Lakótársi “etikett”?

Fizet lakbert? Akkor a takaritoszereket, illik venni.

Takaritas, szomszedneni? Nekunk heti 2x 10ezerert csinalta, igy nem volt vita es retek.

En szeretek mindent magamnak venni, cukor olaj stb. mert a vegen ugy is az van, hogy en dragabbat vettem, de en meg tobbet.. Tehat a szarragas..

Ezt ugy kepzeld el, hogy kulon edenyt is veszek.

Amugy meg minden megbeszeles kerdese.

Szerintem a takaritast be kell osztani, egyik heten az egyik, masik heten a masik.

Kozos hasznalatu fogyoeszkozokre tegyetek felre a kozosbe minden honapban valamennyi osszeget, es abbol vegyetek.

Elkulonules: ott kajalsz, ahol akarsz. Nem barat, hanem alberlo, tehat tartani kell a hatarokat ez alapjan. Ha baratta valik, onnantol nehezebben mondod meg neki, ha valami zavar.

Illedelembol termeszetesen illik megkerdezni, hozz-e a boltbol valamit.

Azt is meg kell beszelni, fel akar-e vinni valakit, bulikat akar-e csinalni, meg o hogy gondolja az egeszet, vele egyutt kell a szabalyokat kialakitani.

Én elég nagy tapasztalattal rendelkezem ebben a témában.

Általános probléma, hogy az ajtókat hatalmas robajjal zárják be, becsapják a lakótársak, még éjjel is, de a többség képes fejlődni, és elfogadja, hogy hangtalanul zárjuk az ajtókat. Mert lehet, hogy valaki napközben is pihenni, netán aludni szeretne.

Volt egyszer köhögő lakótársam is. Még az éjszaka közepén is álmában többször is fel-felköhintett, de áthallatszott, ezért el kellett költöznie, hiszen zavarta a többi lakótárs alvását. Horkoló lakótársnak is költöznie kellett. Nem tehetett róla szerencsétlen, de a másik lakótárs + én nem tudtunk tőle aludni, szintén áthallatszott. Miatta meg nem akartunk füldugóval aludni.

A fürdőszobában elég gyakori, hogy nem szedik össze maguk után a lakótársak a szőrszálakat, hajszálakat, ezért is szoktunk szólni, utána már nincs gond. A budit általában tisztán hagyják ott, bár volt olyan, akinek szólni kellett miatta.

A konyhában szintén van, aki tud viselkedni, és nem hagyja a konyhapultot morzsásan, piszkosan, de van, aki igen, és nevelni kell.

A mosogatással nemigen volt még gond, alaposan mosogatott mindenki. Bár volt olyan, aki a saját külön edényeit, tányérjait, stb. használta biztos, ami biztos alapon.

Csak a takarítószerek a közös költség, a mosogatószert is beleértve. Minden más külön van. Mindenkinek saját budipapírja van. Nem is lenne értelme közösködni, egyik ember olcsót vesz magának, a másik drágát, a használatát illetően meg ég és föld a különbség. Én nőként sok esetben vagy 2-3x annyit használok, mint egy férfi.

De ha valamelyik lakótárs nagyon keveset tartózkodna otthon, és emiatt nem akarná, hogy közös legyen a mosogatószer, szivacs költsége, akkor rugalmasnak kell lenni, mert hiába nem egy nagy összeg, de ha az illető alig használná ezeket, akkor legjobb, ha megveszi magának.

A takarítást illetően van egy beosztás, háromféle feladat van, és hárman lakunk együtt, tehát pont jó, mindenkinek jut valami, heti váltásban csináljuk. Fürdőszoba, konyha, illetve a közös nappali plusz előtér. Ki is van nyomtatva, hogy tudjuk, mikor melyik héten kinek mi a feladata. Egy hét van rá, hogy teljesítsük a takarítást. A hét bármely napján elvégezhető tetszőlegesen. De arra azért szoktunk figyelni, hogy ne a hét utolsó napjára essen a takarítás, de ha valaki esetleg mégis nagyon a végére hagyja, pl. szombaton csinálja meg a fürdőszobát, akkor a soron következő személy figyel arra, hogy lehetőleg ne hétfőn vagy kedden takarítsa ki.

Havonta másvalaki veszi meg a tisztítószereket, kb. tudjuk, hogy miből mennyire lesz szükség. Itt is körbe megy a dolog, tehát rám három havonta kerül a sor. A blokkot eltesszük, kitűzzük a falitáblára, ahova a takarítási rend is ki van függesztve, és harmadoljuk.

Mindenki másmilyen típus, van, aki jobban elkülönül, van aki nem annyira. Ez teljesen lényegtelen, nem vagyunk barátok, lakótársak vagyunk. Kajálni lehet bárhol, én a konyhában is szoktam, a nappaliban is, és a saját szobámban is. De általában mindenki így van vele.

Mindenféle kaja teljesen külön van, mindegy, hogy mi az. Én soha nem kínálok meg senkit semmivel, és más sem szokott, bár volt már rá példa, de nekem nem kellett az a dolog.

Régebben volt csak olyan, hogy megkérdeztem a lakótársaimat, egyszerre csak egyet, hogy kell-e neki valami a boltból? De elpofátlanodott, és elég gyakran kért valamit, akkor is, ha meg sem kérdeztem, csak benyújotta rá az igényét, egy idő után.

Aztán a következő lakótársaimnál, már csak nagyon ritkán kérdeztem meg, hogy kell-e nekik valami, kb. évente 2-3-szor, és azt is hozzátettem, hogy csak kisméretű, és könnyű dolgot vállalok be, hogy megveszem nekik.

Manapság már soha nem kérdezem meg a másikat. Nekem még soha nem ajánlotta fel különben egyik lakótárs sem, hogy hoz valamit a boltból, de amúgy sem élnék a lehetőséggel.

Több lakótársnak azért kellett elköltöznie, mert nem takarított. Holott beköltözéskor tisztázva lett, hogy van egy takarítási rend. Ez elég gyakori dolog, mint ahogy az is, hogy takarít ugyan, de nem elég alaposan.

Azt, hogy nem elég alaposan takarít valaki... elviselem, elviseljük. Nem lehet mindenkit kib.szni mindenért.

Az is gyakori, hogy egy-egy alkalommal valaki szimplán kihagyja a takarítást, az esetek 80-90 százalékában megcsinálni, de valamiért egyik héten úgy gondolja, hogy nem csinálja meg... Ilyenkor figyelmeztetve van, és hogy legközelebb fizetnie kell 3000 forintot az elmaradt takarításért. Sajnos szinte mindig előfordul, hogy nem ismételten kihagy egy takarítást az illető, és nem azért, mert beteg, az nem lenne gond, ha ez az oka, hanem mert lusta. Ilyenkor fizet az illető, de mivel ehhez nem fűlik a foguk, ezért 1-2 ilyen fizetős alkalom után maguktól továbbállnak, ez a tapasztalat.

Nálunk minden külön volt, wc papírtól mosagatószerig minden.

Takarítani felváltva.

Már ott rontod el, hogy nem kell úgy viselkedni vele mint egy családtaggal. Mindenki elvan nyugiban jobb esetben. Dehogy szokás együtt kajálni. :D Nem vagytok ti senkik egymásnak. Megkínálni meg abból kínálod meg amiből gondolod. De nem muszáj. Só,cukor fűszerek minden külön. Az a tiszta. Így mindenki tudja miből mennyije van, nincs az hogy futkosni kell a boltba vissza azért mert valaki elhasználta fahéjamat. Pl.