Melyik a jobb választás esetünkben? Saját lakás vagy albérlet?

Öszintén szólva városra szavaznék.

Falun gond a bölcsöde/óvoda is, az iskola meg ha van is, nem túl magas szintü.

Emellett gondolom, városban dolgoznál - a kocsi miatt -, ha be kell járni, akkor rengeteg idöt elvesztesz, jóval kevesebb odöd jut a gyerekre is, meg ha netán késve végzel, akkor nem mindegy, hogy településen belül 10-15 perc múlva vagy ott a gyerekért, vagy még minimum fél órát erre ráteszel az autózással.

Városban több munkalehetöség van, tudsz feljödni, esetleg tanulni mellette, ha akarsz, váltani, ha jobb lehetöséget találsz és több esélyed van spórolni ois.

Város.

Vagy falú ház, azt kiadod albérletbe.

#1

Tiszteletben tartom a véleményed, de nem értek egyet vele.

"Falun gond a bölcsöde/óvoda is, az iskola meg ha van is, nem túl magas szintü."

Falun lakom kora tavasztól késő őszig 20 éve, (egyébként meg Bp-en) tehát ismerem mint a tenyerem. Innen minden évben 3-4 gyerek Pannonhalmára nyer felvételt, vagy többen egyéb rangos helyekre, Fazekas, I.István, tehát a tanítás szintje kimagasló, mert többet tudnak foglalkozni a gyerekekkel, amellett itt hivatástudatból vannak a tanítók.

Bölcsőde-óvoda kiváló, itt is egyénenként van a gyerekekkel foglalkozva és az elvárások is a gyerekre szabottak.

25-30 km-re levő városba nem kell kocsival közlekedni (legfeljebb az állomásig) mert a menetidő kényelmesen 20-30 perc és a cégek fizetik a bérletet.

Ha valamiért késésben lenne a Kérdező, helyben vannak a szülei, ki tudják segíteni.

A városban nincs segítsége és megy a pénz az albérletre.

3-as: az 1-es vagyok, és kicsit vitatkoznék veled (mert látom lehet, nem veszekszel, hanem érvelsz!)

Azzal nem vitatkozom, hogy amelyik faluról szó van, ott jó a helyzet oktatásügyileg, de a legtöbb faluban nem ilyen, hanem inkább az jellemzö, amit én írtam.

A tömegközlekedés addig jó, amíg nem gyerekkel kell közlekedni, illetve bevásárolni, ez ugyanis elég problémás a legtöbb esetben.

Az megint nem egyértelmü, hogy a szülök tudnak segíteni a kérdezönek szükség esetén, ugyanis a legtöbb nagyszülö szintén még dolgozik, nem tud akármikor unokázni. Meg igen sok esetben ez elég egyoldalú dolog lesz, a nagyszülöknek meg nem csak arról szól az életük, hogy ha a kérdezönek kell valamiért, hogy segítsenek, akkor ugranak - ez nagyon sok feszültséget okoz idövel.

A városban nem kell a szülök segítsége, mert kevesebb az, amennyit késhetne, de szükség esetén egy babysitter megoldást jelenthet és mivel nem szivességröl van szó, jóval kevesebb a probléma vele.

A lakásra ugyan kell fizetni lakbért, de cserébe független, a falusi kis ház meg eleinte szintén sok pénz elvisz, mire megfelelö állapotú lesz, hitelt kell törleszteni és ha mégis máshol akar élni a kérdezö - mert a gyereknek vagy neki úgy jobb -, akkor problémás kezdeni vele valamit, eladni nem vagy csak nehezen, áron alul lehet, A végén nem biztos, hogy anyagilag nem fizet rá erösen.

De ezek az én érveim, meglátásaim, a döntés végül is a kérdezöre tartozik.

#4

"A tömegközlekedés addig jó, amíg nem gyerekkel kell közlekedni, illetve bevásárolni, ez ugyanis elég problémás a legtöbb esetben."

A Kérdezőnek van autója, az ilyesmiket azzal lehet bonyolítani.

A vonatozást egyébként a kocsihoz szokott gyerekek (nem a csecsemőkről) beszélek, kifejezetten élvezni szokták, legalábbis a mieinknek egy kuriózum.

A nagyszülők kizsákmányolásának magam is ellene vagyok, de megfelelő viszonyban egyszer-egyszer ha az anyuka akadályoztatva van, el lehet menni az unokáért. Ennyit még egy szomszédnak, ismerősnek is megtesz

az ember, ha az bajban van. Nekem legalábbis természetes, de valóban nem ismerjük a körülményeket.

A ház?

Feltételezzük, hogy nem egy düledező romot vesz meg a Kérdező drága pénzen (önrész+hitel)és akkor nem kell bele vagyonokat invesztálnia. Ha meg egyszer másfelé szólítja az élet, akkor kiadja vagy eladja.

Nem baj, hogy erről elbeszélgettünk, a Kérdezőnek is jobb, ha több oldalról látja a dolgokat, aztán majd dönt, mindent mérlegre téve.

Igen, jól eltémázunk:)

"A vonatozást egyébként a kocsihoz szokott gyerekek (nem a csecsemőkről) beszélek, kifejezetten élvezni szokták, legalábbis a mieinknek egy kuriózum."

Igen, ebben igazad van, amít újdonság. Ha ez a mindennapos és esetleg a gyerek fáradt, beteg, akkor már kevésbé.

"megfelelő viszonyban egyszer-egyszer ha az anyuka akadályoztatva van, el lehet menni az unokáért. Nekem legalábbis természetes, de valóban nem ismerjük a körülményeket."

Feltéve, hogy éppen akkor van szabadideje. (ìrom ezt úgy, hogy én si sokszor besegítek a családban is meg a szomszédságban is, amikor nem vagyok munkában vagy nincs más elöre lerendezett komoly programom)

De erre alapozni nem lehet és nem is szabad, mert egy idö után garantáltan nézeteltérés lesz belöle.

A te esetedben a város célszerűbb választás lenne, mint falun egy ház, írtad, hogy egyedülálló lettél kisgyerekkel.

Amit itt még senki nem írt, hogy egy házat, ha kertes, egyedülállóként is fenn kell tartani, ami azért nem kis munka egyedül, és a szüleid sem biztos, hogy mindig fognak tudni segíteni neked, ha ők a városban élnek. (Jó, lakásban is kell takarítani, de ott legalább kert nincsen.)

A bérlés mellett esetleg még talán az jöhetne szóba neked, hogy külső kerületben esetleg egy kisebb lakást venni, az talán nem lenne sokkal drágább, mint falun egy ház, cserébe még ott is valamivel jobbak a lehetőségek (bevásárlás, bölcsőde, óvoda, iskola, közlekedés), és legalább kerti munka nincs.