A lakótársam egyáltalán nincs rám tekintettel, már nagyon zavar Mit tehetnék?

Szia.

Ilyen szituban még nem voltam de

1. Ne mosogass, ne takaríts, ne vásárol es ha véletlenül tanulna nyugodtan vihorássz te is....

2. Sajnos túléled valahogy ugyan így ezt a kis időt

De a helyedben keresnék masik albit vagy albi társat. Attól függ h h van ez az albérlet dolog.

Sajnos egy megoldás van, ha új albérletet keres az ember.

Ismerem az érzést, helyzetet. Nekem évek óta ugyanaz a lakótársam, de pont ugyanúgy nekiáll este üvöltve telefonálni. Pont ugyanúgy beállít az aktuális csaja, dugópajtása hajnal 1-kor, pont ugyanúgy nyitva hagyja a fürdő ablakot estére, pont ugyanúgy rinyál mindenért ami neki nem tetszik mint évekkel ezelőtt.

Korábban konkrétan szobatársam volt egy srác, még kollégiumban is laktunk együtt. Ő igénytelenedett el hasonlóan, mert lett egy súlyos betegsége és műteni kellett.

Nem mosogatott, lehugyozta a WC ülőkét. Délben kelt, estig játszott, folyamatosan a billentyűzetet verte. Fejhallgatóban olyan hangosan szólt a zene, mintha hangszóróban lenne. Aztán ha szóltam persze jött az ugatás, hogy nehogy már az zavarjon engem. Vagy este ha szóltam, hogy "Nem akarsz aludni te is?" arra az volt a válasz, hogy "Majd te tanulsz helyettem, megcsinálod a leadandóm?". Mert természetesen neki hajnal 1-kor jutott eszébe hogy tanulni is kellene. Ami tartott 20 percig majd nekiállt filmet nézni és zabálni. Az evés nála azt jelentette, hogy tésztát zabált porcelán tányérból és minden falatnál hozzáverődött a villa. Ez nagyon kellemes volt hajnal 2-kor.

Egy idő után ráadásul odaszokott a csaja meg az anyja. Eleinte megbeszélve, majd később már konkrétan világ legtermészetesebb dolgaként volt kezelve, hogy beállít az anyja és ott alszik velünk egy szobában. És amellett, hogy egész nap csak pofáztak, ráadásul politikáról, olyan szinten elvakultan, hogy fájt hallgatni még horkolt is a mama, de mint az állat.

Meg volt beszélve, hogy elköltözik majd...csak éppen a majd az folyamatosan tolódott. Mindig a betegségével jött, hogy majd ha jobban lesz, majd februárban, majd félév végén, majd nyár végén...

Végül fogtam, néztem egy albérletet és elköltöztem.

Nem mondom, szarul esett, főleg hogy én találtam az albérletet, jó helyen volt, nagy szoba, korrekt tulaj (aki szintén a betegség miatt nem akarta kirakni a srácot, így azt mondta intézzük el egymás között) mégis nekem kellett új helyre menni.

Viszont találtam egy kicsi, barátságos albérletet és a nyugalom, meg a tény hogy saját kis szobám van az mindent megért.