nekem a szüleim külföldön élnek, szóval én hétvégén sem mehetek haza, ilyen szempontból más az én helyzetem. Főleg hétvégén meg vizsgaidőszakban szoktam egyedül érezni magamat, de ez gondolom hogy neked nem jelent problémát, ha haza tudsz menni. Egyébként annyira meg szoktam szokni az egyedüllétet, hogy ha elmegyek valahova, szokatlan hogy vannak ott mások is, és nem csinálhatok mindig azt amit akarok és akkor amikor akarom, amikor hazajövök akkor meg nagyon magányos vagyok egy ideig.

A másik oldalról nincs tapasztalatom, de mások mondták hogy mennyire lakótárssal is lakni, hogyha jóban vannak egymással. Ha például az a fiú szintén szereti a csendet és a nyugalmat, és rendet tart, akkor biztos nem lesz nagyobb probléma; és legalább lesz kivel beszélgetni, és nem fogod olyan egyedül érezni magadat egy új városban. Meg én például tanulni is jobban szeretek úgy hogy van ott még valaki aki szintén tanul.

20/N

Ez tényleg a lakótárstól függ.

Én két félév alatt 2 albiban laktam.

Első albiban: csend volt, nyugalom, azt hívhattam akit akartam, nem kellett engedélyt kérnem a többiektől, mert "lesz*rták", ők is azt hívtak, akit akartak, DE mindig figyeltek rá, hogy ne zavarják a többieket/minket vagy hogy mondjam. A fürdőszobát mindenki rendben hagyta maga után, a konyhában is csak akkor állt fél napnál tovább a mosatlan, ha nagyon sokat kellett tanulnia valamelyikőnknek, de pl az egyik lakótárssal kölcsönösen mosogattunk egymás helyett, segítettünk egymásnak. Jól el is tudtunk beszélgetni, de amúgy mindenki elvolt a saját dolgával nyugiban.

Második albiban: borzalmas volt. A tesómhoz és egy lányhoz költöztem (mert megüresedett náluk egy hely és így olcsóbb lett). Mindig hangoskodtak, nem voltak tekintettel rám, ha én csináltam valamit már le lettem b*szva, MINDIG tele volt a mosogató, bűzlött a lakás mert a szemetet is kb 2-3 hétig hagyták állni, nem vitték le. A fürdőszobában mindig állt a víz mert nem mostak fel maguk után, a hajat otthagyták a kádban a lefolyóban, stb stb. Utáltam velük lakni, azt hittem sose lesz vége.

Tehát abszolút azon múlik, hogy milyen a másik. Ha azt mondja a srác, hogy ő is rendszerető és csendesebb fajta, szerintem nyugodtan próbáld meg, max év közben keresel másik lakást, azért a "rémhírekkel" ellentétben félév közben is lehet ám garzonokat meg albikat találni.

Azzal pedig nem értek egyet, hogy akkor működik az együttélés, ha "hasonló az életritmusotok, a rendszeretetetek, a zenei ízlésetek, a fürdési szokásaitok, stb.". Az első albiban pl én mindig este fürödtem, a lány lakótársam nap közben valamikor, a srác lakótársam meg felkelés után, ami volt hogy 9 volt, előfordult hogy 2 óra volt. Én már éjfélkor kidőltem, a srác hajnali 4-5-6-7-ig fent volt és skype-on keresztül piált 1-1 nem Szegeden élő haverjával. A csajszi ezeket az agyonnyomatott slágereket szereti, én meg a srác rockot és metált, mégsem volt soha semmi probléma.

Tehát ami számít az együttélésnél, az az, hogy ha te rendszerető és nyugisabb vagy, akkor olyan lakótársat válassz, aki szintén az. Az ezen kívüli dolgok kb tök lényegtelenek.

9-es voltam.