Albérlet és mobilitás, vagy saját lakás és röghöz kötés?

Én nem ragaszkodom a saját lakáshoz ,nincs is .Hitelből lehetne ,de azt nem akarom idős koromig fizetni .

Nézd meg külföldön mennyien laknak albérletben ,pedig lenne pénz saját lakást venni . Nincsenek megkötve ,oda mennek lakni ahol jól megfizetik őket .Mi is most állunk külföldre költözés előtt ,hál'Istennek ,hogy itt is albérletben élünk ,nincs rá gondom ,mi legyen a lakással ...

Ezzel nem azt mondom ,hogy rossz dolog a saját lakás ,nem az ,csak én nem verem a fejem a falba amiért nincs ... Így mondhatni tényleg mobilisak vagyunk .

A bérleti díjakat a gazdaság mozgatja, volt már olyan, hogy sok vidéki nem tudott Bp re költözni, mert képtelen volt kipengetni a bérleti díjat.

Most langyos a gazdasági élet, ehhez képest a bérleti díj kifizethető, de hosszú távon nem biztos, hogy így marad. Mucsafalváról ingázni nyugdíjig nem túl kellemes.

A lakás csak akkor röghözkötés, ha a ma divatos külföldben gondolkozik valaki, de külföldet sokan megpróbálják, többször is, utána zömében nem sikerül, az idő telik, házasodnak, szülnek, és bizony röghöz kötik magukat, ha van önerőre félrerakott pénzük, és vesznek egy lakást.

Én még mindig a "röghöz kötés" mellett tenném le a voksom.

El tudom fogadni, ha valaki azt mondja, hogy szeretne több helyen élni, kipróbálni magát mindig a lehető legjobb munkahelyet megkeresni, stbstb. De ezzel szemben én szeretnék egy "biztos" egzisztenciát. A várost, ahol élek szeretem, ismerem. Nem szeretnék elköltözni, mert jól érzem itt magam. Ezért gyűjtögetek saját lakásra. Azt gondolom, hogy nekem az lenne az ideális, ha itt élhetném le az életem. Ezért dolgozom...

Sosem értettem, hogy miért kell mindig azzal jönni, hogy "mert bezzeg külföldön is bérelik az emberek a lakást". Baromi nagy különbség van a két helyzet között, egyrészt mert odakint a bérleti díjak megfizethetőbbek, másrészt a bérlőnek olyan jogai vannak, amiket itt elképzelni sem tud egy átlagpolgár.

Én is több albérletben éltem, ismerőseim is állandóan panaszkodnak, hiszen Magyarországon jóformán teljesen ki vagyunk szolgáltatva a főbérlőnek. Az engedélye nélkül egy falat nem lehet lefesteni, egy szöget nem lehet beverni, sem átépíteni, újrabútorozni, alakítani rajta, az ember nem hozhat állatot a lakásba, nem szülhet oda gyereket, nem engedhet fel idegeneket, egyszerűen mindig és mindenben mások kedvétől meg jóindulatától függ. Nem lehet hosszú távra tervezni, mert ha a főbérlő azt mondja, ugyan menj már innen, mert másnak kellene a hely, akkor egy hónap alatt kipenderít és kész.

Huszonévesen még nyilván elfogadható ez a helyzet, az ember alkalmazkodik a jobb jövőért, de harminc-negyvenévesen, saját családdal már egy kicsit több biztonságra vágyik az ember, nem arra, hogy mindenben egy majdnem tökidegen ember hangulatától függjön.

Ha már fizetni kell egy lakásért akkor azt úgy tegyem, hogy egyszer az enyém lesz ne csak a "vakvilágba" éldegélve...

Tehát én a sajátra szavazok. Nem akarnám örökké a fizetésem 1/3 részét albérletre költeni.